Születésnapi újság Ajándék újságok 12 14 oldalas szülinapi újság gólyahír
Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!


Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor (5475)
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg (3021)
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség (3504)
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer (452)
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy (891)
RSS feliratkozás: Festmény Festmény (3293)
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc (577)
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer (635)
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap (1339)
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár (1086)
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver (809)
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak (1793)
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy (427)
RSS feliratkozás: Óra Óra (844)
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség (1269)
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme (1718)
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia (4375)
RSS feliratkozás: Szobor Szobor (542)
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg (1063)
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály (1056)
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak (253)


Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv (1877)
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség (280)
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia (159)
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet (57)
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv (426)
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű (386)
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény (1820)
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD (931)
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv (362)
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv (918)
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár (154)
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm (227)
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat (1636)
RSS feliratkozás: Sport Sport (173)
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv (517)
RSS feliratkozás: Történelem Történelem (588)
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv (565)
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz (248)
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv (614)


Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Az ezeregyéjszaka meséi: A zsidó orvos története

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás
A zsidó orvos története

Ez a csodálatos eset fiatal koromban történt meg velem. Akkor Szíriában, Damaszkusz városában éltem; ott tanultam és ott gyakoroltam orvosi mesterségemet. Amint foglalkozásomat űzöm, egy napon eljött hozzám Damaszkusz kormányzójának egyik mamlúkja, és elvitt a kormányzó házába. Mikor beléptem, a terem mélyén egy aranylemezekkel borított márványkerevetet pillantottam meg, azon feküdt a beteg, egy fiatalember, akinél szebbet a világ nem látott. Leültem az ágya fejéhez, fohászt mondtam felgyógyulásáért, válaszként csak a szemével intett, és kértem, hogy adja ide a kezét. Kinyújtotta a balját, amin igen elcsodálkoztam, azt mondtam magamban: "Istenemre, különös dolog, hogy ilyen előkelő származású, szép fiatal ember ennyire modortalan. Micsoda fennhéjázás!" Megtapogattam a csuklóját, orvosságot írtam elő, és tíz napon át állandóan látogattam. Végre felgyógyult, aztán elment a fürdőbe, megfürdött és visszatért otthonába. A kormányzó szép ruhát ajándékozott nekem, és megtett damaszkuszi kórházának igazgatójává.

Egyszer elmentem a fiatalemberrel a fürdőbe, és mikor levetkőztették a fürdéshez, láttam, hogy jobb keze le van vágva. A sebe még friss volt, ez okozta a betegségét is. Megdöbbenéssel és szomorúan láttam ezt, és mikor testére néztem, korbácsütések nyomait vettem rajta észre. Arcomon meglátszott a megdöbbenés. Az ifjú rám nézett, megértette felindulásomat, és azt mondta: "Ó, időnk nagy orvosa, ne csodálkozz állapotomon. Ha a fürdőből hazamentünk, el fogom mesélni ennek a történetét."

Otthonába érve, megkérdezte, van-e kedvem felmenni az ebédlőbe. Azt feleltem, igen. Ekkor a szolgákkal párnákat vitetett fel, birkapecsenyét süttetett, és gyümölcsöt hozatott. A szolgák teljesítették a parancsot, nekiláttunk az evésnek - ő a bal kezével -, aztán megkértem, mondja el történetét. Erre így beszélt:


Hallgasd meg, ó, időnk nagy orvosa, hogy jártam. Tudd meg, hogy Moszulból való vagyok. Mikor apám apja meghalt, tíz fiút hagyott hátra, közülük apám volt a legidősebb. Mikor felnőttek, mind megházasodtak. Apámat velem ajándékozta meg az ég, kilenc fivérének nem volt gyereke. Nagybátyáim körében nevelkedtem, és nagy örömük telt bennem.

