Tudd meg, ó, igazhivők fejedelme, hogy első bátyám, a sánta. Bagdádban a szabómesterséget folytatta. Egy nagyon gazdag ember házában bérelte műhelyét, a háziúr a műhely fölött lakott, a ház tövében pedig egy malom volt. Egy napon sánta bátyám a műhelyében ült és varrt; mikor felemelte a fejét, egy nőt pillantott meg; szép volt, mint a telihold; ablakában ült, és az utca népét nézte. Mihelyt meglátta, szerelemre gyulladt iránta. Egész nap őt nézte, elhanyagolta mesterségét, reggeltől estig egy öltést se tett.
Másnap reggel kinyitotta műhelyét, és hozzáfogott a varráshoz, de minden öltésnél az ablakra pillantott. A harmadik napon is a helyén ült, és egyre a nőt keresték pillantásai. A nő, aki a háztulajdonos felesége volt, látta, hogy azt az embert rabul ejtette, ránevetett, aztán eltűnt az ablakból. Elküldte a szabóhoz egyik szolgálóját egy szövetbe burkolt vörösmintás kelmével. Elment a szolgáló a szabóhoz, és így szólt: "Úrnőm üdvözöl téged, és kéret, szabj ki ügyes kézzel egy inget ebből az anyagból és varrd meg nagyon szépen." A szabó azt felelte: "Hallom és engedelmeskedem." Kiszabta a ruhadarabot, és még aznap meg is varrta. A következő nap, már korán reggel betoppant a leány, és így szólt: "Úrnőm üdvözletét küldi, és kérdezteti, hogy vagy; mert ő nem aludt az éjjel, gondolatai mindig veled foglalkoztak." Azután odaadott neki egy darab sárga selyemszövetet, és azt mondta, hogy úrnője kéreti, szabjon ki belőle egy nadrágot, és varrja meg még ma. "Hallom és engedelmeskedem - felelte a szabó -, sok szívélyes üdvözletet küldök neki." Nagy buzgón nekiállt, és sietett megvarrni a nadrágot. A nő egy kis idő múlva megjelent az ablakban, integetett neki, rámosolygott, úgyhogy a szabó azt hitte, az asszony szerelmes belé. Aztán megint eltűnt a nő, a szolgáló pedig eljött este, és bátyám odaadta neki a nadrágot. A lány átvette és elment. Mikor leszállt az éj, bátyám az ágyra vetette magát, és egészen reggelig álmatlanul forgolódott.
A fiatalasszony közben elmesélte urának, hogy áll a dolog a fivéremmel, aki minderről nem tudott semmit, és összebeszéltek, hogy majd ingyen fogják dolgoztatni, és még jót is mulatnak rajta.
Másnap reggel felkelt, leült a helyére; egyszerre csak megjelenik nála a szolgáló, és azt mondja: "Gazdám hívat." Mikor a bátyám ezt meghallotta, szörnyen megijedt. A leány észrevette rémületét, és azt mondta neki: "Ne félj, csak jót várhatsz; úrnőm meg akar ismertetni a gazdámmal." Fivérem, a szabó, roppantul megörült, és elment a leánnyal. Mikor megjelent az úrnő férjénél, megcsókolta a földet. Az úr viszonozta üdvözlő szavait, és egy nagy csomagot adott át neki ezekkel a szavakkal: "Szabj ki nekem ebből a vászonból ingeket, és varrd meg." - "Hallom és engedelmeskedem" - szólt fivérem. És addig dolgozott étlen-szomjan, míg kiszabott estére húsz inget. A gazda megkérdezte tőle, mi jár érte. Fivérem nem felelt, a fiatal nő pedig intett neki, ne fogadjon el semmit, pedig fivéremnek már semmi pénze nem volt, és három napja alig evett-ivott valamit, annyira belevetette magát a munkába. Megvarrta az ingeket, és elvitte a fiatalasszony férjének.
