Roma családban, Bicskén született 1926-ban. Édesapja gépmester volt, de megrokkant, nevelőapja pedig zenész. Édesanyját 1939-ben elvesztette. Iskolába nem járt, nem tanult meg írni, olvasni, 9 éves kora óta dolgozott. 1952-ben Budapesten, a cementgyárban vállalt
munkát, majd Gödöllőn lett gépmester. Az első élettársától két gyermeke született, a második
pedig öt gyermekkel költözött hozzá. A fegyverszünet előtt csatlakozott a corvinistákhoz, a Szabad Nép székházba küldték őrségbe a Práter utcából, a Bosnyák Gábor vezette részleggel. Előbb valószínűleg
államvédelmistákkal kerültek tűzharcba, majd a Rákóczi út–Nagykörút kereszteződésénél szovjet harckocsikat támadtak meg. Őrszolgálatot láttak el, a fegyverszünet kihirdetésekor pedig megkezdték az ÁVH-sok begyűjtését. A november 4-ei szovjet támadás idején már otthonában tartózkodott. A forradalom leverése után nyersbőr-begyűjtőként dolgozott, családjával Kistarcsán, a Zsófia
telepen lakott. 1957. április 23-án, miután egy fotó alapján azonosították, őrizetbe vették. A
„Bosnyák Gábor és társa” perben 15 évre ítélték. A II. fokú bíróság nem változtatott az ítéleten. A börtönben négy általános iskolai osztályt végzett, megtanult írni-olvasni. 1963. március 29-én szabadult, szeptember 11-ig rendőri felügyelet alatt állt Kistarcsán, és kőművessegédként dolgozott. 1966. augusztus 3-án meghalt.
