Rimaszéchi és alsólendvai Széchy Mária
(1610 – 1679)
Magyar Nagyasszonyok - Széchy Mária
Édesapja, a Balogh - Semjén nembeli rimaszécs és alsólendvai Széchy György, 1620-ban szerezte meg a Zólyom vármegyei Lipcse várát, 1621-ben pedig Murányt. Saját szolgái ölték meg 1625-ben és Murányban temették el. Feleségétől homonnai Drugeth Máriától kilenc gyermeke született, de öten ifjan elhaltak és csak négy lánya ért felnőttkort, köztük Széchy Mária.
Széchy Máriát először iktári Bethlen Istvánhoz, a fejedelem unokaöccséhez adták feleségül 1627-ben, ekkor kapta nászajándékba a fejedelemtől Déva várát. Iktári Bethlen István Ecsed és Vajdahunyad várának ura, váradi kapitány volt és az ifjú pár Váradon élt, de két gyermekük még egy-két éves korban meghalt és maga Bethlen István is elköltözött az élők sorából 24 éves korában, 1632-ben. Ekkor az özvegy saját birtokára Dévára vonult vissza.
1634-ben Széchy Mária beleszeretett rozsályi Kún Istvánba, de már 1636-ban megszökött urától és dévai udvarházába tért meg. Itt 1637. februárjában Kún István 250 emberével rátört, de Széchy Mária kiugrott egy hátsó ablakon és az udvarház fölötti magas Déva várába vette magát. A várat ostromolni kezdő Kún Istvánt a vár ágyúival lövetni kezdte, így annak megszégyenülve el kellett vonulnia. Széchy Mária válópert adott be erőszakos férje ellen 1637-ben, amelyet meg is nyert.
Két volt férje erdélyi rokonsága viszont pert indított Széchy Mária ellen birtokainak megszerzésére, s előlük Széchy Mária hazaszökött Murány várába, ahol két lánytestvére élt férjeikkel, akik nem nagyon örültek sógornőjük érkezésének. Murány várával csatlakoztak az 1644-ben felsőmagyarországi hadjáratot vezető I Rákóczi Györgyhöz, ezért a szomszédos Fülek várának kapitánya Wesselényi Ferenc (1605 - 1667) megostromolta Murány várát, hogy III. Ferdinánd hűségére térítse. A támadás előtt Wesselényi üzenetet küldött Széchy Máriának, hogy egyedüli birtokosa lehet Murány várának, ha kezére adja a várat. Széchy Mária leitatta az őrséget és kötélhágcsón a várba juttatta a füleki kapitányt harcosaival, három nap múlva pedig feleségül ment a kapitányhoz. A vár hódoltatásáért Wesselényi Ferenc gróf lett és felsőmagyarországi főkapitány, 1655-ben pedig nádorispán.
A palatinus feleségeként Széchy Máriának nyilvánvalóan nagy udvartartást kellett vezetnie.
Wesselényi nádor azonban résztvett a törökök elleni sikeres hadjáratban, amelyet a bécsi udvar vereséggel felérő vasvári békével zárt le. Ezért Wesselényi összeesküvést szervezett a bécsi udvar ellen, de időközben Lipcsében 1667. március 23-án meghalt.
Széchy Máriát utóbb az összeesküvésben való részvételért öt évig fogságra vetették, majd Kőszegre internálták, ahol szerény körülmények között élt 1679-ben bekövetkezett haláláig.
A murányi kaland évszázadokon keresztül izgatta a közvéleményt, így számos irodalmi mű alapja lett. A történet első irodalmi feldolgozása még Széchy Mária életében megszületett Gyöngyösi István (1629 – 1704) költő tollából a Marssal társalkodó Murányi Vénusz címmel.
A kalandos asszony története különösen a romantika korában vált kedvelté, ekkor többek között Arany János, Petőfi Sándor és Tompa Mihály, később pedig Móricz Zsigmond is feldolgozta a témát egy – egy művében.
Petőfi Széchy Mária című versének első szakasza a Magyar Nagyasszonyok 800 – 1800. című kiállítás mottója is:
„Zordon, de ragyogó lovagkor! Kiégett
Piros éjszaki fény! Újra meggyújtalak,
Képzetem fáklyája újra meggyújt téged,
S lángodnál látszik a tündérkert újólag,
Melynek oly szép fája volt s oly szép virága:
Vitézség cserfája, szerelem Rózsája!”
