Vitéz Szombathelyi Ferenc (1934-ig Knausz Ferenc Győr, 1887. május 17. – Pétervárad, 1946. november 4.) magyar katonatiszt, vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke.
1902 őszétől a Pécsi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola növendéke lett.
1906. augusztus 18-án avatták hadapród őrmesterré, beosztották a nyitrai 14. honvéd gyalogezredhez.
1907. november 1-jén előléptették hadnaggyá, az ezred műszaki tisztje lett.
1910. október 1-jén Budapestre vezényelték, felsőbb tiszti tanfolyamra.
1911. augusztus 31-én „igen jó” minősítéssel befejezte tanulmányait.
1911 októberétől Bécsben tanult a Császári és Királyi Hadiiskolán.
1912. november 1-jétől főhadnagy. Bécsi tanulmányai után, 1914-ben elkezdte szolgálatát a temesvári VII. hadtestnél
1915. július 1-jétől vezérkari százados volt.
1916-ban és 1917-ben az erdélyi arcvonalon harcolt a 39. honvéd hadosztály vezérkari tisztjeként, majd a Honvédelmi Minisztériumba vezényelték. Szolgálati munkája elismeréseként megkapta a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet (Verdienstkreuz) a hadidíszítményekkel és kardokkal, az Ezüst és Bronz Koronás Katonai Érdemérmet (Signum Laudis) a kardokkal, illetve a III. osztályú Vaskorona Rendet a hadidiszítményekkel és kardokkal.
1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságának hírszerző és kémelhárító osztályán a Délszláv nyilvántartást vezette.
1919 és 1921 között a szombathelyi katonai körletparancsnokságon, illetve a 3. vegyesdandár parancsnokságon szolgált.
1921 után a vezérkari főnökség hadműveleti osztályára került.
1922. szeptember 1-jén vezérkari őrnaggyá, majd 1926. május 1-jén alezredessé léptették elő.
1926. szeptember 15-én a Hadiakadémia történelemtanára lett.
1929. november 1-jén vezérkari ezredes lett.
1931. szeptember 1-jétől 1933. május 1-jéig a szombathelyi 3. vegyesdandár vezérkari főnöke.
1933. május 1-jétől Budapestre vezényleték a honvédség főparancsnokának szárnysegédjének.
1934-ben felvette édesanyja vezetéknevét (Szombathelyi), mert a vitézi rang feltétele egy magyaros hangzású név is volt.
1936. augusztus 1-jétől a Honvéd Ludovika Akadémia I. főcsoport parancsnoka.
1937. május 1-jén tábornokká léptették elő.
1938 októberétől a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese.
A Felvidék visszacsatolása után, az új VII. hadtest élére 1939. január 15-étől Szombathelyit nevezték ki.
Emléktáblája a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban
1939. november 1-jén altábornaggyá léptették elő.
A Szovjetunió ellen bevetett Kárpát-csoport vezetőjévé nevezték ki, majd a megszállt szovjet területek katonai közigazgatásának vezetője lett.
1941. szeptember 6-án a kormányzó kinevezte a honvéd vezérkar élére. Szombathelyi új politikája az erők megőrzését részesítette előnyben. Véleménye szerint minél kisebb haderőt kell a német szövetséges részére biztosítani, hogy a háború után a Közép-Európában kialakuló politikai vákuumban a magyar haderő döntő tényező legyen.
Szombathelyi Ferenc vezérezredes
1941. november 1-jétől vezérezredes, illetve október 23-ától magyar királyi titkos tanácsos volt.
1943-1944-ben igyekezett kapcsolatot teremteni az angolszász hatalmakkal, ami gyakorlati eredménnyel nem járt.
1944. március 18-án, ismerve a magyar hadsereg pontos összetételét, illetve létszámát, az ellenállást eredménytelennek minősítve, a kormányzót a német megszállás jóváhagyására buzdította.
1944. április 19-én, német nyomásra felmentették beosztásából, majd nyugállományba vonult.
1944 nyarán a szélsőjobboldali sajtóban támadások indultak ellene, melyeket az új vezérkari főnök, Vörös János állíttatott le.
Szombathelyit társaival együtt 1944. október 11. és 12-én a Honvéd Vezérkar főnökének bírósága elé állították, ahol felmentették, de a nyilas hatalomátvétel miatt a megerősítésre nem került sor.
Az új kormányzat lefogatta, majd Sopronkőhidára, utána Németországba szállíttatta, ahonnan az amerikai csapatok szabadították ki.
Az új magyar kormány kommunista nyomásra az amerikaiaktól mint háborús bűnöst kikérte.
1945. június 19-én az új vezérkar lefokozta, és kizárta a honvédségből.
1945. október 23-ától előzetes letartóztatásba került.
A budapesti Népbíróság 1946. május 22-én Szombathelyit bűnösnek találta népellenes bűntettben, és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettében, ezért életfogytiglani tartó fegyházbüntetésre ítélte.
Ries István igazságügy-miniszter törvénytelenül kiadta a titói Jugoszláviának, ahol egy látszatper keretében halálra ítélték és kivégezték, egyes közlések szerint karóba húzták.
1994. március 16-án hozott ítéletében a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezte a Népbíróság 1946-os elmarasztaló ítéletét.