Impresszionizmus – a latin impressio (“benyomás”) szóból ered, az első modern művészeti irányzat, amely az ezernyolcszázas évek végén bontakozott ki Franciaországban.
Fiatal festők keresték az új művészeti elveket. Igyekeztek egyre tökéletesebben ábrázolni a természetet, de beleütköztek a színes árnyékok problémájába. Rájöttek, hogy az árnyékon belül is számos különböző árnyalat létezik, amelyek közül a kék az uralkodó szín. De ezt a jelenséget csak napvilágnál lehetett tanulmányozni ezért a műtermeiket elhagyták és a szabadban dolgoztak (plan air). Felfigyeltek arra hogyan oldja fel a levegő rezgése a kontúrok élességét, és hogy nem minden vehető ki egyforma tisztasággal. Mindent utáltak ami hagyományos és szigorú szabályok szerint való.
Az impressziót, a benyomást festették meg. Embertömeget, fürdősöket, evezős csónakokat, a víz csillogó felszínét festették meg. Az új témákhoz új eszközök kellettek. A véletlen, de vonzó monumentummal való alkalmi találkozást azon nyomban meg kell örökíteni. Hiszen minden örökös mozgásban van, a megvilágítás állandóan változik. Ez a képtípus szülte meg azt a valamit ami az impresszionizmus nevet kapta. Monet Impresszió, a felkelő nap című képéről kapta a nevét.
1874. április 15-én megnyitják kiállításukat. Szigorú bírálatban részesül a rajzok tompa életlenségéért, a festmények hanyagságáért, azért a nemtörődömségért, amellyel a részleteket kezelik és általában az egész gondatlan nagyvonalúságáért. A cikk írója szerint az új festőknek a legfőbb eszménye nem több mint saját impresszióik rögzítése. Az impresszionista név csúfnév volt eredetileg.
1876. újabb kiállítás. Újabb kritika: Öt vagy hat őrült... akit elvakított a nagyravágyás, azért gyűlt össze ezen a helyen, hogy kiállítsa munkáit. Sokan belepusztulnak majd a nevetésbe, mihelyt meglátják ezeket az odakent képeket. De voltak pozitív nyilatkozók, védelmezők is.
Azokra a dolgokra koncentráltak amelyeket a párizsi, nagyvárosi kispolgári élet szépségeinek tartottak. Például egy-egy éppen arra haladó alak tűnő látvány, röpke, megragadott pillanat, amelyet mintha csak kikaptak volna a modern élet egyre gyorsuló folyamatából, hogy a művész élettapasztalatának gyorsításával lefirkálják. Szándékosan hiányoznak belőlük a drámai hatások, sőt, a pillanatnyi dolgok vonzó vonásait örökítették meg. Az impressziót festették meg, nem azt amit eszükkel láttak, amiről tudták, hogy ott kell lennie.
Az impresszionista festészet foltszerű és vázaltszerű. Az impresszionista festményt megérteni és élvezni csak úgy lehet, ha a szemlélő ugyanolyan álláspontra helyezkedik a valósággal szemben, mint a festő. Az impresszionista festménynél, a képtől hátralépve, meg kell találnunk azt a távolságot, amelyben a festékfoltok összemosódnak és egy szempillantásra kialakul bennünk is az impresszió, amelyet a festő visszaadni igyekezett.
A fényképezőgép feltalálása is hatott erre az új stílusra. Festményeiken voltak olyan részletek amik nem látszottak teljesen, mintha levágták volna őket, olyanok mint egy rosszul megkomponált fénykép.
1886-ra megszűnt az impresszionizmus, de hatása a művészetekre nagyon nagy volt. Az impresszionistákból fejlődtek ki a posztimpresszionisták akik közül Cézanne festészete volt a kubizmus előzménye.
Manet: az impresszionisták atyja. Olympia, Abszintivó - naturalisztikus
Degas: sok visszatérő témája volt, azt tartotta, hogy mindent sokszor kell megfesteni, ilyen témák: balett, táncosok, alakjait sokszor a kép szélénél levágta. A táncosok szoknyáján a szín és árnyékhatások figyelhetők meg.
Monet: a napszakokat figyelte, a múló benyomást festette (szénakazal, katedrális). Célja: megragadni a fény és a levegő múlékony pillanatait, a "legillékonyabb hatásokat". Reggeli a szabadban, Nők a kertben, Regatták Argentenilben, Impresszió, a felkelő nap.
Renoir: álomszerű, gondtalan világ, csak akkor festett amikor boldog volt, amikor festeni akart. Falusi tánc, La Moulin de la Galette, Evezősök reggelije.
