A Pisces V nevű hajó elképesztő történelmi leletre bukkant Hawaii partjaitól nem messze: az 1946-ban elsüllyesztett I–400-as japán tengeralattjáró maradványaira szinte véletlenül találtak rá. A lelet még augusztus elején került elő, a szakemberek azért tartották vissza a bejelentést, hogy a japán és az amerikai hatóságokat is értesíteni tudják.
A 121 méter hosszú I–400 egészen az 1960-as évek atommeghajtású tengeralattjáróinak megjelenéséig a legnagyobb tengeralattjáró volt. A most megtalált példányt az amerikaiak a második világháború végén zsákmányolták négy másik társával együtt. A hivatalos változat szerint 1946-ban egy éleslövészet során célpontként használták a most megtalált példányt, valójában viszont azért süllyesztették el a megadott koordinátáktól messze, hogy ne kelljen a szovjeteknek átadni a rajta talált műszaki újdonságokat. Az USA tengerészete egy rövid vizsgálat után egyszerűen a tenger fenekére küldte az I–400-ast, és azzal sem foglalkoztak túl sokat, hogy a pontos helyét feljegyezzék. Az öt elsüllyesztett I–400-asból négyet találtak meg eddig.
Az I–400 repülőgép-hordozóként is funkcionált, három darab, behajtható szárnyú M6A1 Serian típusú bombázót vitt magával. A tengeralattjárót a legendás Yamamoto admirális álmodta meg, az alapötlet az volt, hogy egy ilyen flotta észrevétlenül tud az amerikai partok közelébe jutni, és onnan légi támadást indítani. Az I–400 másfélszer tudta megkerülni a Földet egyetlen feltöltéssel, meghajtásáról négy dízel (a felszínen) és két elektromos motor gondoskodott. Csúcssebessége a felszínen 34,6 kilométer, a víz alatt 22 kilométer volt óránként.
A roncsot a Hawaii Tengeralatti Kutatólabor munkatársai találták meg. Az expedíció vezetője, Terry Kerby augusztus elsején egy korábban már érdekes pontként feljegyzett terület felé kormányozta a kutatóhajót. Az ilyen pontoknál általában nem roncsokat, csak sima sziklákat találnak - ezúttal azonban a kutatónak igaza volt: a tengerfenék alaposabb vizsgálatakor kiderült, hogy emberkéz alkotta tárgyat fogtak.
Eleinte nem tudták pontosan, mit is találtak, csak a részletek beazonosítása után derült ki, hogy az I–400 a zsákmány. „Nem pacsiztunk le azonnal örömünkben” – mondta James P. Delgado, a fedélzeten tartózkodó tengeri régészek egyike, aki azt is elmondta, hogy nincs tervben a hétszáz méteres mélységben heverő roncs kiemelése. „Az ilyen történelmi hajóroncsok esetében általában nem sokat tudunk tenni, egyszerűen a világ legnagyobb múzeumi katalógusában, az óceánban hagyjuk őket.”
