Hasznos tanácsok bélyeg adás-vételhez
VÍZJEL: A vízjelállás megállapításához a vízjelet mindig a képoldal felöl kell nézni. Persze sok esetben csak hátulról látni a vízjelet, de ekkor képzeletben meg kell "fordítani". Egyes bélyegek vízjelét nehéz megállapítani, vagy esetleg nem is látszanak. Célszerű a bélyeget fekete lapra helyezni a képoldallal lefelé, és lámpa alatt a legtöbb esetben szépen láthatóvá válik a vízjel. A III-IV., és az V-VI., vízjelek megkülönböztetése a legnehezebb, célszerű a katalógusban kiemelt eltérő jegyekere figyelni. Ugyanaz a bélyeg másik vízjellel nagyon érékes lehet. Sokan kérdezik, hogy érdemes-e vízjelvizsgáló készüléket vásárolni? A vélemények megoszlanak, átlagos anyag esetén nem érdemes beruházni. Egyes vízjelek esetén érdemes keresni a vízjelek közötti számvízjelet, ez különösen értékessé teszi a bélyeget.
BÉLYEGZÉS: A bélyeg funkciója, hogy fusson a postán. Tehát a bélyegzett bélyeg is érték, sőt egyes gyűjtők szerint csak a bélyegzett bélyeg a "bélyeg". Létezik szívességi bélyegzés, és igazi postai bélyegzés. A bélyegzőn lévő dátum sok esetben segítséget nyújt a bélyeg korának a megállapításához. Külön gyűjtési terület a lebélyegzések gyűjtése. Főleg az 1913 előtti bélyegek estében érdemes eltenni a szép és olvasható bélyegzésű bélyegeket. Aki komolyan foglalkozik ezzel, annak érdemes beszerezni a GUDLIN katalógust (Gudlin Tamás műve), ez alapján lehet értékelni a lebélyegzéseket. Sokan a későbbi modern bélyegeket is gyűjtik szép és olvasható helységbélyegzésekkel. Sajnos a gépi bérmentesítés elterjedésével egyre ritkább az igazi bélyegzés. Bár az igazi bélyeggyűjtőnek a gépi bérmentesítés is csemege, sokan ezeket is gyűjtik.
GUDLIN KATÓGUS: Gudlin Tamás által készített katalógus: MAGYARORSZÁG KLASSZIKUS POSTABÉLYEGZŐI.
Ez tartalmazza lényegében az összes magyar bélyegzést, és Ft-Euró stb árfolyamváltozások miatt nem értékben, hanem pontokkal "értékeli" az egyes lebélyegzéseket. A katalógus nem érhető el interneten, csak a kiadott könyv és annak melléklete (CD)
Úgy tudom, hogy most 24.000.-Ft az ára. 1 Gudlin pont 0.1-0.2 euro-t ér, tehát egy 100 pontos bélyegzés "értéke" 10-20 Euro hivatalosan.(ehhez jön még a bélyeg ára) A hazai bélyegpiacon kialakult egy sajátos szorzó, az egyszerűbb esetekben a példában említett 100 pontos bélyegzés 1000.-Ft, + a bélyeg éréke. A tömegbélyegek esetében a bélyeg értéke elhanyagolható. Jobb bélyegzéseknél ez a "szorzó" magasabb. A gyakori bélyegzések 5-35, a ritkák 40-100, a nagyon ritkák 150-350, a rendkívül ritkák 400-800 pontot érnek. 800 feletti pontozású bélyegek csak néhány példányban ismertek, ill. nagyon kedvelt ritkaságok. Fontos az, hogy milyen bélyegen van a bélyegzés, van amikor a bélyegzés értéktelen, de a bélyeg drága és van amikor a bélyegzés értékes egy egyszerűbb bélyegen. Ma már nagyon nagy tábora van a lebélyegzés gyűjtőknek, ill. korábban is sokan gyűjtötték, de nem volt egy egységes szerkezetbe foglalt katalogizálás. Ezt az űrt tölti be a Gudlin katalógus.
Egy-egy árverésen időnként megjelenő komolyabb lebélyegzésgyűjtemények akár milliós kikiáltási áron is indulhatnak.