Amikor felnőttem és elértem a férfikort, egy pénteki napon apámmal és nagybátyáimmal elmentünk a moszuli mecsetbe. Elvégeztük a közös ájtatosságot, az emberek eltávoztak a mecsetből, csak apám és nagybátyáim maradtak még; beszélgettek különféle országok csodáiról és városok érdekességeiről; a végén szó esett Egyiptomról is, és egyik nagybátyám megjegyezte, hogy utazók állítása szerint nincs a föld színén szebb ország, mint Egyiptom, sem pedig szebb folyó, mint a Nílus. Atyám azt mondta: "Aki nem látta Egyiptomot, nem látta a világot."

Eltávoztunk, mindegyikünk hazament, de engem a vágyódás nem hagyott aludni, nem ízlett sem étel, sem ital, csak a hallottak foglalkoztatták a lelkemet. Néhány nap múlva nagybátyáim útra készültek Egyiptomba. Könyörögtem apámnak, hogy velük mehessek, és addig sírtam, amíg apám számomra is vásárolt árukat, és elmentem velük. De azt mondta nagybátyáimnak: "Ne engedjétek, hogy elmenjen Egyiptomba; hagyjátok Damaszkuszban, hogy ott adja el áruit."

Útra keltünk, elbúcsúztam apámtól, elhagytuk Moszult, mentünk-mentünk egyfolytában Aleppóig. Ott néhány napra megállapodtunk, aztán tovább mentünk, amíg Damaszkuszba nem értünk. Ez a város valóságos paradicsom: ezernyi a lombos fája, millió dalos madárral, gyümölcs is van ottan bőven, folyók folynak a mezőben. Megszálltunk egy khánban. Nagybátyáim egy szálig eladták áruikat, a kapott összegért meg újakat vettek. Az én áruimat is olyan jó áron értékesítették, hogy egy dirhemért ötöt kaptam. Igen megörültem ennek a nyereségnek. Ekkor nagybátyáim otthagytak, és elindultak Egyiptom felé.

Egyedül maradtam tehát Damaszkuszban. Olyan gyönyörű káah-ban laktam, hogy szó azt nem tudja ecsetelni, havonként két dinár bért fizettem érte. Vígan éltem, ettem-ittam, amíg csak el nem költöttem a pénzem nagyobb részét.

Egy szép napon, amint a ház kapujában ülök, látom, hogy egy fiatal nő közeledik felém, olyan gyönyörű ruhában, amilyet szemem még nem látott. Behívtam, ő nem tiltakozott, bejött a kapun. Mikor belépett, boldogan éreztem hatalmamban, és bezártam az ajtót mögöttünk. Felfedte arcát, levette az izárt - a szépség csodája volt, és szívemben gyökeret vert a szerelem. Behoztam az asztalt, tele finom ételekkel, gyümölcsökkel és mindennel, ami az ilyen látogatáshoz tartozik; ettünk, enyelegtünk, azután ittunk, míg le nem részegedtünk. Akkor lefeküdtem vele, és gyönyörű éjszakát töltöttünk reggelig. Tíz aranyat akartam neki adni, de ő esküdözött, hogy nem fogad el pénzt tőlem. Azt mondta aztán: "Drága szerelmem, várj engem három nap múlva, alkonyatkor megint nálad leszek; készíts ezzel a pénzzel itt olyan lakomát, mint a mostani volt." - És ezzel átadott nekem tíz dinárt, elbúcsúzott, elment, és magával vitte az eszemet is.

Három nap elteltével megjelent, hímzett ruhában, díszekkel, ékszerekkel: minden még pompásabb volt rajta, mint első ízben. Még mielőtt eljött, előkészítettem mindent, ami ilyen látogatáshoz kell. Ettünk-ittunk, aztán reggelig ölelkeztünk, mint az előző alkalommal. Reggel megint adott tíz dinárt és elbúcsúzott. Három nap múlva elrendeztem mindent, ami a vendégséghez kellett. Amikor megérkezett, még nagyszerűbben öltözve, mint az első és második alkalommal, így szólt hozzám: "Mondd, uram, szép vagyok?" - "Alláhra, gyönyörű vagy" - feleltem. Ekkor azt kérdezte: "Megengednéd-e, hogy egy fiatal leányt hozzak magammal, aki szebb, mint én, fiatalabb is nálam, hogy együtt játsszunk, nevessünk? Ő kért engem, hogy velem jöhessen, és hármasban tölthessük az éjszakát víg mulatozással." Ezzel átadott húsz aranydinárt: "Készíts még szebb lakomát annak a lánynak tiszteletére, aki velem jön." Aztán elbúcsúzott és elment. A negyedik napon mindent beszereztem a látogatáshoz, amint szoktam. Alkonyat után eljött, és vele együtt egy izárba burkolt nő. Bejöttek és leültek. Én boldog voltam, meggyújtottam a gyertyákat, örömmel és gyönyörrel üdvözöltem őket. Felkeltek, letették felső ruháikat, a fiatal leány is levette fátyolát, és láttam, hogy szép, mint a telihold, soha nála szebbet nem ismertem. Elébük tettem ételt-italt, ettünk-ittunk, én az új leányt csókolgattam, töltögettem neki, és ittam vele. A másik leányt titkon marta a féltékenység és így szólt: "Alláhra, szép ez a leány! Talán szebb, mint én?" - "Alláhra, az!" - feleltem. "Akkor azt akarom, hogy hálj vele." - "Fejemre és szememre mondom, szívesen." Felkelt, megvetette az ágyat számunkra, és én az új leánnyal feküdtem reggelig.

Mikor reggel lett, azt éreztem, hogy a kezein vérben ázik. Kinyitottam szememet, láttam, hogy a nap már magasan állt; fel akartam ébreszteni a leányt - hát a feje legurult testéről! Mindjárt gondoltam, hogy az a másik leány tette ezt féltékenységből. Neki persze nyoma sem volt. Egy ideig töprengtem, aztán felkeltem, nekivetkőztem és egy gödröt ástam a házban, beletettem a leányt, ráhánytam a földet, majd visszatettem a helyükre a padozat márványlapjait. Aztán megint felöltöztem, magamhoz vettem megmaradt pénzemet, elmentem a káah tulajdonosához, merész elhatározással kifizettem egyévi bért, és azt mondtam neki, elmegyek Egyiptomba nagybátyáimhoz.

El is mentem Kairóba, találkoztam nagybátyáimmal; nagyon megörültek nekem. Láttam, hogy ők már eladták áruikat. Megkérdezték, miért jöttem. Azt mondtam, nagyon kívánkoztam utánuk, de arról már nem szóltam, hogy van még pénz is nálam. Velük maradtam egy évig, gyönyörködtem Egyiptomban és a Nílusban. Mélyen belenyúltam az erszényembe, erősen fogyott a pénzem, mert csak ettem-ittam. Közeledett nagybátyáim elutazásának ideje, én azonban elbújtam előlük; kerestek, merre vagyok, de nem tudtak rám találni - azt gondolták, talán visszatértem Damaszkuszba -, így hát elutaztak.

Ekkor előjöttem rejtekhelyemről, és még három évet töltöttem Egyiptomban, amíg csak el nem fogyott a pénzem. De azért minden évben elküldtem Damaszkuszba a ház urának a bért. Három év múlva már nehéz lett a szívem; csak egyévi házbérre elegendő pénzem maradt.

Visszamentem hát Damaszkuszba, a régi lakhelyemre. A háziúr nagyon megörült nekem. A ház raktárhelyiségét zárva találtam, kinyitottam és kihoztam belőle a holmimat. Szobámban a párnám alatt megtaláltam azt a nyakéket, amely a fiatal leány nyakán volt. Elgondolkoztam és sírva fakadtam. Két napig ki nem mozdultam hazulról, a harmadikon átöltözködtem, és elmentem a fürdőbe; pénzem nem volt már semmi. A fürdő után elsétáltam a bazárba. A sátán, hogy a sors rendelése beteljék rajtam, arra csábított, hogy magamhoz vegyem a nyakláncot, és úgy menjek el a bazárba. Odaadtam a kikiáltónak, aki maga mellé ültetett, várt, amíg a bazár benépesedett, aztán vette a nyakláncot, és tudtom nélkül elvitte a becsüshöz. Az ékszert ezer dinárra becsülték, de a kikiáltó visszahozta, és azt mondta, hogy a nyaklánc rézből van, frank gyártmány és közönséges utánzat; az egész nem ér többet ezer dirhemnél. Azt feleltem neki: "Rendben van; valaki számára vásároltuk, akit meg akartunk tréfálni, most el óhajtjuk adni. Menj és vedd át az ezer dirhemet." Mikor a kikiáltó ezt meghallotta, gyanút fogott. Elment a nyaklánccal a bazár elöljárójához, odaadta neki, az meg fogta, és elvitte a válihoz. Azt mondta a válinak: "Ezt a nyakéket tőlem lopták el; a tolvaj megvan, kereskedő családok öltözetét viseli." És még mielőtt magamhoz tértem volna, körülvettek a poroszlók. Megfogtak, elhurcoltak a váli elé. A váli kikérdezett a nyakékről. Ugyanazt mondtam neki, amit az alkusznak. A váli kinevetett: "Ez hazug beszéd." És még észbe se kaptam, pribékjei lerántották ruháimat, és végigkorbácsolták egész testemet, és az ütések kínjai közt azt mondtam, hogy én loptam el. Magamban pedig azt gondoltam, jobb, ha kijelentem, hogy loptam, mint ha megmondom, hogy a nyaklánc tulajdonosa meggyilkolva fekszik nálam elásva, mert az az életembe kerülne. Azt mondtam hát, hogy loptam, és erre levágták a kezemet, a csonkot olajjal forrázták el, úgyhogy eszméletemet vesztettem. Borral itattak, amíg magamhoz nem tértem. Akkor fogtam a levágott kezet, hazamentem, de a háztulajdonos azt mondta nekem, ha ilyen dolog történt velem, menjek ki a házából, keressek más lakást; nem tarthat magánál olyan embert, akit gonosztettel gyanúsítanak. "Uram - mondtam neki -, várj még két vagy három napig, amíg lakást találok." - "Jól van" - szólt és otthagyott. Egyedül maradtam, sírtam és azt kérdeztem magamban, hogyan megyek vissza a családomhoz csonka kézzel? Aki levágta, nem tudja, hogy ártatlan vagyok. De talán Alláh fordít sorsom kerekén! És megint keservesen sírtam.

Mikor a háztulajdonos eltávozott, elfogott a nagy keserűség, és két napig beteg voltam. A harmadik nap váratlanul megjelent a háziúr, néhány poroszlóval és a bazár felügyelőjével, aki azzal vádolt, hogy elloptam a nyakláncot. Kimentem elébük, és megkérdeztem, hogy mit kívánnak. Nem sokat teketóriáztak, hátrakötötték a karomat, láncot tettek a nyakamba, és azt mondták, hogy az a nyakék, amit elloptam, Damaszkusz kormányzójáé, vezíréé és uralkodójáé volt. Három évvel ezelőtt tűnt el a házából, a lányával együtt. Amikor ezt meghallottam, minden tagomban reszkettem. "Most már nincs semmi kétség - mondtam magamban -, meg fognak ölni. Alláhra, nincs más hátra, mint hogy elmesélek mindent a nagyúrnak, és ha akarja, megölhet, ha akarja, megkegyelmez." Mikor odaértünk, a kormányzó elé vezettek, megnézett és így szólt: "Ez a fiatalember nem tolvaj, ebben bizonyos vagyok. Igazságtalanság volt levágni a kezét." Megparancsolta, vessék börtönbe a bazár felügyelőjét. Azt mondta neki: "Fizesd ki a vérdíjat a kezéért, különben felakasztatlak, és elkoboztatom vagyonodat." Aztán előszólította az őröket, azok megfogták a felügyelőt és elhurcolták.

