Régiség kategóriák: | Antik bútor (6195) | Bélyeg (3195) | Egyéb régiség (4078) | Ékszer (435) | Ezüst, fémtárgy (905) | Festmény (3338) | Grafika, rézkarc (538) | Hangszer (703) | Képeslap (1419) | Lámpa, csillár (1040) | Militária, fegyver (826) | Műszaki tárgyak (1972) | Néprajzi tárgy (444) | Óra (883) | Papírrégiség (1291) | Pénz, érme (1752) | Porcelán, kerámia (4312) | Szobor (845) | Textil, szőnyeg (1239) | Üveg, kristály (1081) | Vallási tárgyak (255) |
Könyv kategóriák: | Antik könyv (1870) | Életmód, egészség (244) | Gasztronómia (187) | Gazdaság, üzlet (59) | Gyerekkönyv (517) | Idegen nyelvű (369) | Irodalom, regény (1730) | Lemez, CD, DVD (1256) | Műszaki könyv (335) | Művészeti könyv (805) | Nyelvkönyv, szótár (186) | Régi diafilm (159) | Régi újság, folyóirat (1739) | Sport (167) | Tankönyv (529) | Történelem (499) | Tudományos könyv (463) | Útikönyv, földrajz (263) | Vallási könyv (584) |
Galéria: online tárlatok | Festmény kiállítás | Fotográfia kiállítás | Iparművészet | Kerámia kiállítás | Szobor kiállítás | Textil kiállítás | Történelmi kiállítás |
Segítség: |
 |
 |
Kövessen minket! |
 |
|
Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A pap meg a huszár |
Vissza az összes meséhez |
|
A pap meg a huszár
Magyar népmese
Szabadságra ment a huszár. Ráeseledett az egyik faluban, hát a református papnál kopogtatott.
- Tisztelendõ uram, szállást kérek éjszakára.
- Jól van, vitéz uram, adok szívesen szállást is, vacsorát is.
Látta a huszár, hogy szép fiatal felesége van a papnak, de szemrevaló a szolgálólány meg a szakácsnõ is. Megtetszett neki mind a három.
Másnap reggel kiment a pap a kerbe ásni. A huszár odaállt melléje:
- Tisztelendõ úr, szívesen segítek a szállásért meg a vacsoráért.
- Ásót nem hozott?
- Nem.
- Menjen be, kérjen a szolgálólánytól!
Ment a huszár, mondta a szolgálónak:
- Azt parancsolta a tisztelendõ úr, hogy adjon.
- Mit?
- Mit? Mit? Tudhatja, hogy mi kell nekem!
- Ha õ parancsolta, megteszem.
Nekifeküdtek.
A huszár ásó nélkül tért vissza.
- Nem adott?
- Nem.
- Akkor kérjen a szakácsnétól!
Ment a huszár a szakácsnéhoz.
- Azt paracsolta a tisztelendõ úr, hogy adjon.
- Mit?
- Mit? Mit? Tudhatja, hogy mi kell nekem!
- Ha õ parancsolta, megteszem.
Nekifeküdt a huszár másodszor is, eljátszogatott a szakácsnõvel rendszeresen.
Megint üres kézzel tért vissza.
- Nem adott?
- Nem.
- Ejnye, ejnye! Kérjen a felségemtõl!
Ment a huszár, nem kellett neki kétszer mondani.
- Azt mondta a tisztelendõ úr, hogy adjon.
- Mit?
- Mit? Mit? Tudhatja, hogy mi kell nekem!
- Ha õ mondta, megteszem.
Eljátszogatott a huszár harmadszor is.
No, aztán vitt magával ásót, dolgozgatott a pappal harangszóig. Aztán együtt mentek ebédelni.
Ahogy az asztal mellé telepedtek, a húsrészét a szolgáló is, a szakácsnõ is, a papné is a huszár tányérjára tette:
- Vitéz úr, ez azért van.
- Vitéz úr, ez azért van.
- Vitéz úr, ez azért van.
Jól belakomázott a huszár, aztán elbúcsúzott.
Kifelé menet rájött a szükség, hirtelenjében belecsinált a cilinderkalapjába.
Bent a pap furcsállotta a nagy adakozást. Megkérdezte:
- Miért adtátok a húsrészeteket a katonának?
- Te parancsoltad, kedves férjem, hogy fektessen le bennünket.
- Ó, hát ezt tette veletek? Inkább kalapomba csinált volna!
Dühösen kirohant, a kalapját sebtében a fejébe nyomta, hát látta, hogy teljesült a kívánsága.
|
|
|