A Keszthelyt elkerülő 71-es út nyomvonalán 2008 óta végez ásatásokat a múzeumi igazgatóság. Két lelőhely feltárása van még hátra, az egyik egy 7 ezer éves neolit falu.
A lelőhely különlegessége, hogy 25-30 méter hosszú, 8 méter széles lakóházak, úgynevezett hosszúházak nyomaira bukkantunk, 2-3 generáció is együtt élhetett bennük. Már az ötödiknél tartunk... - mondja Straub Péter, a régészeti osztály vezetője, aki Simmer Líviával közösen végzi a feltárást. - A nagycsaládok cölöpszerkezetű, paticsfalú házakat emeltek, az ágakból, sövényből font falakat sárral tapasztották.
Sehol a megyében nem bukkantak még ilyen sok és ilyen jó állapotú középső neolit kori (kr. e. 5400-5000) háznyomra. Általában ugyanis a későbbi betelepülők szétzilálják a korábbi épületeket, s a régésznek nincs módja ilyen akkurátus, szabályos oszlopsorok látványában gyönyörködni. A házak mellett talált gödrök, árkok a 7 ezer évvel ezelőtti építkezés nyomai, utóbbiakból vájták ki az agyagot a falak tapasztásához. A tetőt szalmával fedték, s mivel az egész ház csupa tűzveszélyes anyagból készült, érthető módon tűzhelynek nem lelték nyomát. Eddig 4-5 ezer négyzetmétert tártak fel, sejtéseik szerint 10-15 házból állhatott a falu, ami akkoriban tekintélyes méretű települést jelentett.
A népességről írásos források hiányában annyi tudható, hogy a dunántúli vonaldíszes kultúrához tartozott. Nevüket arról kapták, hogy edényeiket mélyen karcolt, ívelt mintákkal díszítették. A fémet még nem ismerték, így kerámiák és kőeszközök, kőbalták kerültek elő. Különösen szépek a festett leletek, amelyek némelyikét gyöngyköles berakás díszítette.
- Az edény falába karcolt vonalmintákba egyenként kölesszemeket illesztettek, amelyekből néhány a mai napig a helyén maradt - halljuk a részleteket Simmer Líviától.
- Örül majd nekik az archeobotanikus... - kapcsolódik kollégája. A különböző edényekben bizonyára mezőgazdasági terményeket is tároltak, hiszen ez a népesség már az első földművelők közé tartozott, s háziállatokat szintén tartottak. S hogy mire számíthatnak még?
- Ebben az időszakban még nem voltak elkülönült temetők, a halottakat a házak között földelték el, mégpedig zsugorított pózban. Nagy eredmény volna, ha találnánk ilyet, ugyanis a megyében ebből a korból nincsenek feltárt sírok - vázolja Straub Péter. Ebbéli reményeiket táplálja, hogy a napokban előkerült egy átfúrt, díszített csont amulett.
