Régiség kategóriák: | | Antik bútor (6036) | | Bélyeg (3184) | | Egyéb régiség (4139) | | Ékszer (443) | | Ezüst, fémtárgy (956) | | Festmény (3434) | | Grafika, rézkarc (536) | | Hangszer (693) | | Képeslap (1430) | | Lámpa, csillár (1059) | | Militária, fegyver (837) | | Műszaki tárgyak (1965) | | Néprajzi tárgy (444) | | Óra (877) | | Papírrégiség (1315) | | Pénz, érme (1796) | | Porcelán, kerámia (4317) | | Szobor (854) | | Textil, szőnyeg (1214) | | Üveg, kristály (1079) | | Vallási tárgyak (252) |
Könyv kategóriák: | | Antik könyv (1904) | | Életmód, egészség (244) | | Gasztronómia (167) | | Gazdaság, üzlet (57) | | Gyerekkönyv (525) | | Idegen nyelvű (365) | | Irodalom, regény (1646) | | Lemez, CD, DVD (1188) | | Műszaki könyv (348) | | Művészeti könyv (840) | | Nyelvkönyv, szótár (183) | | Régi diafilm (159) | | Régi újság, folyóirat (1702) | | Sport (174) | | Tankönyv (531) | | Történelem (488) | | Tudományos könyv (479) | | Útikönyv, földrajz (265) | | Vallási könyv (564) |
Galéria: online tárlatok | | Festmény kiállítás | | Fotográfia kiállítás | | Iparművészet | | Kerámia kiállítás | | Szobor kiállítás | | Textil kiállítás | | Történelmi kiállítás |
| Segítség: |
 |
 |
| Kövessen minket! |
 |
|
| Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A palóc meg az egri nagytemplom |
| Vissza az összes meséhez |
|
A palóc meg az egri nagytemplom
Mikor a híres egri székesegyházat fölépítették, a vidékről sokan bejártak, főleg vasárnap, az új templomnak s a zenés nagymisének bámulására. Többek között Mézes Pesu Istenmezejéről szintén elment Bera nevű fiával a templomoldalba, szekerestül.
- Te, Bera, te csak maradj itt a lovakkal, hogy el ne hajtsák; én bemegyek a misére - mondta Pesu, s azzal bement a templomba.
Az érseki mise eltartott tovább egy óránál. Azalatt Bera elunta magát odakint. Rátámadt hát a nagy sokára kijött öregre:
- Hát kelmed mit tátotta olyan sokáig a száját, hiszen már délre jár?
- Hej, Bera Lettél volna csak ott! Ahogy nézegettem a nagy képeket meg ablakokat, hát egyszer csak meghúzzák a csengőt. De olyan nagy volt az, mint nálunk a kisharang! Arra aztán kijött rengeteg sok pap gyertyával! De annyi volt ott, mint kutyában a bolha! Legutoljára pedig kijött egy vén, mérges pap. Azon nyomban igen megharagudott, hogy ő bizony nem misézik. Kapta magát, leült a székre. Odafenn a kóruson meg elkezdtek muzsikálni. Egy nagy, hosszú német meg ott integetett a muzsikusok közt egy bottal, hogy táncoljanak már. De bizony a sok német csak nézegetett egymás szeme közé, de egyikük se merte elkezdeni! Nem vagyok rest, beugrok a közepére, lehajtom a csuhaujjamat, rákezdem a kállai kettőst! No, nem is kellett egyéb! Rámzúdul a rettentő sok német, hogy kidobnak, mert itt nem szabad táncolni. De én sem hagytam magamat, azt mondtam, hogy nem tudtam a szokást, de ha nem szabad, ne muzsikáljanak. Erre aztán otthagytak. De a vén pap csak sehogy sem akart misézni. Egy pap már a könyvet is elébe tartotta, hogy mondja már; de biz az csak vonogatta a vállát, akárhogy hajlongtak is előtte! Egyszer aztán egyik mégis kitalálta a szíve szándékát. Kapta magát, egy nagy tátogó csukafőt a pap fejébe nyomott, egy nagy ezüst kampósbotot meg a kezébe adott. Erre aztán megmozdult a pap, mert már majdnem dél volt; így mondta el nagy nehezen a misét. Odafent meg a kóruson, örömükben, hogy meg tudták mozdítani a helyéből, elkezdtek trombitálni meg kerepelni. Így lett nagy sokára vége a misének. Pedig azt gondoltam, mikor az a sok pap nekiszaladt az oltárnak, hogy úgy elrántják azt a misét hirtelenében, hogy nekem nem is marad belőle. De hát nem is értenek ezek úgy hozzá, mint a mi papunk, mert az egymagában is hamarabb elrántja, ez meg szerszámostól, papostól sem éri végét.
|
|
|
