Hasznos tudnivalók érmékről, bankjegyekről, numizmatikáról
A magyar papírpénz tartásfokai:
Vadonatúj (UNC): Forgalomban sohasem volt, gyűrődés, összehajtás, szennyeződés, szakadás és hiányosság nélküli pénzdarab, ahogy a nyomdából kikerül
Kiválóan szép (aUNC): Alig észrevehető gyűrődéssel jellegzetes újszerűségét elvesztett, gyakorlatilag forgalomban sohasem volt, összehajtás, szennyezodés, szakadás és hiányosság nélküli pénzdarab
Nagyon szép (EF): Esetleg észrevehetően gyűrött, legfeljebb két helyen összehajtott, szennyeződés, szakadás és hiányosság nélküli pénzdarab
Szép (VF): Ez esetleg észrevehetően gyűrött, több, mint két helyen összehajtott, a szennyeződés csekély jeleit mutató, de szakadás és hiányosság nélküli pénzdarab
Nagyon jó (F): A forgalom fokozottabb jeleit mutató, erősebben gyűrött és szennyezett, de szakadás és hiányosság nélküli pénzdarab
Jó (VG): Jó az a hiányosság nélküli, erősebben gyűrött és szennyezett pénzdarab, amelyen legfeljebb négy (4) centiméteres szakadás van
Közepes (G): Az a hiányosság nélküli, erősebben gyűrött és szennyezett pénzdarab,amely legfeljebb keresztben vagy hosszában van átszakadva
Elfogatható (P): Az a pénzdarab, amelynek felülnyomat nélküli alapnyomatában vagy szegélyéből legfeljebb egynegyede (1/4) hiányzik
A magyar pénzverés rövid történeti
Árpád-házi királyok
A magyar pénzverés kezdetét I. István király uralkodásától számíthatjuk. Bajor mintára történt a verés: a 408 grammos fontból 510 obulus (féldénár) került ki. Több kérdés még tisztázásra vár, így például az, hogy melyik verdét jelenti a REGIA CIVITAS felirat? Székesfehérvárt vagy Esztergomot? Vagy az, hogy ki verette a nagyharsányi leletben előkerült LANCEA REGIS feliratú pénzeket? Szent István vagy Péter? Megjelennek a sziglák, ezek az apró kis jelek a pénzeken, amelyek a pénzveréssél kapcsolatos ellenőrzőjegyek szerepét töltötték be. I. András pénzein már megfigyelhetők. A király arcképét - sematikus királyfejként - Salamon pénzein látjuk először. I. László a dénárverésben pénzlábváltozást rendelt el. Az új pénzláb szerint 1 font = 470 dénár, azaz javult a pénz minősége. A XII. században "összezsugorodnak" a pénzek: átmérőjük egyre csökken, s II. Géza pénzei a világ legkisebb érméi közé tartoznak. III. Béla brakteátákat (egylapú vereteket) készíttetett. Az ő pénzein találjuk először a kettős keresztet a címerben. III. Béla korából valók a bizánci típusú és kufikus írásra emlékeztető feliratú rézpénzek , az Árpád-ház egyetlen rézpénzfajtája. A pénzláb eddigi alapjául szolgáló fontot a magyar márka váltja fel. Súlya 233,3533 g. A XIII-XIV. században friesachi dénárok áramlottak be az országba. A magyar veretek is kezdték bizonyos mértékig ezeket a dénárokat utánozni. II. Endre a saját pénzeit is friesachiaknak nevezte. IV. Béla és utódai alatt a pénzeken díszítőelemként megjelent a liliom . Az országot a bécsi fillérek tömege árasztotta el. IV. László nem veretett obulusokat. Az ő idejében a magyar márka helyére a budai márka lépett. Ennek súlya 245,5378 g. III. Endre pénzein az oroszlán képe a velencei Szent Márk-székesegyház oroszlánját jelképezi. Az Árpád-házi pénzverés csak dénárokat és az ezek felét jelentő obulusokat készített. A kor pénzeinek sokféleségét a kötelező évi pénzcsere s az ezzel járó új veretek kibocsátásának sokfélesége adja.
Károly Róberttől 1526-ig
A pénzverés nagy reformja Károly Róbert 1323. január 1-i rendeletével kezdődött meg. Elrendelte az ún. királyi báni dénárok verését, nyolcadrészig égetett ezüstből. 1325-ben kezdték meg firenzei mintára az aranyforintok verését. Az első magyar aranyforint színsúlya 3,52 g volt. 1329-ben cseh mintára ezüstgarasokat veretett Károly Róbert, mert a gyakorlatban kettős valuta volt érvényben. Az akkori pénzláb a következő volt: 1 márka hatodrészig égetett ezüst = 12 garas; 1 aranyforint = 16 garas. Egy márka 666 ezrelékes finomságú - kb.10 latos - ezüstből 560 dénárt vertek, amelyeken a király képét és címerét ábrázolták.1338-tól visszatértek az aranyvalutára, és állandó értékű királyi pénzt (moneta regis) vertek harmadrészig égetett ezüstből. Ekkor a pénzláb: 1 márka = 480 dénár = 960 obulus. Nagy Lajos 1343-ban új pénzt veretett, de később visszatért az állandó foralmi pénz használatához. Aranypénzein Szent László alakja jelent meg, és ezzel kialakult a magyar aranyak jellegzetes típusa. A dénárokon szerecsenfej képe jelzi a kamarabérlő - Szerecsen Jakab - nevét (ún. "beszélő címer"). A garasok verése ezután egészen Mátyás koráig szünetelt. Mária királynő koronás dénárokat veretett, Zsigmond pénzein megjelent a négyelt címer. Bevezette a kvarting vagy vierling (fitying) nevű kispénzt, amelyból 4000 db tett ki 1 budai márkányi 2 latos ezüstöt (kb.125 ezrelék finomság). Az aranyforint pénzlába változatlan maradt, de az ezüstnél gyakran tapasztalhatók ingadozások. I. Ulászló korában 1 márka súlyban csak kb. negyedrésznyi volt az ezüst, a többi réz. V. László elrendelte, hogy 1 márka ezüstöt 1 márka rézzel elegyítsenek, és ebböl az ötvözetből 1300 dénárt veretett. Ö veretett első ízben többszörös súlyban aranyforintokat. Mátyás ezüstpénzei 1467-ig szintén csak negyedrész ezüstöt tartalmaztak; ekkor rendelte el hogy az ezüstpénzeket a Zsigmond-féle ezüstök mintájára kell verni. Madonnás típusú dénárait Mária Teréziáig verették uralkodóink, s hasonlóképpen garasainak típusa is megmaradt a Habsburgok trónra jutásáig. A pénzek köriratának betűtípusa is változott: elhagyták a korábbi "barátírást" és reneszánsz formára tértek át. A dénárok pénzlába 1464 óta: 1 márka 8 latos (500 ezrelékes finomságú) ezüstből 416 darab dénárt vertek. II. Ulászló uralkodása idején jelentek meg az első tallér formájú nagy ezüstpénzek, a guldinerek , de inkább csak kísérleti jelleggel (1499). II. Lajos bevezette a nova monetát; 1 márka 4 latos ezüstból (250 ezrelék finomságú) 500 darabot vertek. A nova moneta nem lett népszerű; rosszabb anyaga miatt kényszerárfolyamon kellett tartani. Ezért 1525 nyarán megint a régi pénzláb szerint kezdtek dénárokat veretni.
1526-tól a Habsburgokig
A mohácsi csatavesztés után 1540-ig két királya volt Magyarországnak; Zápolya János és I. Ferdinánd egyidejűleg veretett pénzt. A XVI. századot a pénzhamisítás nagyarányú elterjedése jellemzi. Mielőtt továbbmennénk, beszélnünk kell röviden a szlavón dénárokról. Szlavóniát mindig magyar királyi herceg (dux) kormányozta, és a pénzverés is az ő nevével történt. II. Endre szlavóniai hercegsége idejében kezdődik, és az ekkori szlavón vereteket a királyi pénzektől két szembenéző koronás fej, felettük félhold és csillag, valamint a tipológia különbözteti meg. 1196-1255 között 38 alkalommal bocsátottak ki báni pénzt. A pénzláb 1211 elótt = 1 márka = 200 dénár;1211 után 1 márka = 400 dénár. A XIII. században a báni kamara jövedelme, amely eddig a királyé volt, később a báné lett. A pénzverde Zágrábban működött. A pénzverés alapja a magyar márka volt ( = 233,353 g), célja pedig a friesachi pénzek kiszorítása a forgalomból. A báni dénárok jobb ezüstből készültek mint a királyi pénzek. A forgalomban 1 báni dénár 2 királyi dénárt ért. A pénzláb IV. Béla és V. István alatt: 1 márka ezüst = 240 dénár; IV. László idejében 1 márka (875 ezrelék finomságú) ezüst = 280 dénár. Nagy Lajos idejében ismét könnyebb pénzlábat vezettek be. A báni pénzverés megszűnése Mária királynő idejére tehető, minden valószínűség szerint 1384-re, amikor a királynő elrendelte, hogy a zágrábi verdében királyi pénzeket kell verni. A szlavón dénárok éremképe lényegében végig azonos maradt. Az előlapon két csillag között szaladó menyét képe, a hátlapon kettős kereszt, alsó részén két szembenéző koronás férfifej, felsó részén csillag és félhold. A kettős kereszt alsó ágán a pénzverető hercegek, bánok illetve a pénzverdék jegyei láthatók.
Habsburg elnyomás kora
Magyarország pénztörténete a Habsburgok korával folytatódik. A Habsburg-uralom alá került ország pénzverését 1548 után az alsó-ausztriai kamara ellenőrizte. Az aranyforintokat a régi finomságban verték: 1 márka 23 karát 9 gren finomságú (990 ezrelékes) aranyból 69 darabot. A dénárok pénzlába: 1 márka 8 latos (500 ezrelék finomságú) ezüstből 436 darabot vertek. A tallérverés 1553-ban indult meg, pénzlába 1552-1581 között: 1 budai márka (894,5 ezrelék finomságú) ezüstből 8 8/17 darab tallért vertek, amelyeknek nyers súlya 28,820 g, színsúlya 25,780 g volt. Ritkák az első, ún. "angyalos" tallérok, valamint a 60 kr-os pénzláb szerint vert tallérok is. Készült fél- és negyedtallér is, valamint 8 és 4 dénáros garas és obulus. A dénárok finomsága állandó csökkenést mutat. A garas értéke 1625-től 5 dénár lett. Az osztrák tartományi veretektől való megkülönböztetés a magyar pénzeken: a magyar címer, a Patrona Hungariae képe és a verdejegyek (K-B, N-B stb.) voltak. II. Rudolf híres éremvésnökének, Abondiónak verőtöveivel igen szép tallérok készültek. II. és III. Ferdinánd uralkodása alatt gyakori volt a többszörös tallérok verése is. A pénzek többsége a körmöcbányai verdében készült, de működtek a nagybányai, pozsonyi és a kassai verdék is. A tallérokat a birodalmi pénzláb szerint, az aranyforintokat és a dénárokat a régi magyar pénzrendszer folytatásaként verték. III. Ferdinánd 9 dénár értékű garasokat veretett; 1659-ben jelent meg a 15, majd a 6 krajcáros. 1695 után találkozunk a poltúrával, 3 dénár értékben. 