Művészeti fogalomtár: Arte povera - Antikrégiség.hu műkereskedelmi portál: Régiség, műtárgy, könyv adás-vétel

Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen

Csodaszarvas műkereskedelmi portál - Antikrégiség.hu

RSS

Belépés | Regisztráció

Feliratkozás hírlevélre:

Régi újság, folyóirat

Galéria: online tárlatok

Segítség:

Kövessen minket!

Partner oldalak:

Művészeti fogalomtár: Arte povera

Vissza a művészeti fogalomtárba

Arte povera: Az ~ magyarul szegény vagy szegényes művészetet jelent, és Germano Celant olasz művészettörténész javaslatára terjedt el. A kifejezés nem annyira külön irányzatot jelöl, inkább a hatvanas-hetvenes évek különféle nemzetközi mozgalmainak összefoglalására szolgál. 1969-ben megjelent Arte povera című könyvében Celant hangsúlyozza: olyan művészetről van szó, mely a magas művészettől korábban meglehetősen idegen, értéktelen anyagokból, anyaghalmazokból, tárgyi töredékekből épül fel: cementből, földből, filcből, gumiból, újságpapírból és így tovább. A "szegény", illetve "szegényes" jelző tehát nem az alkotások művészi értékére, hanem a felhasznált nyersanyagokra kíván vonatkozni. A szegényes kivitelezés és a mögötte meghúzódó gondolatiság a hatvanas-hetvenes évek számos kisebb-nagyobb irányzatának központi mozzanata, szinte elmaradhatatlan jellegzetessége. Korabeli könyveiben és tanulmányaiban Celant az ~ elnevezés alatt főleg olyan művészekről írt, akik más irányzatokban már előkelő helyet foglaltak el: Carl Andre, Joseph Beuys, Walter de Maria, Jan Dibbets, Hans Haacke, Joseph Kosuth, Richard Serra és mások egyes periódusairól vagy egyes alkotásairól. Ezek alapján némi joggal vetették fel a művészettörténészek és kritikusok a kérdést, hogy vajon szükség volt-e egyáltalán az ~ kifejezés bevezetésére.A végső választól függetlenül elmondhatjuk, hogy az ~ fogalomkörébe sorolt művek antiesztétikus külsejükkel provokatív jellegűek, ugyanakkor érzéki-konkrét voltukkal mindig adott szituációhoz kapcsolódnak. Az alkotások gyakran romlandó anyagból készültek, tehát idővel megsemmisültek, ami némi zavart okozott a műkereskedelemben. Ráadásul a művészek igencsak vonzódtak az emberi civilizációtól távol eső vidékhez, és műveiket gyakran ilyen, a közönség számára hozzáférhetetlen helyeken készítették el. Mindez a művészeti piac bojkottálásáról és a túlszervezett társadalomból való romantikus kivonulásról tanúskodik: a művész a varázslóhoz, a sámánhoz és az alkimistához vált hasonlatossá, aki a modern ipari technológiát elutasítva a lehető legegyszerűbb, legszegényesebb eszközök által kíván kapcsolatba kerülni a szellemi szférával.Az ~ legjelentősebb kiállításait Germano Celant szervezte: 1967-ben Genovában, 1968-ban Bolognában, 1969-ben pedig Milánóban.

Legfrissebb mozgóképes hírünk: