Tudósok újabb megállapításai szerint stressz, örökletes betegség vagy akár méreg is véget vethetett Vlagyimir Iljics Lenin életének, ami ellentétes azzal a korábbi, általánosan elterjedt nézettel, hogy nemi betegség gyengítette le az egykori szovjet vezető szervezetét.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) ideggyógyásza, Harry Vinters és Lev Lurije orosz történész a híres emberek betegségeiről az Egyesült Államokban évente megrendezett konferencia hétvégén megnyílt idei tanácskozásán ismertette azokat a megállapításokat, amelyekre a Lenin betegségével kapcsolatos adatok átvizsgálása során jutottak.
A konferenciát minden évben a Marylandi Egyetem orvosi karán tartják meg, a kutatók korábban Tutanhamon fáraó, Kolumbusz Kristóf, Simon Bolivár és Abraham Lincoln diagnózisával foglalkoztak. Az 53 éves szovjet vezető több agyvérzést is kapott, mielőtt 1924-ben meghalt, és máig sem ismert, mi okozta azokat.
„Egy boncolás során megfigyelték, hogy az agyi véredényei rendkívül kemények voltak, aminek az oka érthetetlennek tűnt" – mondta Philip Mackowiak, a konferencia szervezője. „Először is nagyon fiatal volt, másodszor pedig nem volt jelentős rizikófaktora." Lenin nem dohányzott, és soha nem tűrte maga körül a dohányosokat. Nem volt cukorbaja sem, nem volt túlsúlyos, és a boncolás nem találta nyomát magas vérnyomásnak sem.
Mackowiak szerint akkoriban az oroszok arra gyanakodtak, hogy Lenin halálát szifilisz okozta. Vinters szerint azonban az örökletes betegségeknek nagyobb szerepük lehetett a halálában. Lenint az akkoriban rendelkezésre álló kezdetleges gyógyszerekkel kezelték szifilisz ellen. A nemi betegség okozhat agyvérzést, de Lenin esetében a boncoláskor tapasztalt tünetek ezt nem bizonyították.
A szovjet vezetőnek az apja is 54 éves korában halt meg, és mindketten hajlamosak lehettek az érelmeszesedésre. „A stressz is az agyvérzés egyik rizikófaktora, márpedig a kommunista forradalom kétségkívül igencsak stresszes időszak volt" – mondta az ideggyógyász. „Például állandóan meg akarták ölni."
Lev Lurije szentpétervári történész, az orosz történem és politika szakértője, aki szintén a konferencia előadója, elmondta: bár Leninnek több agyvérzése is volt, ő azt hiszi, hogy Sztálin mérgezte meg. Ennek a lehetőségét Vinters sem zárta ki. Lenin egészségi állapota idővel egyre romlott. 1921-ben egy fontos beszédben nem találta a szavakat, és az egyik agyvérzés után újra meg kellett tanulnia beszélnie és a bal kezével írnia. Egy későbbi nagyobb agyvérzés után fél oldalára megbénult, és nem tudott beszélni.
Lurije szerint 1924 elejére mégis eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy megünnepelje az újévet és elmenjen vadászni. Lenin, aki támogatta Joszif Sztálin hatalomra kerülését, felfoghatta, hogy hibát követett el, és elkezdett Lev Trockijhoz igazodni, ami miatt Sztálin megmérgezte – mondta a történész. Mint hozzáfűzte: a mérgezés valóban Sztálin egyik kedvenc módszere lett az ellenségeitől való megszabadulásra.
A kommunizmus összeomlása után bő húsz évvel Lenin bebalzsamozott holtteste még ma is a moszkvai Vörös téren álló mauzóleumban látható. Vinters, aki átvizsgálta a boncolási jegyzőkövet és Lenin kórtörténetét, elmondta, hogy a boncoláskor nem végeztek toxikológiai vizsgálatot, amely kimutathatta volna a mérgezést. A korabeli jelentések szerint Lenin halála előtt néhány órával aktív volt és beszélt. „Ezután többször is csúnyán begörcsölt, ami rendkívül szokatlan egy agyvérzéses beteg esetében" – tette hozzá a kutató.