Mikor bátyám az egész munkával megvolt, újabb tréfát eszeltek ki: hozzáadták feleségül a rabszolgaleányt. Éjjel be akart menni a leányhoz, de azt mondták neki: "Ezt az éjszakát töltsd a malomban, majd holnap jönnek az örömök." Bátyám, mit sem sejtve, elment a malomba, hogy egyedül töltse ott az éjjelt. A fiatalasszony férje pedig a molnárt rábeszélte arra, hogy hajtassa a bátyámmal a malmot. Éjfélkor be is jött a molnár a malomba, és elkezdett panaszkodni, milyen lusta az ökre, pedig annyi a gabona a malomban, és az őrlető gazdák követelik a lisztjüket. "Majd téged foglak be, őröld meg te a búzát." És befogta bátyámat a malomba, és reggelig őröltetett vele. A ház tulajdonosa bejött, látta a bátyámat befogva, meg a molnárt, amint ostorral hajtja. Egy szót sem szólt és kiment. Reggelre a szolgálóleány, a jegyese jött, kifogta bátyámat, és azt mondta: "Én és úrnőm fel vagyunk háborodva azon, ami történt, és veled együtt fájlaljuk a dolgot." De bátyám meg se tudott szólalni, hogy válaszoljon valamit, annyira megkínozták az ostorcsapások. Hazament, és egyszerre csak megjelent a seikh, aki a házasságlevelet kiállította, üdvözölte a bátyámat, és így szólt: "Alláh éltessen sokáig, és áldja meg házasságodat! Ezt az éjjelt, ugye, örömben, gyönyörben, ölelkezésben töltötted reggelig?" Bátyám azt felelte neki: "Alláh ne áldjon, te hazug ezerszeres kerítő. Istenemre, az ökör helyett dolgoztam a malomban reggelig." - "Mondd el, hogy történt?" - kérdezte a seikh. Bátyám elmondta neki, hogy járt, mire az öreg azt felelte: "A ti csillagaitok nem illenek egymáshoz. De ha akarod, megváltoztatom a házasságlevelet, hogy a te csillagod megegyezzék a hajadonéval." De a bátyám így válaszolt: "Menj, te átkozott, hagyj békén furfangjaiddal."
Faképnél hagyta a seikhet, elment műhelyébe, és várta, hogy valaki munkát hozzon, aminek béréből ennivalót vehet.
Vevő helyett azonban megint csak a szolgáló jött el hozzá, aki újabb tréfát eszelt ki asszonyával. Azt mondta: "Az én úrnőm bizony nagyon vágyódik utánad, már felmászott a tetőre is, hogy arcodat az ablakban lássa." Néhány pillanat múlva az asszony meg is jelent az ablakban; sírva kérdezte bátyámat, miért haragszik rá. Bátyám nem felelt semmit. Az asszony esküdözött, hogy nem tehet arról, ami vele a malomban történt, és mikor bátyám a nő szépségét és kecsességét látta, egyszeriben megfeledkezett minden csalódásáról s bánatáról, mindent elhitt neki, és csak látásában gyönyörködött. Megbocsátott neki, beszélgetni kezdett vele, és megint csak nem dolgozott semmit. Nemsokára eljött hozzá a szolgálólány, és azt mondta: "Úrnőm üdvözöl, és azt üzeni, hogy a férje ma éjjel egy barátjánál szándékozik hálni. Ha elment, te gyere fel hozzánk, és töltsd az éjszakát úrnőmmel egészen reggelig, gyönyörökben."
Férje ugyanis előző napon így szólt az asszonyhoz: "Hogyan csalogathatjuk el hozzád ezt a szabót, hogy aztán megfogjuk, és a váli elé cipeljük?" - "Bízd rám - mondta az asszony -, majd én kieszelek olyan tréfát, hogy rajta marad a szégyen, és az egész város beszélni fog róla." Bátyám mit sem tudott az asszonyok álnokságáról.
Estefelé megjelent a leány, kézen fogta a bátyámat, és elvezette úrnőjéhez. Az asszony így szólt hozzá: "Alláhra, uram, nagyon vágyom reád." Bátyám pedig így felelt: "Alláhra, mindenekelőtt gyorsan adj egy csókot és aztán..." Még végig se mondta a kívánságát, amikor berontott a férj a szomszéd szobából, megragadta a bátyámat, és így szólt: "Alláhra, csak a poroszlók parancsnokánál bocsátlak ki kezemből." - Bátyám hiába könyörgött, rimánkodott, elvitte a váli hivatalába. Ott megkorbácsolták, aztán tevére ültették, végigvezették a város utcáin, a nép pedig ezt kiáltozta utána: "Így jár az, aki betolakszik más ember háremébe." A nagy kiáltozástól a teve megbokrosodott, bátyám leesett róla, és eltörte a lábát, így sántult meg örök életére. A váli kitiltotta a városból, a bátyám pedig ment - maga se tudta, hova.
Én nagyon dühös voltam rá - fejeztem be első bátyámnak a történetét -, de utána mentem, gondjaimba vettem, és ellátom étellel-itallal, egészen a mai napig.
A kalifa nevetett, és így szólt: "Ez szép történet volt!" De én azt mondtam: "Nem fogadom el dicséretedet, amíg nem hallgatod meg, amit elmesélek neked arról, ami a többi bátyámmal történt, nehogy azt hidd, hogy szószátyár vagyok." A kalifa azt felelte: "Beszéld el mindegyik bátyádnak történetét, illeszd fülembe az ékes beszéd függőit, és nyújtsad hosszúra a vidám históriák sátorkötelét." Ekkor mesélni kezdtem.
