Portugália és Magyarország közti dinasztiai kapcsolat legkiemelkedőbb személyisége, III. Péter aragóniai király és Konstanza, szicíliai hercegnő leánya, II. András királyunk dédunokája. Árpádházi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga, nevét szentté avatott nagynénjéről kapta. Háborúzó nagyapja és édesapja születésének örömére békélt meg egymással. A kor szokása szerint, 12 évesen a portugál trón várományosához, Déneshez adták feleségül. Házasságukból két gyermek született: Alfonz és Konstanza. Házassága nem volt felhőtlen, mert Dénes király kicsapongó életet élt, tucatnyi házasságon kívüli gyermeke született. Erzsébet önfeláldozása szinte felfoghatatlan; alázatos szívvel imádkozott Istenhez a király bűnbocsánatáért. Férje törvénytelen gyermekeit is, akárcsak sajátjait, anyai szeretettel nevelte. Mikor utódlásra került a sor, Alfonz föllázadt, mert atyja egyik törvénytelen fiát helyezte előtérbe vele szemben. Az anyai szív békét szeretett volna apa és fia közt, a férje azonban megvádolta, hogy Alfonz pártjára állt és ezért egy faluba száműzte. Később belátta tévedését és visszahívta őt.
Halálos ágyán maga ápolta férjét, aki súlyos bűneit megbánta. Olyannyira megváltoztatta a királyt, hogy az a néptől a Földművelő mellett az Igazságos jelzőt kapta és 1325-ben megtérve, szentként halt meg.
Özvegységében Erzsébet a karitatív életnek szentelte magát. Szétosztotta vagyonát a szegények és a templomok közt; árvaházakat, kolostorokat létesített, betegeket és szegényeket gondozott. Belépett a ferences harmadrendiek közé és gyalog zarándokolt el Szent Jakab sírjához, Santiago de Compostellába. Az általa alapított klarissza kolostorba, Coimbrába vonult vissza. Szentségi fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a szegénységi fogadalom a jótékonyságban ne akadályozhassa. Békeszerző Izabella, ahogy hazájában nevezik, közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia, Nápoly és Szicília között is. Fia, IV. Alfonz és veje, kasztíliai Ferdinánd békítése során az út és a testvérháború okozta fájdalom felőrölte erejét, Estremozba érve láza lett és néhány nap múlva meghalt. Coimbrában temették el. Ereklyéi körül csodás gyógyulások történtek, sírja zarándokhellyé vált. Szentté avatását 1576-ban indították el és 1612-ben, amikor felnyitották sírját, testét épségben találták. VIII. Orbán pápa 1626-ban avatta szentté.
Legismertebb legendája a rózsa-csoda, amely teljesen megegyezik Árpádházi Szent Erzsébet legendájával. Portugáliában leginkább e csoda témájában születtek az őt ábrázoló műalkotások. Árpádházi Szent Erzsébet szobromat ihlette a rózsa-csoda, így Portugáliai Szent Erzsébet kompozíciójában e csoda másképpen jelenik meg. A karcsú női alaknak portugál címeres, korhű ruhája, királynéhoz illő koronája, a magyar nőkre jellemző két ágba font, hosszú haja van. Előre lépő testtartását finoman követő hosszú ruharedők, hajfonatainak szép íve és kinyújtott karjain leomló drapériák hangsúlyozzák. Arcán a lelki béke és szeretet fénye ragyog, miközben szemtanúi vagyunk a kezeiben rózsákká változó kenyér csodájának.
Minden év július 4-én a portugálok tisztelettel ünneplik őt. Valahányszor rá gondolnak, ünneplőbe öltözik a magyarok szíve is.
