Gróf czegei Wass Ottilia édesapja gróf Czegei Wass György, édesanyja Gyulay Franciska grófnő. Erdély egyik legrégibb családja a Wass család, származása a XII. századig vezethető vissza. Legismertebb tagja Wass Albert író. Édesanyja 37 évesen megözvegyült, családját öccse, Gyulay Lajos vette pártfogásába. Kolozsvár Főterén házuk a reformkorban szellemi centrum volt. Szalonjuk vendége többek között Kemény Zsigmond, Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor. A 30 éves Kemény Zsigmond és a 14 éves Otti szerelemre lobbant.
A leánykérést az édesanyja szigorúan elutasította, szerelmük nem teljesülhetett be és az író elutazott Erdélyből.
Wass Ottilia klasszikus műveltséggel bírt, beszélt németül, franciául, olaszul és angolul. Cegei birtokán magyarul és németül írta verseit, amelyek korabeli lapokban jelentek meg. Liszt Ferenc Chopinről írt értekezését magyarra fordította. Nem ment férjhez, bár számos kérője akadt. Egy újabb szerelem, a nagy utazó Rosti Pál iránt, a férfi korai halála miatt, nem vezethetett boldogsághoz. A beteljesületlen szerelem okozta fájdalom költészetének legmeghatározóbb eleme. Erős önkritikával mondta verseiről, hogy „tűzbe velük, odavalók”, mert „Rossz a mécses, alig pislog,/ Még magamnak sem elég.” Az édesanyja elvesztésekor, 1865-ben, „A pacali sírkertben” címmel írt versének sorai írásakor, bizonyosan lángolt:
„Fagyban, dérben, Fáradt lábad meg ne álljon,
Sötét éjben Sebzett lelked meg ne szálljon,
Folytasd, folytasd útadat. Míg nem érted célodat.”
Egész életében támogatta a rászorulókat; az árvaházakat, segélyező egyesületeket, a református egyházat. Híres volt irodalom és művészetpártolásáról is.
1917-ben halt meg Kolozsváron. Végakarata szerint a pacali birtok a református egyházé, a könyvtára a szászvárosi Kún-kollégiumé lett. Fejedelmi adományt hagyott a tanulni vágyó, református leányokra, a Református Szeretetházon keresztül.
Műgyűjteményét, képeslapjait, levelezését, a Wass Család levél- és dokumentumtárát és kolozsvári házát az Erdélyi Múzeum Egyesületre hagyta. Ez az 1859-ben Gróf Mikó Imre alapította, tudományos központ a Magyar Tudományos Akadémia testvérszervezete. A magyar kultúrának és tudományos életnek nemes képviselői nevelődhettek így ki, ami a kisebbségbe szorult erdélyi magyarság számára rendkívül fontos. Vagyona felének adományozásával Wass Ottilia lehetővé tette az Egyesület továbbműködését akkor, amikor annak megélhetési forrásai elapadtak.
A kompozícióban alakja földi érő, domború hímzést idéző, egyszerű ruhában, kissé jobbra fordított fejjel, kezeiben bőségszarut tartva jelenik meg. A kolozsvári református leány-főgimnáziumban lévő fénykép alapján mintázott portréján szeretetteljes, melankolikus mosoly uralkodik. A bőségszaruból kibuggyanó gyümölcsök, virágok a jótékonyságnak és a gazdagságnak a szimbólumai. Ezen erények mindegyike jellemzi a közkincset gyarapító mecénás költőnőt. A sors megtagadta tőle a személyes boldogságot, de tetteivel egy népet boldogított. Házsongárdi sírján a virágok sohasem hervadnak el.
