Szeleczi és bonczonádi Szeleczky Zita művésznő 1913-ban született Budapesten. Édesapja Szeleczky Manó mérnök, vállalkozó, édesanyja Négyessy Amália volt. 1937-ben, 24 évesen szerezte meg a Színiakadémián a diplomáját. 1936-tól már a Nemzeti Színház ösztöndíjas, majd rendes tagja volt 1941 végéig, amikor átszerződött a Madách Színházhoz. 1944-ben a Fővárosi Operettszínház művésze lett. Ismertebb szerepei közül a legkiemelkedőbbek: Titánia a Szentivánéji álomban, Lebstück Mária a Mária főhadnagyban, Júlia a Rómeó és Júliából.
1936 óta, egy évvel korábban a Színiakadémia befejezése előtt kezdett el filmezni. Az 1930-as évek végére és az 1940-es évek elejére Magyarország egyik legünnepeltebb filmcsillagává vált. Sikert aratott, mint az érzelmes Rózsafabot vak szereplője, a Sok hűhó Emmyért kiszámíthatatlan vígjátéki hősnője és mint az egzotikus Sziámi macska főszereplője, sőt néhány Jókai – hőst is életre keltett. Főbb filmjei közül néhány: A méltóságos kisasszony (1936), Fekete gyémántok, Szegény gazdagok (1938), Áll a bál, (1939), Gül baba, Egy éjszaka Erdélyben, (1941), Gyávaság (1942), Nászinduló, (1943), Az első (1944).
A II. világháború alatt a magyar hadikórházakban, sőt a fronton harcoló katonáknak a magyar költészet és népdal előadásaival nyújtott vigaszt. Az oroszok megszállta országrészekben halálra keresték és ezért el kellett menekülnie Magyarországról.
Gobbi Hilda halála előtt így vall egy rádió riportban:„…nemcsak most emeltem szót Szeleczky Zita mellett, hanem amikor ez még veszélyt jelentett, 1948-ban, mikor „in contumatian” ítéltek állítólagos népellenes cselekményei ügyében. Röhej, hogy mi volt a fő vád ellene. Szavalta Petőfi versét: „Jön a muszka, jön a muszka, itt is van már valóban” Zita színész volt, aki játszotta a ráosztott szerepet. És Zita a ráosztott szerepet mindig nagyon jól játszotta, mert szuper tehetségű színésznő volt. Hihette Szeleczky Zita, aki minden este, amikor kilépett a színpadra, tombolva ünnepelt a közönség, hogy valami rosszat tesz?…”
Szeleczky Zita végül is 1944-ben nyugatra szökött családjával együtt és rövid itáliai kitérő után 1948-ban Buenos Airesbe települt le. 1951. okt. 16-án megalakította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, amelynek az volt a célja, hogy a magyar színházművészet örök értékeit mutassák be. Ez év nov. 10-i bemutatón Bókay János Ragaszkodom a szerelemhez című vígjátékát adták elő, aztán Az ember tragédiáját, amelyben Éva, majd a Bánk bán Melinda szerepét játszotta. 1962 –ig élt Argentínában, majd Los Angelesbe költözött. Rendkívül fontos, hogy az emigrációra kényszertett színésznő sokat szerepelt az Argentin rádióban is, kitartóan ápolta a magyar kultúrát. A hozzá hasonló sorsra jutott magyar honfitársai honvágyát enyhítette a szép magyar nyelven felcsendülő dalokkal, versekkel a nagysikerű „Balassától napjainkig” című szavalóestjein. Ráébredve valódi missziójára – a XX. századi Déryné - szerepre – vendégszereplésre indult az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába.
1956-os forradalom és szabadságharc leverése idején kiáltvánnyal fordult a világ nőihez a magyar anyáért, a gyerekekért, a kivégzett férfiakért. Magyarország drámai helyzetét személyesen ismertette az argentin elnöknek. Az 1963-as amnesztia után is vállalta a magyar irodalom zarándokának misszióját. Az emigrációban 9 lemeze, hangkazettája jelent meg – három ezek közül elnyerte a Clevland-i Árpád Akadémia aranydíját. Mécs László verseiből és Wass Albert verseiből, prózájából készített hangfelvételeket. Wass Alberthez fűződő barátságáról megmaradt levelei tanuskodnak.
Több mint fél évszázadnyi emigráció után 1996. november 16-án, a Kálvin téri református templomban a magyar költészet legszebb verseivel újra meghódíthatta a hazai közönséget.
1993-ban az Antall - kormánytól átvehette méltó kitüntetését a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. A Legfelsőbb Bíróság a kommunisták ellene hozott koholt vádjai alól felmentette, az ellene hozott ítéletet megsemmisítette, s ezzel teljes rehabilitálásban részesítette.
Életének utolsó éveit 1999-ben bekövetkezett haláláig érdi otthonában töltötte. A nekézsenyi (Borsod megye) temetőben található családi sírboltban szeretteihez közel helyezték örök nyugalomra.
Teljes művészi hagyatékát keresztfia, vitéz Jávor Zoltán ny. főiskolai tanár gondozza.
Szeleczky Zitát, az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét, ahogy magát nevezte, a „bujdosó igricét”, a magyar művészet örök vándorszínészét, Zászlós Zsóka György író-történész találóan e szavakkal jellemezte: „Szépséget a békében, - hitet a háborúban, / - vigaszt az összeomlásban, - reményt a hontalanságban./ Adhat – e valaki ennél többet Nemzetének?”
