Egy gyönyörű, középső bronzkori ékszerkollekció került elő idén ősszel Dabas közelében, egy szántóföldön. Az apró edényben rejtőző tárgyakat Greman István, a környéket rendszeresen járó, történelem és hadtörténet iránt érdeklődő régiségbúvár találta fémkeresőjével egy, a mezőgazdasági gépek által rendszeresen szántott területen.
Beszámolója szerint október 29-én, csütörtök délután egy régészeti nyilvántartásokban nem szereplő területen járva először néhány bronz lemezdarabkát talált a szántásban, aztán egyszer csak egy furcsa, íves, sörnyitóra emlékeztető apró bronztárgyra (az egyik csüngőre) bukkant.
A nap már majdnem lebukott az égen, amikor a műszert újra végighúzva a tárgy megtalálási helye fölött, észlelte, hogy tovább jelez a készülék. Amikor óvatosan kivett még néhány maroknyi földet a kis lyukból, egy öklömnyi, sérült szélű edény fordult ki a földből. Az edény alatt még két íves bronztű került elő, de ekkor Greman István észre vette, hogy csontszilánkok vannak a lyuk alján, így valószínűleg a szántás által megbolygatott temetkezésről lehet szó. Ezért azonnal abbahagyta a kutatást. A kis edényben számtalan kis méretű, zöldes patinájú lelet: apró rugószerű drótdarabok, gomb és íves formájú, ismeretlen rendeltetésű tárgy bukkant elő.
Telefonon felhívta a területileg illetékes Ceglédi Múzeumot - ahová már korábban is több, általa talált régészeti leletet leadott - és beszámolt róla, hogy feltehetőleg valamilyen izgalmas régészeti leletet talált, amelyet érdemes lenne a helyszínen megvizsgálni. A tárgyról még aznap este fotókat küldött.
A másnap a múzeumba szállított leletek megvizsgálása után valószínűvé vált, hogy egy középső bronzkori sír maradványait találta meg.
A múzeumba került leletek: egy majdnem teljesen ép, karcolt díszítésű függesztő edény, valamint restaurálás előtti állapotukban 99 db bronztárgy ― félhold alakú csüngők, ciprusi tű, pánsíp alakú és pödrött oldalú lemez spirálisok, pitykék ― alapján úgy véltük, hogy a középső bronzkori Vatya–kultúra (Kr. e. 1750-1450) korai fázisának temetkezéséről lehet szó.
Több bronztárgyon jól látszott, hogy megégtek. A tárgyak valószínűleg ékszerek, viseleti tárgyak lehettek, amiket tulajdonosuk/viselőjük elhunyta után a holttesttel együtt a halotti máglyára helyeztek, majd a test elégetése után a maradványokat urnában temették el.
Mivel a leletek megtalálója szerint a területen pár napon belül szántani készültek, az edény és a bronztárgyak előkerülésének helyén már hétfőn leletmentésre került sor. Az ásatás során a leletek előkerülésének közvetlen területén 4x4 méteres ásatási szelvényt nyitottunk. A szelvényben kézi erővel (ásóval, lapáttal) távolítottunk el kb. 30-35–cm vastag, a szántás által erős bolygatott, sötétbarna humuszréteget. A humusz eltávolítása után a világossárga, homokos talajú felszínen két, nagyjából kerek gödörfolt és egy összetört edény darabjai kerültek elő. Ez után kisebb kézi szerszámokkal folytattuk a leletmentést.
Az összetört edénydarabok bontása során kiderült, hogy egy nagyméretű urna maradványait találtuk meg. Az urnát a területen végzett mezőgazdasági művelés (szántás) során már többször megsértette az eke, de töredékes darabjaiból részben sikerült restaurálni. Az urna maradványai közül előkerültek az égett emberi csontok. A temetkezés mellett feltártunk még két méhkas alakú szarmata gödröt is, amelyekből kerámia, állatcsont és patics került elő.
A múzeumba került leletek, valamint a leletmentés során tett megfigyelések alapján egyértelműnek tűnik, hogy Dabas határában a középső bronzkori Vatya-kultúra korábban ismeretlen urnás temetőjét és császárkori (szarmata) települést rejt a föld.
A lelőhely felfedezőjének hála a fenti tárgyak így méltó helyükre, a múzeumba kerültek és reményeink szerint a jövőben, a törvényi előírásoknak megfelelően Greman István megtalálói elismerésben részesülhet.