A hároméves kisfiú
Ami pedig a hároméves kisfiút illeti, volt egyszer egy kéjenc, aki minden asszony után futott. Egyszer hallott egy gyönyörű szép asszonyról, aki egy másik városban lakott. Az ember elutazott abba a városba, ajándékokat is vitt magával, és levelet küldött az asszonynak, amelyben leírta neki, mennyire gyötri a vágy utána, mekkora szerelemre gyulladt iránta, meg hogy a nagy szerelem űzte el otthonából, és hozta el hozzá. Az asszony megengedte neki, hogy meglátogassa. Mikor az ember elment a házába és belépett, az asszony felkelt, nyájasan és tisztelettel fogadta, megcsókolta kezét, és a legnagyobb vendégszeretettel vendégelte meg, etette-itatta.
Volt az asszonynak egy kisfia, hároméves gyerek; azt az asszony magára hagyta, és beküldte a konyhába, hogy vigyázzon a fazekakra. A férfi ekkor az asszonyhoz fordult: "Gyere, és feküdjünk le." De az asszony azt felelte: "Ott ül a gyerek, és néz minket." - "Apró gyerek még; nem ért ez semmit, és nem tud beszélni." - "Ha tudnád, milyen eszes - szólt az asszony -, nem beszélnél így."
Ezalatt a gyerek látta, hogy a rizs megfőtt, és keserves sírásra fakadt. Az anya megkérdezte: "Miért sírsz, fiacskám?" Azt mondta a gyerek: "Meríts nekem ebből a rizsből, és tégy bele vajat."
Az asszony beletett vajat, a gyerek pedig evett, de megint elkezdett sírni. Kérdezte az anya: "Miért sírsz, fiacskám?" A gyerek azt felelte: "Édesanyám, tégy bele cukrot is."
A férfi mérgesen szólalt meg: "De haszontalan gyerek vagy!" De a gyerek így felelt neki: "Alláhra, csak te vagy a haszontalan, aki nagy fáradsággal utazol városról városra paráználkodni, nem pedig én, aki olyanért sírok, ami itt van a szemem előtt, én a könnyeimmel fizetek érte, aztán megeszem a rizst vajjal meg cukorral, és jóllakom vele. Hát melyikünk a haszontalan?"
Mikor az ember ezt meghallotta, nagyon elszégyellte magát, és ennek a kisgyermeknek szavai miatt megbánta, amit tett, és nem okvetetlenkedett többet az asszonynál; hanem hazament és bűnbánat emésztette, amíg meg nem halt.
Ezután így beszélt a királyfi:
|
