Vitéz Hennyey Gusztáv (1923-ig Erb Gusztáv) (Kolozsvár, 1888. szeptember 25. – München, 1977. június 14.) magyar vezérezredes, politikus a II. világháború idején.
1907-ben elvégezte a budapesti hadapródiskolát, majd az első világháborúban a frontra került, ahol 1917-ben századosi rangot kapott. A háború után 1925-ig a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd katonai attasé lett Párizsban, Belgrádban és Athénban, ezt a tisztségét 1933-ig töltötte be.
1933–37-ben a vezérkari főnökség 2. osztályának volt vezetője. 1938. november 1-jén vezérőrnagyi rangot kapott, és az 5. gyalogdandár parancsnoka lett.
Magyarországnak a II. világháborúba belépte után a II. hadtest parancsnoka lett. 1942-ben a gyalogság felügyelőjévé nevezték ki, majd a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnöke lett. 1944. augusztus 29-én Horthy unszolására elfogadta a külügyminiszteri tárcát a Lakatos-kormányban.
A nyilas hatalomátvételt (1944. október 15.) követően több katonatiszttel és politikussal együtt letartóztatták, majd Sopronkőhidára szállították. A szovjet csapatok előrenyomulása miatt onnan Bajorországba szállították őket, ott szabadultak ki a fogságból.
A háború után megalakuló magyar kormány kikérte Hennyeyt mint háborús bűnöst. Az OSS el is fogta, ám a szervezet magyar részlegének vezetője, Himler Márton kihallgatása után szabadon engedte, kijelentve, hogy nem bűnös. Ezt követően Münchenben telepedett le, ahol megírta emlékiratait. Ott is halt meg.