1695-1705 között verték a duariusokat, 2 dénár értékben, mint különleges magyar pénzt. A dénárok finomsága 3 latra (187 ezrelékes finomság) csökkent, Mária Terézia veretett utoljára dénárokat: ezüstdénárt 1760-ban, rézdénárt 1766-ban. 1702-1711 között II. Rákóczi Ferenc veretett pénzt a kuruc felkelés számára Erdélyben és az elfoglalt felvidéki bányavárosokban. Készíttetett aranyakat, ezüst forintosokat (fél tallér), 20 és 10 poltúrás, valamint poltúrás rézpénzt. Ezüstveretek is készültek az utóbbi névértékekből. A rézpénzeket később Máriás ellenjegyekkel (kontramárkával) látták el. A budai márka használata 1727-ben megszűnt, helyét a bécsi márka foglalta el; 1 bécsi márka = 280,796 g. A 30 krajcárosok - azaz negyed tallér - verése 1739-ben kezdődött. Ausztria és Bajorország 1753. szeptember 21-én pénzverési egyezményt (Münzkonvention) kötött, amely 1754-ben lépett életbe, s ezután a magyar pénzeket is a 24 forintos konvenciós pénzláb szerint verték. Az egyezmény - rövid megszakítással - 1857-ig volt érvényben. Megjelentek a 17 és 6 krajcáros billon pénzek is. A leggyakoribb ezüst váltópénz a 20 krajcáros volt. Az 1 és 1 /2 krajcáros rézpénzek veretését az 1760. október 27-i császári pátens rendelte el. 1786-ban megszüntették a 990 ezrelékes finomságú magyar aranyforintok verését Körmöcbányán: helyettük 23 karát 8 gren finomságú aranyból császári aranyakat kezdtek verni. 1 forínt = 24 krajcár értékű bécsi valuta lépett életbe 1802-ben, és csak 1816-ban tértek vissza a konvenciós pénzlábra (1 forint = 60 krajcár). 1795. április 20-án rendelték el a 12 és 6 krajcáros rézpénzek verését, és 1816-ig a rézpénzek különböző fajai voltak forgalomban. 1816-ban új, negyed-, fél- és egykrajcáros rézpénzeket vertek. Ezek 1852-ig maradtak forgalomban. 1856-ban Bécsben pénzügyi kongresszust tartottak. A tárgyalások eredményeként 1875-től kezdődően az ún. "Vereinsmünze"-ket (tallérokat) verték, ezüst és réz váltópénzekkel együtt. Aranypénzt csak kereskedelmi pénz céljára vertek (ún. "aranykorona"). Az 1867. évi XVI. tc. szerint a magyar pénz egyenlő az osztrákkal, de a magyar verdékben az 1868. évi VII. tc. értelmében a dukátokat 986,5 ezrelékes finomságú aranyból verték. Az 1870. március 9-i törvény szerint megkezdték új, 8 forint = 20 frank és 4 forint = 10 frank névértékű aranypénzek verését. 1892. augusztus 2-án áttértek az aranyvalutára; 1 kg arany = 3280 korona; 1 korona = 100 fillér; 1 és 2 filléres bronz-, 10 és 20 filléres nikkel, 1, 2 és 5 koronás ezüst-, 10, 20 és 100 koronás aranypénzeket vertek, és ezek voltak forgalomban. Az első világháborúban - mivel a bronzra és a nikkelre a hadiiparnak volt szüksége - acél 2, 10 és 20 filléresek készültek Körmöcbányán.
1918-tól a forintig
1918. október 28-30-án a kormány utasítására a körmöcbányai pénzverde gépeinek és berendezésének egy részét leszerelték és Budapestre szállították, majd a Soroksári úton levő dohányraktárban helyezték el. Eigner János nyugdíjas pénzverdei dolgozó, aki 92 éves korában, 1977-ben hunyt el, visszaemlékezéseiben így idézte fel az 1919-es év pénzveréssel kapcsolatos eseményeit: A Tanácsköztársaság elhatározta fém váltópénzek veretését, és ezzel a munkával Eigner Jánost bízták meg. Behívatták őt a Nemzeti Bankba, ahol Kun Béla és Lengyel Gyula ismertették vele a feladatokat. Ezen a tárgyaláson a pénzverő gépek felállításáról és üzembehelyezéséről volt szó. A gépeket a Soroksári útról átszállították a csepeli Weiss Manfréd gyárba. A Vasműben, illetve a Fémmű egyik üzemi épületében 1919. április 3-án kezdték meg a Tanácsköztársaság rendeletére a váltópénzek verését. A Forradalmi Kormányzótanács intézkedését a korabeli újságok nagy örömmel üdvözölték. 1919. május hónap közepétől kezdve, naponta 250-300.000 acél 20 filléres készült, változatlanul K-B verdejeggyel. Ezek az ún. "vaspénzek". A Körmöcbányán és a Budapesten K-B verdejeggyel készült vaspénzeket maratással különböztethetjük meg egymástól: a körmöci veretek maratás után fehérek, a csepeli veretek pedig barnás színűek. Aranypénzek verését is tervezték. Ezeknek a verőgépeit a gyár mai Vaslemezhorganyzó üzemében kívánták működtetni. Az aranyötvözet készítéséhez szükséges olvasztókemencét és a nyújtóhengert is felszerelték, az aranypénzverés azonban már nem indulhatott meg. A Tanácsköztársaság bukása után továbbra is vertek Csepelen vas 10 és 20 filléreseket. A 10 filléreseket 1919 és 1920 évszámmal, a 20 filléreseket pedig 1920, 1921 és 1922 évszámmal, s valamennyi veretet KB verdejeggyel készítették. A pénzverde végleges elhelyezéséről csak 1924-ben döntöttek. A "Magyar Királyi Állami Pénzverde" építkezéseit 1925. augusztus 2-án kezdték meg Reich Gusztáv műépítész tervei alapján Budapesten, az Üllői út 102. sz. alatti volt huszárlaktanya területén. A korona-fillér inflációjának a pengő-fillér pénzrendszer bevezetése vetett véget. Az 1925. évi XXXV. tc. rendelkezése szerint 1 kg színarany értéke 3800 pengő,1 kg ötvözött arany értéke 3420 pengő volt. 1926-tól kezdődően 1, 2,10, 20 és 50 fillér névértékű váltópénzt, valamint 1 pengős érméket vertek. A 2 és 5 pengős érmék verését csak 1929-ben rendelték el. A második világháborút követő infláció a világ eddigi legnagyobb méretű pénzromlása volt. Pengő, milpengő, B-pengő és adópengő kergette egymást, s az infláció csúcspontján egy bőröndnyi papírpénzért is alig lehetett egy kevés élelmiszert vagy egy ruhadarabot vásárolni. A Ludas Matyi című szatirikus hetilap így írt erról az időszakról: "A simapengő volt az a papiros, amelynek nem volt értéke, az adópengő pedig az, amivel a simapengő értékét mérték." Ennek a szörnyű inflációnak a stabilizáció során bevezetett új pénz, a jó forint vetett véget. 1 forint 0,0757575 g aranynak felelt meg. A magyar pénzrendszereket csak röviden tudtuk áttekinteni, de nem is volt célunk ezek részletesebb tárgyalásába bocsátkozni. Csupán a téma iránti érdeklődést kívántuk felkelteni. Az érdeklődők számos könyvet, cikket és tanulmányt találhatnak - különösen a Numizmatikai Közlöny és az AZ ÉREM hasábjain, amelyek részletesen foglalkoznak a magyar pénztörténettel.
A Római Pénzrendszer címletei:
Aes: a bronz latin neve, legkorábbi római pénz elnevezése. Kezdetben durva, öntött darabok voltak ( aes rude), minta később jelent meg rajtuk ( aes signatum). Az i.e. 4. sz.-tól nagyobb bronzok jelentek meg (aes grave).
AE: nem ismert elnevezésű bronz ill. réz pénzek
AE1: "nagy bronz", 25-30 mm átmérő
AE2: középbronz, 20-24 mm átmérő
AE3: kisbronz, 17-20 mm átmérő
AE4: kisbronz, 16 mm és kisebb átmérő
Antoninianus: Caracalláról nevezték el, aki I. sz. 215-ben vezette be a denarius helyett, két denarius értékben.
Argenteus: ezüst pénz a denariussal egyenlő értékű, Julianus ( 361-363) idejéig vertek.
As: Az "egység" latin neve, eredetileg súlyegységet jelent, Augustus alatt az as 11 , 12 gramm súlyú volt, a római pénzrendszer alapja volt.
Aureus: A Római Birodalom standard aranyérméje volt 25 denariussal és 100 sestertiussal egyenlő. A solidus váltotta fel Nagy Constantine ( 306-337) idején.
Bigatus: Közös elnevezés a Köztársaság kori kétlovas fogattall ( biga ) veretett hátlapú denariusoknak.
Centenionalis: a latin "századik" megfelelője, késő római bronz a solidus század része.
Denarius: a legfőbb címlet mind a Köztársaság, mind a Császárság korában. A Binliában megnevezett penny mengfelelője. A későbbi civilizációk által is igen kedvelt címlet.
(Magyarországon dénár)
Dupondius: az As kétszerese eredetileg " kétszeres súlyt" jelentett.
Follis: eredetileg pénztartót jelölt, később biozletianus pénzreformjaként címletként veték i. sz. 269-től, két denariussal megegyező értékben.
Minim: késő római egészen apró bronzpénz neve, jellemzően Galliában és Britanniában verték.
Miliarensis: ezüst érme, Nagy Constantine verette elöszőr. A solidus 1/14 -ed része később 1/12-e.
Nummus: a lecsökentett méretű antenionalis elnevezése a 4. sz. második felétől.
Quarans: a legkisebb római bronzérem, az as negyed részevel egyenlő.
Quadrigatus: elnevezését a Jupiter által irányított négylovas fogatról (qudriga) kapta, a második Pun háborúig ( i.e. 202) használt elnevezés.
Quinarius: kis ezüst érme, egyenlő 5 as-sal és 1 danaruiussal.
Semmis: bronz érme 1 as értékű.
Sestartius: elnevezés a latin " semmis tertius"-ból. A Köztársaság idején kis bronz érme, a Császárság idején a legnagyobb bronz érme, egyenlő 2,5 as-sal és negyed denariussal.
Sextans: bronz érme az as 1/6 -od része.
Siliqua: a legkisebb római súlyegység neve, i. sz. 324 után Nagy Constantine idején ezüst címletű pénz a solidus 1/24-ed része.
Solidus: az aureus helyére lépett be új aranypénzként a 4 sz.-ban Nagy Constantine idején.
Tremissi: késő római arany érme, a a solidus harmad része.
Triens: korai bronz érme előként a második Pun háború idején verték, 3 -ed denariussal egyenlő.
A Római érmék gyakoribb feliratai:
AVG: AVGVSTVS - Ez a címlet előszőr Octavian használhatta, aki a Szenátustól i.e. 27. január 16-án kapta a jogot a viselésre. Ez után minden uralkodó, mint a legfőbb hatalom jelképeként viselte a címet. A birodalom késői időszakáig az uralkodók egyszerre viselték az Augustus és Caesar címet. A késői időszaktól kezdve az uralkodó család ifjabb tagjai kapták a Caesar címet. Társuralkodó esetén az érméken megfelelő felirat AVGG volt, nagyon ritkán mikor hárman uralkodtak egyszerre, AVGGG felirat van.
CAES, CAE, C : CAESAR - Az első uralkodók családneve rokonságban Julius Caesarral. Később a vérrokonság megszakadásával is fennmaradt a cím az uralkodó családoknál. Időnként a "nemes" előtag ( NC, NOB C, NOB CAES ) is megjelenik az érmén, ez az uralkodó család ifjabb tagjai használtak.
CONOB: Constantinopolis Obryza ( Konstantinápoly tiszta arany ). A 4. század második felétől jelenik meg a római solidusokon.
COS, CONS, CO, C: Consul - a legmagasabb rang a Köztársaság idején. I.e. 509-től a Köztársaság bukásáig két konzult választottak évenként. Az uralkodók is viselték ezt a címet családtagjaikkal együtt. Nagyon kevés rómainak adatott meg a jog, hogy kettőnél többször viselték ezt a címet családtagjaikkal együtt. Az uralkodók persze ez alól kivételek voltak. A leggyakoribb forma a COS+a konzultság száma. Pl. ( COS XVI). Ettől eltérő ritka jelölések is voltak, pl. Septimus Severus ( Emese veret) használt IIC, IICO jelzést. Probus használta a CONS, Commodus és Gallienus a C és szám jelölést alkalmazott.
DN: Dominus Noster - " A mi urunk", a 4. században jelenik meg előszőr, a század második felétől felváltotta az IMP feliratot.
DD NN: Dominorum Nostrorum - " A mi urunk" többes számú kifejezése.
II I VIR R P C: Triumvir Reipublical Constituendal - " A három ember egyike a Köztársaság irányítására" . A felirat i.e. 43-ból a második Triumvirátustól ( Marc Antony, Octavian, Lepidus ) ered Brutussal és Cossiussal szemben.