FALC: Régebben a bélyegeket "beragasztós" albumban tartották. Kis ragasztó füllel ragasztották be. Ezek a kis ragasztónyomokat nevezzük falcnak, jelülésük egy csillag (*). A ragasztófül eltávolítása során kis mélyedés keletkezhet a bélyeg hátulján, ezt ABLAK- nak hívjuk. A korabeli bélyegek esetében előfordul, hogy sok falc. ill. falcnyom van a bélyegen. Bár a falcos bélyegnek egy bizonyos értéke van, de azért nem mindegy, hogy ez egy halvány falcnyom, vagy falc-falc hátán...
FDC: Elsőnapi,és emlékbélyegzéses, bélyeggel ellátott alkalmi boríték. A három feltételnek együtt kell lenni.
CM: Elsőnapi bélyegzésű képeslap bélyeggel, a bélyegkép megegyező, vagy hasonló a lap képével. Ma már nem adnak ki ilyet, ezért értékesek.
BÉLYEGÁZTATÁS: A bélyegeket célszerű langyos vízben áztatni, úgy, hogy saját maguktól váljanak le. Ezután érdemes másik tál vízbe helyezni, majd újságpapíron a képpel lefelé elhelyezve szárítani. A tökéletes száradás előtt, a két fehér lap közé helyezett bélyegeket 1-2 napig könyvben préseljük, több könyvet helyezve rá. Ha a bélyeg több óra alatt sem ázik le, akkor nem érdemes vele foglalkozni.
Kevésbé igényes áztatás, pl. tömeganyag esetén: a leáztatott bélyeget képpel lefelé újságpapírra tesszük, és amikor még nedves, de nem csurog, akkor egy nagyobb műanyag edény (száraz) falára tapasztjuk (pl. műa tál), a képes felével. Amikor megszáradt, akkor a bélyeg magától leesik. Egész jó minőséget kapunk, ha esetleg kissé hullámos, vagy pöndörödik, akkor érdemes egy könyv lapjai között préselni.
Új!!!
Az egyik kedves gyűjtőtársunk tájékoztatása szerint az újabban divatos öntapadós bélyegek ragasztója tiszta alkoholba való áztatással lejön. (5-10 másodperc)
ALBUM: A komolyabb bélyegeket érdemes jobb albumban tartani, MINDIG FÜGGŐLEGESEN, sőt sok bélyeggyűjtő az albumokat függőlegesen lapozza. Az albumokat évente egyszer-kétszer át kell lapozni. Az igen értékes bélyegeket ezen belül még további védelemmel is érdmes ellátni, pl jobb filacsík, vagy összehajtott pergamin. A fekete lapos albumban jobban mutat a bélyeg, de a hosszú évek alatt esetleg előforduló letapadás jobban nyomot hagy, mint a fehér lapos album esetén. Van ragasztott csíkos, és bevágott csíkos album. Mindkettőnek van előnye és hátránya. Bizonytalan eredetű albumban jobb bélyegeket nem érdemes tartani.
VÁSÁRLÁS: A bélyeg valóban értékcikk, és bizalmi dolog! Ha drága bélyeget olcsón ajánlanak, az gyanús! Az olcsón vett bélyeget a komoly gyűjtő előbb utóbb kicseréli, mert az olcsónak biztosan van valami hibája! És ha kicseréli akkor már többe kerül, mintha egyszer megvette volna megbízható helyről, még ha kicsit drágábban is. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a megbízható eladók nincsenek sokan!
Árveréseken, és 1.-Ft os aukciókon is nagyon vigyázni kell!!! Bizonytalan eladók - bizonytalan eredetű bélyegeit nem szabad megvenni.
ÍVEK: Az íveket, és a nagyobb blokkokat célszerű házilag készített ívtárolóban tartani. (Genotherm, beletéve keményebb rajzlap) Sokan fényképalbumban tartják, ez is jó megoldás, de ebben az esetben is érdemes kartonlapot helyezni az ív mögé, ÉS EZEKET IS ILLIK FÜGGŐLEGESEN TÁROLNI! A gyári ívtárolók nagyon drágák.
RAGASZTÓ: A bélyegek ragasztója 1961 ig állati eredetű volt, később szintetikus. A korabeli bélyegeken a kemény állati eredetű ragasztó könnyen megtörik, ezért különös gonddal kell kezelni. A megtört ragasztó (gumitörés) csökkenti az értéket. 1991- től száraz egyvezésű bélyegek is forgalomba kerültek. Nagyon fontos, hogy a bélyeget mindig csipesszel kell megfogni, az ujjnyomos bélyeg csúnya, és szinte értéktelen.
SZÉP BÉLYEG: Egy szép bélyegnek ép a fogazata, szép, ujjnyom mentes a ragasztója, élénk, friss a színe. Nincs rajta törés, hajlás. Ha bélyegzett, akkor szép a pecsételése. A korabeli klasszikus (1913 előtti) bélyegek esetében elfogadható a foghiba, vagy egyéb eltérés. Persze az 1913 utáni foghibás, és értékesebb bélyeg is komoly értékű lehet.A sárgult, foltos bélyeg esetében komoly veszélyt jelent, ha ezt gombásodás okozta. Ezek tönkre tehetik az egész gyűjteményt. Az olcsóbb időszakból származó foltos bélyegeket ezért a legjobb elkülöníteni, vagy kidobni.
ÍVSZÉL, VONALKÓD: A bélyegeket ívekben nyomják, így a szélső bélyegeken ívszél van, az újabb kiadásoknál pedig az ív egyik oldalán (többnyire felül) vonalkód. Egyes korabeli bélyegeken előfordul bélyeg nagyságú fogazott ívszél, ezt üresmezőnek nevezzük, ezek értékesek! Vannak ívközéprészes bélyegpárok is, ebben az esetben a bélyeg ív közepén van egy széles ívközéprész. Ezeket a széles szegélyeket nem szabad eltávolítani, mert csak növelik a bélyeg értékét. Az újabban kiadott vonalkódos bélyegek a bélyeggyűjtés legújabb területe, a bélyegkatalógus is foglalkozik ezek értékelésével. Mivel egy teljes íven csak 5-10 vonalkód fordul elő, érdemes ezeket beszerezni. Amikor a fogazás a vonalkódok között is végigfut, akkor még értékesebb a bélyeg. (lásd a katalógus idevonatkozó leírását.)
Postabélyeg történet:
A Penny Black, az első postabélyeg, Viktória királynő arcképével (1840)
A postabélyeg vagy egyszerű, hétköznapi nevén bélyeg, általában kis méretű, színes rajzolatú értékjegy, amelyet postai küldeményekre ragasztva bérmentesítésre használnak. A bérmentesítés azt jelenti, hogy a küldemény átvételekor a címzettnek a kézbesítésért már nem kell fizetnie. A kifejezés magyarázata a bélyeg történetében keresendő. Az első postabélyeg hivatalosan 1840. május 6-án került forgalomba Nagy-Britanniában.
Nagy-Britanniában a 19. század elejére már annyira zavarossá vált a levelek kézbesítéséért fizetendő díjak rendszere, és annyira magasra emelkedtek a díjak, hogy a kereskedők és a tehetősebb emberek a posta kikerülésével, magánúton, esetleg felfogadott küldöncökkel juttatták célba leveleiket, ami a királyi posta számára jelentős bevételkiesést okozott. Mivel az újságok kézbesítése kevesebbe került, mint a leveleké, a legélelmesebbek az újságra láthatatlan tintával írt, vagy a cikkekben aláhúzott szavakból összeolvasandó üzeneteket juttattak így célba. Emellett abban az időben a címzettnek kellett a kézbesítésért fizetni, a levél átvételekor. Ezt sokan megtagadták, mert a díj 2-8 penny volt ez abban a korban nem volt csekélység , ráadásul külön illeték járt a többoldalas levélért, de még a borítékért is. A legenda szerint az is szokásba jött, hogy egy egyszerű üzenetet már a levélen elhelyezett apró jelekkel is a címzett értésére adtak, így a levél átvétele szükségtelenné vált. Az ilyen esetekben a kézbesítés fáradsága, költsége megtérítetlen maradt.
A posta természetesen küzdött a válságból való kilábalásért, egyre többen sürgették a posta reformját, az ügy még a brit parlament különbizottsága elé is került. A legígéretesebbnek a falusi tanítóból lett főtisztviselő, Rowland Hill (1795-1879) terve bizonyult, amelyet már 1823-ban kidolgozott. A javaslat szerint ne a címzett, hanem a feladó fizesse a kézbesítés díját, előre. Továbbá drasztikusan egyszerűsíteni kell a díjszabási rendszert, és megfizethetővé csökkenteni a díjakat. 1839 nyarán kísérletképpen bevezették a távolságtól független 2 pennys díjszabást, majd 1840. január 10-én áttértek az 1 pennys díjra. A reform annyira eredményesnek bizonyult, hogy a kormány a reform további gyakorlati lépéseinek kidolgozásával Hillt bízta meg.
Megjegyzésként említsük meg, hogy bár a távolságtól független kézbesítési díj Nagy-Britanniában és még számos további országban is újdonságnak számított, Báthory István lengyel király már 1583-ban rendeletben írta elő, hogy a levelekért, tekintet nélkül a címzett lakhelyére, négy lengyel garas fizetendő.
Megoldandó volt még, hogy a levelekért előre fizetendő díjak lerovása céljából ne legyen szükséges minden alkalommal a postahivatalokat felkeresni. Ennek érdekében készíteni kellett egy nehezen hamisítható értékjegyet, amely a postahivatalokban előre megvásárolható, és amelynek a levélre ragasztásával hitelesen igazolható a postai díj kifizetése. A Times című lapban meghirdetett pályázatra mintegy 2700 pályamű érkezett, olykor igen ötletesek, de a zsűri nem talált közöttük igazán megfelelőt. Végül az első bélyeg, a Penny Black Henry Corbould grafikus rajzából született, amely William Wyon 1837-ben vert, az ifjú Viktória királynőt ábrázoló emlékérméje alapján készült. Az értékpapírok és bankjegyek nyomásával foglalkozó Perkins, Bacon és Petch cég részére az acélmetszetet Charles Heath és Frederick Heath vésnökök készítették.
Rowland Hill feljegyzései szerint a megfelelő papír és festék kiválasztásától kezdve sokféle technikai nehézséggel kellett megküzdeni, de végül 1840. május 1-jén megvásárolhatók lettek az első bélyegek, óriási érdeklődést és forgalmat kiváltva, noha a bélyeg hivatalosan csak május 6-án került forgalomba.
Mulatságos érdekesség, hogy az első bélyeg elkészítői túl jól végezték el a munkájukat. A postahivatalokban a levélre ütött bélyegző egyik célja, hogy regisztrálja a levél felvételének helyét és idejét; a másik, hogy a félig a bélyegre ütött bélyegzőlenyomat lehetetlenné tegye a bélyeg újabb felhasználását egy másik levélen. Nos, a Penny Black első sorozatai olyan jó minőségű nyomatok lettek, hogy a bélyegzőlenyomat lemosható volt róluk anélkül, hogy ez a bélyegen meglátszott volna, és így a bélyeget a levélről leáztatva újból felhasználhatták. A problémáról értesülve az újabb bélyegeken már gyengébb minőségű festéket használtak.
A brit kormány és a parlamenti felsőház Hill érdemeit bőkezűen jutalmazta. A brit posta ügyvezető titkára, később főigazgatója lett, 13 360 font sterling jutalmat utaltak ki számára, nemesi rangra emelték, bárói címet kapott, valamint a Bath-érdemrendet, nyugdíjba vonulásakor óriási, húszezer fontos jutalomban és évi kétezer fontos nyugdíjban részesítették. A gazdag jutalmazás érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Angliában a postára adott levelek száma az 1838. évi 76 millióról 1864-re 642 millióra nőtt.
A sikeresnek bizonyult ötlet bevezetését követően néhány év múlva más országokban is sor került az első bélyegek kiadására: Svájc, Brazília (1843), Oroszország, Finnország (1845), Amerikai Egyesült Államok (1847), Franciaország, Belgium, Bajorország (1849), Ausztria, Spanyolország, Szászország (1850), Románia (1859).
A magyar bélyeg
1848-ban, a szabadságharc alatt Than Mór festőművész megbízást kapott a Debrecenben működő Kossuth-kormánytól az első magyar bélyeg tervének elkészítésére. A bélyegterv el is készült, azonban a megvalósítás csak a nyomdai előkészítésig juthatott. 1850 és 1867 között Magyarország, mint az Habsburg Birodalom egyik tartománya, az Osztrák Postaigazgatás alá tartozott. 1850. június 1-jén jelent meg az első bélyeg hazánkban. Ez tehát osztrák bélyeg volt, a rajta látható Habsburg kétfejű sas hamarosan az elnyomás jelképévé vált.
Az első magyar postabélyeg-sorozatot a Kiegyezés után, 1867. június 1-jén bocsátották ki (2 kr, 3 kr, 5 kr, 10 kr és 15 kr címletekben, később 25 kr és 50 kr címletben is). A bélyegeket, itthoni technikai feltételek híján, Bécsben nyomtatták, és az immár önálló osztrák posta is használatba vette azokat. Ez sok vitához vezetett, de a mai szakmai konszenzus szerint ez tekintendő az első magyar bélyegsorozatnak.
Az első, Magyarországon nyomtatott magyar postabélyeget 1871. május 1-jén bocsátották ki. A bélyeg a budai Állami Nyomdában készült kőnyomatos eljárással
Jogi vonatkozások: A bélyeghamisítás a gazdasági bűncselekmények közé tartozik. A magyar Büntető törvénykönyv szerint bélyeghamisítás bűntettét követi el az, aki forgalomba hozatal vagy felhasználás céljából bélyeget utánoz vagy meghamisít, illetve hamis vagy meghamisított bélyeget erre a célra megszerez. Büntetendő az is, aki hamis, meghamisított vagy felhasznált bélyeget mint valódit, illetve fel nem használtat forgalomba hoz vagy felhasznál. A külföldi bélyeg a belföldivel azonos védelemben részesül.
A bélyeghamisítások felismeréséhez bélyegszakértőkre van szükség.
Érdekességek
* A szokásos négyzet vagy téglalap alakú bélyegek helyett néha más alakú, kör, háromszög, ötszög formájúakat is forgalomba helyeznek. Sierra Leone és Tonga például öntapadó gyümölcs alakú bélyegeket hozott forgalomba.
* Bhután a nemzeti himnusz lejátszható változatával ellátott bélyegeket adott ki.
* Andi Herzog legendás gólja látható rövidfilm formájában az osztrák posta bélyegén, amely több szempontból is egyedülálló az osztrák filatéliai termékek sorában. Ez az első olyan bélyeg amelyet lentikuláris technikával állítottak elő. Vagyis egy filmfelvétel 48 képét helyezték egymásra, amely a szemlélő számára egy kb. 3 másodperces filmszekvenciát ad ki.
Kiadás célja szerinti fajták
* Levélbélyeg: az egyszerű bélyeg. Küldeményeken csomagszállítókon jelzi, hogy mekkora összeggel bérmentesítették a küldeményt.
* Portóbélyeg: arra szolgál, hogy a hiányos bérmentesítéssel vagy bérmentesítés nélkül föladott postai küldeményeken jelezze a címzett által fizetendő összeget.
* Hivatalos bélyeg: a hatóságok, hivatalok, közintézmények használják bérmentesítésére.
* Hírlapbélyeg: újságok, folyóiratok kedvezményes bérmentesítésére használják.
Használat szerinti fajták
* Forgalmi bélyeg: kifejezetten azzal a céllal kerül kibocsátásra, hogy postai küldeményekre ragasztva bérmentesítésre használják.
* Alkalmi bélyeg: a posták elsősorban a bélyeggyűjtők számára adják ki.
Más bélyegek
Formai jegyeiben hasonló, de funkciójában eltér az illetékfizetésre használatos értékjegy, az illetékbélyeg. Ennek legismertebb, de csak egyik válfaja az okmánybélyeg, mely a törvényekben meghatározott minden olyan illeték megfizetésére általánosan használható, amelyre nem létezik a bélyegen feltüntetett rendeltetésű saját illetékbélyeg. Ma már csak egyetlen ilyen, meghatározott rendeltetésű illetékbélyegfajta van csak forgalomban, a közteherjegy, de régebben sok másféle is létezett.
|