Levették rólam a láncot, és feloldozták kötelékeimet. Egyedül maradtam a nagyúrral. A kormányzó végignézett rajtam, és azt mondta: "Fiam, mondd el egészen őszintén, hogyan került hozzád ez a nyaklánc!" - "Hatalmas úr, az igazat fogom neked elmondani." És elmeséltem történetemet az első leánnyal, hogyan hozta el hozzám a másodikat, és hogyan gyilkolta meg ezt féltékenységből. Elejétől végig mindent elbeszéltem. Mikor a kormányzó meghallotta szavaimat, fejét rázta, zsebkendőjébe temette arcát, és sokáig sírt. Aztán felém fordult, és így szólt: "Tudd meg, fiam, hogy az az első nő az én idősebb leányom volt. Gondosan őriztem, és mikor a megfelelő kort elérte, feleségül adtam unokatestvéréhez Kairóba. Férje meghalt, ő visszajött, de eltanulta az ottani népek feslettségét. Így ment el négyszer tehozzád. Aztán húgát vitte el hozzád. Egy anyától voltak mindketten. Nagyon szerették egymást, és mikor az idősebbnek az a kalandja akadt, elmondta a titkát húgának, tőlem pedig engedélyt kért, hogy ha elmegy, elvihesse magával. De egyedül jött vissza, és mikor testvére után kérdezősködtem, csak zokogott, és azt mondta, hogy nem tud róla semmit. Később elárulta az anyjának, hogyan gyilkolta meg húgát, anyja pedig nekem mondta el titokban a történetet, és szakadatlanul sírt lánya után, és egyre hajtogatta: »Alláhra, halálomig siratni fogom.« Amit te elmondtál, fiam, az igaz, mert tudtam mindent már előbb. És most csak az a kívánságom, ne utasítsd vissza, amit mondani fogok. Mégpedig azt, hogy vedd feleségül legkisebb lányomat, aki más anyától származik; a leány szűz, és nem kívánok tőled nászdíjat érte, hanem én fogok számotokra járadékot biztosítani. Fiam, maradj az én házamban." Azt feleltem neki: "Legyen úgy, ahogy te parancsolod, uram!" Hogyan gondolhattam valaha, hogy ilyen szerencse ér? A kormányzó azonnal futárt küldött a városomba, és elhozatta azt a pénzt, amely apám után maradt. És most a legnagyobb bőségben élek.

Nagyon elcsodálkoztam a fiatalember történetén - folytatta a zsidó orvos -, és három napig nála maradtam. Dúsan megfizetett, aztán eltávoztam városukból és idejöttem. Jól ment sorom ebben a városban, aztán megtörtént az az eset a púpossal.

Kína királya így szólt: "Ez a történet sem csodálatosabb, mint a kis púposé. Nincs mentség: fel foglak akasztatni mindnyájatokat; főképpen a szabót, mert ő a forrása az egész bajnak. - Aztán hozzátette: - Te szabó, ha te tudsz olyat mesélni, ami csodálatosabb a púpos történeténél, megbocsátom bűnötöket."

Ekkor előlépett a szabó, és így mesélt:

Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Porcelán monogram
Öngyujtò
Mennyit érhet?
Segitség kérés!
Festő nevének megfejtése
Mit tudtok erről mondani?
Mit tudtok erről mondani?
segítség kérés festő szignójának a megfejtésében
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrisebb hírek:
További hírek >>
Legfrissebb fórum témáink:
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Porcelán monogram
Öngyujtò
Mennyit érhet?
Segitség kérés!
Festő nevének megfejtése
Mit tudtok erről mondani?
Mit tudtok erről mondani?
segítség kérés festő szignójának a megfejtésében
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© 2017 Antikrégiség.hu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei