A dualizmus (1867 – 1918) kori Magyarországon a magyar nők társadalmi helyzete és az életmódjuk is kezdett alapvetően átalakulni. A korabeli források tanúsága szerint az akkori nők egyik legkedveltebb elfoglaltsága az utazás, a kirándulás és a séta. Ez a tevékenység keltette fel egyre inkább a nők érdeklődését a sportolás iránt is, amely ebben az időszakban a férfiak kiváltsága volt. A férfiak többsége kezdetben mind fizikailag, mind jellemvonásaik tekintetében alkalmatlannak tekintették a nőket a rendszeres sporttevékenységre, így a nőknek ezen a területen is meg kellett vívniuk a maguk emancipációs harcát. E nők közül emelkedik ki Kronberger Lili alakja.
A magyar sporttörténelem első hivatalos világbajnoknője 1890-ben született. 14 évesen már rendszeresen elindult a hazai versenyeken. Ezeken még olyan kevés volt a női versenyző, hogy nem írtak ki a nők számára külön versenyt, így a férfiakkal együtt kellett megmérettetnie magát. 1908-ban, 18 évesen, egyetlen női indulóként, a férfiakat megszégyenítő teljesítményével országos magyar műkorcsolya bajnoknő, és ezt a címet 1910-ig továbbra is birtokolta. Két évvel korábban 1906-ban, a svájci Davosban megrendezték az első nők számára kiírt műkorcsolya- világbajnokságot. Itt 16 évesen bronzérmet szerzett, egy évvel később 1907-ben, pedig a bécsi világbajnokságon ezt az eredményt megismételte. 1908-ban a németországi Tropauban rendezett világbajnokságon már a dobogó legfelső fokára lépett.
Kronberger Lili megszerezte minden idők első magyar női aranyérmét a világbajnokságok történetében.
1909-ben a budapesti, 1910-ben a berlini és 1911-ben a bécsi műkorcsolya világbajnokságon négyszer egymás után lett világbajnok. 1910-ben, a berlini világbajnokság győztesének versenyéről Dr. Liedmann Frigyes, a Budapesti Korcsolyázó Egylet titkára számol be:
„… a zenekar a Waldteufel keringőbe kezd, melynek lágy dallamos zenéje mellett Kronberger kisasszony indul, hogy másodszor védje meg a hölgy – bajnoki czímet… amikor bajnoknőnk keresztbefont karokkal egy csodálatos spirálissal, mely plaszticitás dolgában minden képzelhetőt felülmúlt, befejezte programját, akkor az egész közönség olyan tombolóan fejezte ki tetszését, melyhez hasonlót soha életemben nem hallottam. A kritikák csak úgy hemzsegtek: „Harmonie, „Grazie”, és így tovább.”
A fenti beszámoló nyomán lelki szemeinkkel szinte láttuk az eseményt, de valójában a kevés női sportoló között is a fő vetélytársnőt Madge Syerst hajszálon múlva tudta legyőzni, ezért késztetést érzett valami új és különleges, felül nem múlható teljesítmény megvalósítására. Még ebben az évben, 1910-ben, Kronberger Lili a magyar korcsolyasport egyik vezetőjéhez Szentgyörgyi Imréhez ment feleségül. Férje hatására, valamint Kodály Zoltán segítségével a műkorcsolya sport egyik nagy újítását találta ki, a komponált zenére történő művészi orientációjú műkorcsolya gyakorlatok bemutatását, amely valóban felülmúlhatatlan volt.
Az 1911-es bécsi műkorcsolya – világbajnokságon elsőként – és egyedüliként – mutatta be gyakorlatát zenére, ezzel olyan sikert aratva, amely egy új korszak kezdetét jelentette a műkorcsolyázás történetében, hiszen a vetélytársak is átvették újítását, és ma már minden ilyen verseny zenére történik. 1911 után Kronberger Lili a sportteljesítményének csúcsán visszavonult, többé nem vett részt versenyeken.
Helyét a bécsi bajnokságon utána a második helyen álló szintén magyar hölgy, az aradi születésű Méray – Horváth Opika (1889 – 1977) vette át. 1912-ben a davosi világbajnokságon ő nyerte az aranyérmet, majd 1913-ban mind a stockholmi, 1914-ben mind a St. Moritzban megtartott világbajnokságon elvitte a pálmát. Az ő sikersorozatának az első világháborút követő világégés miatt elmaradó versenyek vetettek véget. Mint láthatjuk a tehetség, az elszántság, a kitartás mellett Fortuna Istenasszony áldó kezeire is szükség volt, ahhoz hogy jó időben, jó helyen, remek intuícióval, a változtatástól és az újítástól nem rettegő, sőt az azt elkövető rendkívüli sportoló, Kronberger Lili megszülethessen.
