Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy kortárs régiség könyv

Belépés | Regisztráció

Részletes keresés >>>

Ezüst, fémtárgy (896)

Festmény (3249)

Grafika, rézkarc (580)

Hangszer (625)

Képeslap (1345)

Lámpa, csillár (1037)

Militária, fegyver (802)

Műszaki tárgyak (1786)

Porcelán, kerámia (4385)

Szobor (544)

Textil, szőnyeg (1067)

Üveg, kristály (1053)

Vallási tárgyak (253)

Könyv kategóriák:

Antik könyv (1888)

Életmód, egészség (282)

Irodalom, regény (1838)

Lemez, CD, DVD (912)

Műszaki könyv (369)

Művészeti könyv (896)

Nyelvkönyv, szótár (154)

Régi diafilm (227)

Régi újság, folyóirat (1643)

Sport (174)

Tankönyv (517)

Történelem (590)

Tudományos könyv (566)

Útikönyv, földrajz (250)

Vallási könyv (613)

Galéria: online tárlatok

Segítség:

Kövessen minket!

Hirdetések

Antikrégiség.hu Mesetár - A kőkecske

Vissza az összes meséhez

A kőkecske (népmese)

Valamikor réges-régen hazánk földjén harcoltak a törökök. Eljutottak a mi vidékünkre is. Nagyon megtetszett nekik ez a vidék, le is telepedtek a környék legnagyobb dombjának az oldalára. Sátrat vertek, abban laktak. Portyázni, rabolni innen indultak. Ami pénzt összeharácsoltak egy-egy rablóútjuk alkalmával, egy nagy, kőből faragott kecskébe tették.
Húsz esztendeig raboltak ezen a környéken. Elgondolhatjuk, mennyi tenger kincshez jutottak ily hosszú idő alatt. A kőkecske mellé négy lándzsás őrszemet állítottak. Állandóan őrizték, idegen nem tudta a kőkecskét megközelíteni. De nem is próbálta senki, mert mindenkinek kedves volt az a keserves élete, nem akart senki halálfia lenni. Így történt meg, hogy a kőkecskéhez vezető utat belepte a sűrű gaz, magának a kecskének a lábánál meg egy óriási fa nőtt ki.
Húsz év alatt a fa hatalmasra növekedett. Egyik nap jött a híre, hogy a törököket kezdik az országból kiszorítani. Összeültek a török tisztek tanácskozni, merre menjenek, ha a magyarok megtámadják őket. Félő volt, hogy vesztenek a csatában, úgy megerősödtek a magyarok. Megszólalt az egyik török tiszt:
- Mi lesz a kőkecskével, hiszen tele van arannyal?
Elhatározták, hogy szekérre rakják, és elviszik magukkal. Nagy meglepetés érte őket, mert amikor a kőkecskéhez közelítettek, akkor látták, hogy csak úgy lehet kiemelni a fa gyökerei közül, ha összetörik. Eltörni nem akarták, mert azt szerették volna, ha a kincs egyben megmarad.
Ott álltak tanácstalanul a kecske előtt. A kecskének csak a nagy feje meg a farka állt ki az ágak és a gyökerek közül. Ekkor arra vetődött egy szegény vándor. Az egyik török tiszt rákiáltott:
- Hé, gyere csak ide! Kapsz csáklyát, kapát, vedd ki ezt a kecskét a fából úgy, hogy el ne törjön. Ha meg tudod tenni, neked adjuk a fejét, ha nem tudod megtenni, vége az életednek. Válassz tehát!
Az ember megrémült. Tudta jól, ha a törökök az akarnák, hogy a kecske váljon el a fejétől, nem kívánnák tőle, hogy egy darabban fejtse ki a fából. Hamis az ígéretük, mint minden török szó. Nem is tudja, hogyan fogjon hozzá a kecske kifejtéséhez. Nincs itt választása, biztos, hogy megölik.
A törökök mind fenyegetőbben léptek fel ellene, mert látták, hogy vonakodik teljesíteni parancsukat. Amikor a legnagyobb bajban volt a szegény ember, egy méh szállott a kezére. Mérgében rá akart ütni, de a méh abban a pillanatban elröppent, és a másik kezére szállt. Megszólalt emberi hangon:
- Segítek a kecskét kifejteni a fából, ha adsz nekem egy aranyat érte!
A szegény ember ígérte, nagyon ígérte, csak hogy megszabaduljon a vérszomjas törököktől. A méh azt tanácsolta ekkor, hogy mondja meg nyugodtan a törököknek, készen lesz a munkával estére, csak hagyják magára őt, mert másképpen nem tud dolgozni. A törökök meg is nyugodtak, és magára hagyták. Amikor elmentek, a méh azt mondta:
- Fogj egy finom kalapácsot, és egy piciny darabot pattints le a kecske füléből. Törd porrá, és ha készen van a por, rúgd oldalba a kecskét. Arra én ott termek, és a porból akkorr a egy másik kőkecske válik, de ennek a belsejében nem lesz semmi. Szemre éppen olyan lesz a kecske, mint a másik, úgyhogy a törökök nem tudják megkülönböztetni. Nagyon erős lesz eza kecske, széttörni sem tudják, csak akkor, ha valaki véletlenül megnyomja a szemét.
Úgy is tett a szegény ember, ahogyan a méh tanácsolta. Letört egy darabot a kecske füléből, és porrá törte. Akkor odament a kecskéhez, és jól oldalba rúgta. A méh ott repkedett felette, felvett egy porszemet, és erős zümmögéssel ráejtette a kecskére. Abban a pillanatban ott termett egy másik kőkecske.
A méh így szól ekkor a szegény emberhez:
- A másik kőkecskét láthatatlanná teszem, amíg jönnek a törökök. Menj, és jelentsd nekik, hogy készen vagy!