IMP: Imperátor - Uralkodó, " parancsnok ". A köztársasági időkben a győzedelmes tábornokokat illették e címmel. A birodalmi időkben az uralkodók gyakran győzelmeik számon tartására használták a feliratot, pl.: IMII, IMPIII stb, függetlenül attól, hogy részt vettek-e az ütközetben vagy sem.
GERM, DAC, PART etc: Germanicus, Dacicus, Parthicus. Számos győzelem után az uralkodók a legyőzött területek nevét felvették uralkodói címükben.
CENSP, CENS PERP: Censor Perpetus - Cenzor. A Cenzor a szenátorok felett uralkodó személy volt.
F: Filius - ( fiú ) Az uralkodó fia.
N: Nepos - unoka
PRON: Pronepos - dédunoka
PP- PATER PATRIAE: - Az ország atyja. A legtöbb Augustus címet viselő uralkodó használta e címet, bár nem közvetlenül az uralkodás kezdetétől. A hagyomány gyakorlata alapján az új Augustus visszautasította a címet addig amíg tetteivel ki nem érdemelte.
P FEL, PF FEL: - Pius Felix - alázatos, engedelmes (az istenekhez, Rómához, a családhoz) és boldog ( jó szerncse és siker ). A harmadik században terjedt el.
N, NOST: - Nostor ( a mienk) - A DN jelülés mellett vált gyakorívá a negyedik század folyamán.
INV: - Invictus ( legyőzhetetlen ). A késő harmadik és kora negyedik században terjedt el.
PM, PONT, MAX-PONTIFEX MAXIMUS: - " A legfelsőbb pap". Amikor több Augustus uralkodott a legidősebb viselte a címet míg a többiek a PONTIFEX - ként uralkodtak. Az uralkodó volt a legfelsőbb állami vallási vezető. A birodalom kereszténnyé válása után a címet ( a mai napig is ) a pápa viselte.
SC: - Senatus Consulto - " A szenátus rendeletére". A birodalmi időkben a bronz érmék fémértéke alacsonyabb volt a nominál értékénél. Ezért teljes értékben való elfogadását a szenátus rendeletével igyekeztek elérni. A harmadik század végéig szinte minden bronz érmén szerepelt a felirat.
SPQR: - Senatus Populusque Romanus - ( Szenátus és a római nép ). A római uralkodó osztály ( szenátus ) és a nép ötvözött erejét igyekszik kifejezni. Trajan gyakran használta az SPQR OPTIMO PRINCIPI ( a legjobb uralkodónak ) feliratot.
MAX: - Maximus - (a legnagyobb). A ( Nagy ) Constantine használta a feliratot. Uralkodása idején senki nem kérdőjelezte meg a használatát.
SM, P: - Sacra Moneta - ( szent pénz ) , Pecunia ( pénz ). Időnként verdejel megjelölésre használták.
VOT: - Vota - ( fogadalom ). Az uralkodók hű szolgálatot fogadtak meghatározott időre, ez jelent meg az érméken, pl. VOTX. Időnként meghosszabították a periodust, pl. VOTX ET XX vagy VOT X MVLT XX.
PERP : - Perpetus - ( örökké ). Az első században a Censor felirattal együtt jelenik meg.
DV, DIV, DIVO: - Divus - ( isten ) Haláluk után istenné avatott uralkodók.
PT: - Pater - ( atya ). Együtt használták az AVGG felirattal az " Augustusok apja "
TRP: - TRIBVNICA PROTESTAS - ( Tribunusi Erő ). A köztársasági időkből ered a plebejusok hatalmát fejezte ki. I.e.23 Július 1- én Augustus megszerezte ezt a címet, ez teljes vétó ill. felügyeleti joggal bírt a szenátus felett.
VMNR: - Venerabilis memoria - ( tisztelet és emlélezés ). I. ( Nagy ) Constantine felszentelésekor alkalmazták.
Forrás: Káplár László: Ismerjük meg a numizmatikát : (pénzek - érmek - gyűjtők). - Budapest : Gondolat, 1984. - p. 88-94. - Részlet a 3. fejezetből.)
|
RSS
