Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást.
Mondja a burkus király:
- Azt hallottam, hogy magának aranyszorű báránya van.
- Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim közt egy aranyszorű bárányom, meg van egy juhászom, hogy az még sosem hazudott.
Mondja a burkus király:
- Én megmutatom, hogy fog hazudni!
- De - mondja Mátyás király - nem hazudik ez, olyan nincs!
- De ‚én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de úgy, hogy muszáj hogy hazudjon.
- Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király. - Fele országomat odaadom.
- Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik - mondja a burkus király. Jó, kezet fognak. Avval jó éjszakát mond a burkus király, s megy haza a szállására. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába, s indult ki rögtön a tanyára a juhászhoz.
Köszönti a juhászt, az visszaköszönti:
- Isten hozta, király uram!
- Honnét ismersz te engemet, hogy én király vagyok?
- Megismerem én a szaván, hogy maga király - mondja a juhász.
Azt mondja a burkus király:
- Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat meg hintót, csak add nekem az aranyszoru bárányt.
- Jaj - mondja a juhász -, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király.
Még több pénzt ígért neki a burkus király. De nem, a juhász nem állt kötélnek.
Hazamegy nagy búsan a király a szállására, és csak búsul és búsul. Ott volt a leánya is.
- Ne búsuljon - mondja a leány -, mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal; én majd megcsalom.
Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort, jó mézesen, hogy a juhászt megcsalja. De azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszorű bárány.
Addig-addig beszélt a leány, addig incselkedett, hogy végül megitták a bort is. De a leánynak kellett először innia belőle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami altatót beléje. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak, hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt, ha a leány hozzá megy rögtön feleségül. Pénz néki nem kell, mert pénze van elég.
Sokat szabódott a leány, de végül mégis beleegyezett. Azt mondja aztán a leány a juhásznak:
- Nyúzd meg a bárányt; a húst edd meg, nékem a húsa nem kell, csak a bőre.
Megnyúzta a juhász. Hazavitte a leány nagy örömmel az apjának az aranyszorű báránynak a bőrét. No, de örvendezett az apja, hogy a leány meg tudta csalni a juhászt.
Eljött a reggel, búsult erősen a juhász, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszorű bárány elveszett. Indult a kastélyba, és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni, ha a király elé kerül. Beszúrta botját egy egérlyukba, a kalapját rátette a botra. Elhátrált aztán tole, meg feléje ment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király nevében:
- Mi újság a tanyán?
Mondta erre ő, a maga nevében:
- Ott biz' nincs más, csak az, hogy az aranyszorű bárány elveszett; a farkas megette!
Mikor kimondta, megijedt.
- Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna!
Avval kivette a botját, és ment tovább a királya felé.
Ismét talált egy egérlyukat, ismét beletette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot.
- Mi hír a tanyán?
- Nincs egyéb, csak az aranyszorű bárány bedöglött a kútba.
- Hazudsz - vélte hallani a király hangját -, mert a többi is beledöglött volna!
Ismét kivette a pálcáját, és ment tovább a kastély felé. Harmadszor is talált egy egérlyukat, beletette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot.
- Mi újság a tanyán?
- Ellopták az aranyszorű bárányt.
- Hazudsz - mondta a király -, mert akkor a többit is ellopták volna.
Kivette most a pálcáját, és ment tovább Mátyás király palotájába. A burkus király is ott ült a leányával az asztalnál. Bemegy a juhász, és köszönti a két királyt és a leányt is. A bort már oda is vitte volt a burkus király, és most várták mind, hogy hazudik-e a juhász. Mert ha hazudott volna, akkor Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát.
- Mi újság a tanyán?
- Nincs semmi egyéb, mint hogy az aranyszorű bárányt egy szép fekete bárányra elcseréltem.
Nagy volt Mátyás király öröme.
- Hát hozd bé' a bárányt! - mondja a juhásznak.
De azt mondja a juhász:
- Ott ül középhelyt a két király közt.
- Éljen! - mondja Mátyás király a juhásznak. - Nem hazudtál! Ezért neked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőle elnyertem.
- No - mondja a burkus király -, én is odaadom a leányomat, úgyis megszerették egymást.
És így lett a juhászból burkus király.
