Dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc (született Fischer Ferenc; Pécs, Ausztria–Magyarország, 1881. február 18. – Bécs, Osztrák Köztársaság, 1948. március 3.), magyar ügyvéd, politikus.
Korábban k. u. k. főhadnagy, előbb Baranya, Pécs és Somogy vármegye főispánja, majd a Magyar Királyság belügyminisztere 1931 és 1935 (a Károlyi Gyula- és a Gömbös-kormányok), valamint 1938 és 1944 között (az Imrédy-, a második Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay-kormányok alatt), továbbá az ország ideiglenes miniszterelnöki teendőinek betöltője gróf Teleki Pál halálakor (1941. április 3.), majd Dr. Bárdossy László lemondását követően (1942. március 7–9. között). A német megszállás után, 1944 tavaszán a Gestapo letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.
Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter
1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a kommunisták ártó működése ellen emelte fel szavát (később miniszterként rendeletekkel is fellépett a kommunista szerveződésekkel szemben), ami miatt a szocialista korszakban keletkezett lexikonok, történelemkönyvek későbbi szerepét, jelentőségét igyekeztek kicsinyíteni.
1920-ban Pécs és Baranya szerb megszállása idején a nemzeti ellenállás mozgalmainak megszervezése fűződik nevéhez, ami miatt a megszálló szerbek két hónap börtönre ítélték, és a szerbiai Valjevóba internálták.
1921-től Baranya vármegye és Pécs, 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja volt.
1929. június 13-án vezetékneve elé felvette az anyai nagyanyjának a vezetéknevét, és onnantól fogva Keresztes-Fischer lett.
1929. június 16-án Horthy Miklós (kormányzó), az akkori legmagasabb politikai kitüntetésben részesítette: vitézzé avatta.
1942-től Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter titkára Kapócs Ferenc volt.[19]
1944 tavaszán a német megszálláskor tényleges miniszterként náciellenes fölfogása és magatartása miatt a Gestapo letartóztatta, és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta.
1945. április 30-án az amerikaiak a flossenbürgi koncentrációs tábort felszabadították, innen távozott el súlyos betegen. A háború után – habár a magyar kormány kikérte mint „háborús bűnöst” – nem adták ki. Bécsben halt meg 1948. március 3-án, tüdőrákban.
Hamvait 1999-ben hazahozták, és október 9-én Pécsett ünnepélyesen újratemették.
