VILÁGFÁJDALOM: pesszimista életérzés, lelki gyötrelem, amely az egyéni rossz közérzetet korhangulattá tágítja és világállapottá stilizálja. Az elnevezést J. Paul német író honosította mega XIX. sz. elején. A világfájdalom lényeges vonása a szenvedélyes kín. Jellegzetes korhangulatként a társadalmi eszmékben való csalódás és a forradalmak kudarcait követő kiábrándultság korszakaiban lépett fel. Sajátos erővel tört fel a szentimentalizmus és a romantika kezdeti időszakában a felvilágosodás-kori eszme, az ész mindenhatóságába vetett hit összeomlásakor. Legszenvedélyesebb irodalmi kifejeződése Goethe Werther című művében található. Legfőbb megtestesítője Byron akinek világfájdalma hatott Lermontovra, Keatsre, Mussetre.
