Régiség kategóriák: | Antik bútor (6196) | Bélyeg (3195) | Egyéb régiség (4078) | Ékszer (435) | Ezüst, fémtárgy (905) | Festmény (3338) | Grafika, rézkarc (538) | Hangszer (704) | Képeslap (1419) | Lámpa, csillár (1039) | Militária, fegyver (828) | Műszaki tárgyak (1972) | Néprajzi tárgy (444) | Óra (884) | Papírrégiség (1291) | Pénz, érme (1752) | Porcelán, kerámia (4314) | Szobor (846) | Textil, szőnyeg (1239) | Üveg, kristály (1081) | Vallási tárgyak (255) |
Könyv kategóriák: | Antik könyv (1870) | Életmód, egészség (244) | Gasztronómia (187) | Gazdaság, üzlet (59) | Gyerekkönyv (517) | Idegen nyelvű (369) | Irodalom, regény (1731) | Lemez, CD, DVD (1256) | Műszaki könyv (335) | Művészeti könyv (805) | Nyelvkönyv, szótár (186) | Régi diafilm (159) | Régi újság, folyóirat (1739) | Sport (167) | Tankönyv (529) | Történelem (499) | Tudományos könyv (463) | Útikönyv, földrajz (263) | Vallási könyv (584) |
Galéria: online tárlatok | Festmény kiállítás | Fotográfia kiállítás | Iparművészet | Kerámia kiállítás | Szobor kiállítás | Textil kiállítás | Történelmi kiállítás |
Segítség: |
 |
 |
Kövessen minket! |
 |
|
Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A bűvész és a lány |
Vissza az összes meséhez |
|
A bűvész és a lány
Egyszer egy bűvész nagy tömeg előtt mutogatta tudományát.
Szájtátva állta körül a nép; ámulva figyelték, mi mindent tud: nyulat varázsol elő kalapból, galambot röptet ki a kabátja ujjából, és még sok mindenféle furcsa dolgot művel.
De mind között a kakas volt a legfurcsább.
Egyszer csak ugyanis a bűvész intésére előlépkedett egy kakas, csőrében egy óriási gerendával, s azt olyan ügyesen ellensúlyozta, olyan könnyedén vitte, mintha nem is gerenda volna, hanem könnyű tollpihe.
Volt a nézők közt egy lány, aki aznap reggel négylevelű lóherét talált a réten; márpedig mindenki tudja, hogy aki négylevelű lóherét talál, annak nemcsak szerencséje lesz, hanem csodálatos nagy bölcsessége is.
Nagy bölcsességében a lány nyomban észre is vette, hogy a kakas bűvészkedése puszta szemfényvesztés, mert amit cipel, nem gerenda, hanem csak egy szalmaszál.
Fölkiáltott és összecsapta a kezét:
- Ó, ti balgák, hát nem látjátok?! Nem gerenda az, hanem közönséges szalmaszál!
A varázslatnak abban a pillanatban vége lett, s mindenki látta, hogy a kakas gerenda helyett vékonyka kis szalmaszálat tart a csőrében.
Nosza, nagy csúfsággal, szitkozódással, elkergették a bűvészt.
Szedte is az irháját a mutatványos, de közben ette a méreg, és erősen megfogadta magában, hogy bosszút áll a fölsüléséért a lányon.
Telt-múlt az idő, nem is kellett soknak elmúlnia, s elérkezett a lány lakodalma. Úgy volt, hogy a szomszéd faluban tartják az esküvőt, ott lakott a vőlegény; s a lány fényes-díszes menetben vonult át a mennyegző színhelyére.
Elindult a menet; tágas, nagy rét volt a falu közt, azon kellett áthaladniuk.
Mentek hát, elöl a menyasszony meg a családja, s mögöttük a falu apraja-nagyja.
Egyszer csak látja a menyasszony, hogy egy megáradt patak állja el az útjukat. Sehol se híd, se palló: csak csobogó víz.
“Sebaj – gondolja a menyasszony -, ezért még nem fordulunk vissza!”
Fölkapta szép csipkés menyasszonyi szoknyáját, és belegázolt a vízbe, hogy majd átlábal a patakon.
Éppen a közepén állt, magasra emelt szoknyával, mikor megszólal egy kárörvendő hang:
- Ej, te világ okosa, hová tetted a szemedet? Azt hiszed, vízben állsz, azért emelgeted a szoknyádat?
Abban a pillanatban fölnyílt a lány szeme: látta, hogy nem vízben áll, nem megáradt patakban, hanem magasra emelt szoknyával egy kéken virágzó lentábla közepén.
A többiek is mind ráocsúdtak az igazságra, s elkezdtek hahotázva kacagni a lányon.
A lány mit tehetett mást, világgá szaladt szégyenében. Még szerencse, hogy fölemelte a szoknyáját, úgy legalább könnyen tudott szaladni.
Most is szalad, ha meg nem állt.
|
|
|