Somlyói Báthory Zsófia
felsővadászi és rákóczi II. Rákóczi Györgyné
(1628 - 1680)
Magyar Nagyasszonyok - Báthory Zsófia
Atyja Báthory Gábor fejedelemnek a testvére, édesanyja pedig a lengyel Zakreska Anna volt.
II. Rákóczi Györgyöt 1640-ben váradi főkapitánnyá nevezték ki, így ismerte meg a szomszédos vármegyében élő Báthory Zsófiát, aki a Gút - Keled nemzetségből való ősrégi családnak abból az ágából származott, amely már öt fejedelmet is adott Erdélynek.
Az eljegyzés 1641. nyarán történt, de a menyegző késett, mert a vőlegény szülei azt várták, hogy Zsófia áttérjen a református vallásra. Közben II. Rákóczi Györgyöt még atyja életében 1642-ben fejedelemmé választották, s végül 1643. jan. 26-án a tizenöt éves mennyasszony Gyulafehérvárra utazott, ahol febr. 2 – 6 közt megtartották a lakodalmat. Zsófiát arra kényszerítették, hogy térjen át a református vallásra. Zsófia fia, I. Rákóczi Ferenc 1645-ben született, I. Rákóczi György 1648. okt. 11-én történt halála után, 1652. febr. 24-én a hét éves unokáját erdélyi fejedelemmé választották azzal a feltétellel, hogy református marad.
Báthory Zsófia
II. Rákóczy György Báthory István nyomdokába lépve lengyel király szeretett volna lenni s ezért sikerült a moldvai és havasalföldi vajdát és a kozákok hetmanját szövetségébe szerveznie. Báthory Zsófia férje e törekvéseinek érdekében Szelepcsényi prímást levélben igyekezett megnyerni. Férje Károly Gusztáv svéd király biztatására 1657-ben kezdte meg a háborút János Kázmér lengyel király ellen 30 000 főnyi hadsereggel, amely Krakkó után 1657. jún. 17-én Varsót is elfoglalta, de júl. 3-án a Visztulánál vereséget szenvedett a tatár seregektől, miután svéd és kozák szövetségesei magára hagyták. Ezzel erdélyi trónja megingott, serege tatár fogságba esett s végül trónja visszaszerzésére küzdött harcok során összekaszabolták, amikor Szászfenesnél, a seregének egyik megfutamodott szárnyát igyekezett rendbe szedni. Súlyos sebesülten szállították Váradra. Báthory Zsófiának sikerült még időben odaérnie és a fejedelem az ő karjaiban halt meg 1660. jún. 7-én, miután Zsófiának anyja, Zakreska Anna már 1658. márc. 11-én, anyósa Lorántffy Zsuzsanna pedig 1660. ápr. 18-án távozott el az élők sorából. Így Zsófiára háramlottak a hatalmas Báthory birtokokon kívül a Rákócziak, sőt Lorántffy Zsuzsanna birtokainak irányítása is. Már semmi sem akadályozta Báthory Zsófiát, hogy visszatérjen a katolikus hitre, amit fiával I. Rákóczi Ferenccel együtt 1661. aug. 15-én ünnepélyesen meg is tett. Az erdélyi kálvinisták által ért sérelmek visszahatásaként mindenhol igyekezett a cuius regio eius et religio (akié a vidék, annak a vallása uralkodik) elvet érvényesíteni a kezébe került birtokokon, amint azt egyébként a protestánsok is tették Erdélyben. A munkácsi görög katolikus püspököt visszafogadta, a görög katolikus egyház unióját kiterjesztve Bereg vármegyére is. Tanácsadói a jezsuiták lettek, akiknek templomot építtetett Kassán. Katolikus imakönyvet is írt, amely csak halála után jelent meg, Szinnyei József szerint a XVIII században. Fiát 1666. márc. 1-én sikerült összeházasítani a világszép Zrínyi Ilonával, akinek a révén a Rákóczi és Báthory család északmagyarországi és erdélyi hatalmához a Zrínyiek dunántúli és horvátországi hatalma kapcsolódott. Felsőmagyarországra költözvén, jó barátjává vált Széchy Mária és a szintén katolizált csikszentkirályi Csáky István kassai kapitány is. Wesselényi nádor be akarta avatni a híres összeesküvésbe, de Báthory Zsófia azt írta Wesselényinek, hogy „maguk az engedelmesség ellen lázadó főurak okai az ország nyomorúságának.” Az összeesküvésbe keveredett fiának életét 1670-ben csak nagy nehezen, 200 000 forint készpénz, 150 000 forint természetbeni szolgáltatás az 50 000 forintot érő trencséni uradalom feláldozásával tudta megmenteni és kiváltani, s ezen kívül német őrséget kellett beengedni a váraiba.
Báthory Zsófia 1680. jún. 14-én halt meg Munkácson, de csak 1681. febr. 16-án temették el Kassán, az általa alapított jezsuita templomba, úgy látszik azért, mert annak építése addig nem fejeződött be.
