Sztójay Döme (Versec, 1883. január 5. – Budapest, Lipótváros, 1946. augusztus 22.) szerb származású magyar politikus, diplomata és katona. Rövid ideig a német megszállás után felállított magyar bábkormány miniszterelnöke és külügyminiszter.
1944. március 22. és augusztus 29. között miniszterelnök és külügyminiszter volt. Öt hónapos miniszterelnöksége idején erélytelenül kiszolgálta a megszálló németeket. Ebben az időben újabb honvédegységeket vezényeltek a keleti frontra és megengedte, hogy az SS szabadon toborozhasson a magyarországi németek soraiból. Országszerte ellenzéki sajtóorgánumokat tiltottak be és politikai célú letartóztatások sora történt.
Tevékenységével elérte, hogy Horthy Miklós kormányzó mind erélyesebben próbált beavatkozni a kormányügyekbe. Július elején a koronatanács leállíttatta a deportálásokat, és augusztus 29-én a kormányzó felmentette hivatala alól. A későbbi politikai eseményekben nem vett részt, 1945 elején Németországba menekült és amerikai fogságba esett. 1945 októberében adták ki Magyarországnak és 1946-ban a népbíróság az úgynevezett Sztójay-per során mint háborús bűnöst egykori kormánya tagjaival Rátz Jenővel, Reményi-Schneller Lajossal és Szász Lajossal együtt golyó általi halálra ítélte. 1946. augusztus 22-én végezték ki.