A törökök megörültek nagyon, hogy ilyen gyorsan elkészült a szegény ember a lehetetlennek látszó munkával. Amikor osztozkodásra került a sor, elkergették, és semmit sem adtak neki. Rátették a kecskét egy szekérre, és vígan elhajtottak. A szegény ember meg visszaballagott a fához, ahol az igazi kecske volt. A méh őrizte a fa oldalán. Ekkor a kőkecske elkezdett mekegni, a méh megértette, és elmondta a szegény embernek, hogy a kecske azt mondta: nem kell őt széttörni az aranyért! Csak azt kell mondani neki:,,Kecske, táncolj!", és táncolni kezd, és hull szőréből az arany.
- Nem kell nekem a kecske! - mondta a méhnek a szegény ember. - Elég lesz nekem, ha egy táncolásának az aranyát kapom meg.
- Nekem sem kell a kecske! - mondta a méh. - Csak azt az aranyat add nekem, amit kikötöttem. A kecske legyen a tiéd!
A szegény ember megköszönte a méh jóságát, és azt mondta neki:
- Köszönöm, méhecském, amit velem tettél. Bármikor jársz házam tája felé, térj be hozzám, mindig édes mézzel fogadlak.
A szegény ember odament a kecskéhez, és véletlenül rálépett a farkára. Abban a pillanatban előbújt a fa mögül a kecske. Hozzásimult a szegény emberhez, és így szólt:
- Te vagy az én drága gazdám! Mindig hűséggel szolgállak!
- Mit adjak neked enni, ha hazaviszlek? - kérdezte a kecskétől a szegény ember.
- Minden ebédnél, uzsonnánál és vacsoránál engedd meg, hogy hozzáérinthessem az ételedhez a nyelvem. Ez elég lesz nekem!
A szegény ember beleegyezett, és azt mondta:
- No, ha az én kecském vagy, tedd, amit mondok! Táncolj kecském!
A kecske erre olyan táncba kezdett, hogy úgy szakadt róla az arany, mint a záporeső. A szegény ember felvett az aranyakból egy szemet, és a méhnek akarta adni, de nem találta sehol sem. A kecske meg ment mindenhol utána, és hullatta az aranyat. Alig győzte összeszedni a nagy kincset a szegény ember. Végre az erdőben egyszer csak rászállt a szegény ember keze fejére a méh. Így szólt az emberhez:
- Próbára akartalak tenni, hogy állod-e az alkut. Jól van, szegény ember, látom, hogy becsületes ember vagy. Ezért téged és a faludat is gazdaggá teszlek!
A méh elröppent, a szegény ember meg hazament a kecskével együtt. Meggazdagodott, de azért nem feledkezett meg a munkáról sem. Szorgalmasan dolgozott, és segítette a szegényeket. Maga mellé katonákat fogadott, hogy vigyázzanak a kecskére meg reá. Tartott tőle, hogy a törökök keresik majd.
Telt-múlt az idő, évek múltek el. Alig volt olyan megye az országban, ahonnan a törökök rabolni tudtak volna. Szükségük lett a kőkecskére. Elhatározták, hogy felbontják és megosztoznak. sokat forgatták, ütögették, de nem boldogultak vele sehogyan sem: nem akart széttörni. Egyszer csak egyikük véletlenül megnyomta az egyik szemét. Abban a pillanatban a kecske szétmállott, szétesett. Látták a törökök, hogy nincsen a belsejében egy lyukas garas sem.
Tanácskoztak, hogy mit tegyenek. Álruhában elindultak a szegény ember keresésére. Egyikük meg is találta, és hírt vitt a társainak. Rárontottak egy éjjel a szegény ember házára, de katonái szembeszálltak a törökökkel, és elkergették őket az ország másik végébe meg még azon is túl.
Így szabadult fel a magyar nép a törökök rablásai alól. A szegény ember szívesen fogadott minden nélkülözőt, mert a kecske mindig táncolt, ha szükség volt rá. A sok pénzből néha aranyhegyek állottak a szegény ember udvarán, de olyan nagy volt a szegénység, hogy mindig elfogyott. Egyszer aztán a szegény emberrel együtt a kecske is elmúlt a világból, és ha most nem mondtam volna el a történetet, senki sem tudná, hogy ilyen kecske is volt már a világon.

Legfrissebb mozgóképes hírünk: