Aki homokot szitáltatott a férjével
Egy asszonynak egy dirhemet adott a férje, vegyen érte rizst. Az asszony fogta a dirhemet, elment a rizskereskedőhöz. Ez odaadta a rizst, aztán elkezdett vele évődni, kacsingatott rá, és azt mondta neki: "A rizs csak cukrozva jó; ha van hozzá kedved, gyere be hozzám egy óra múlva." Az asszony be is ment a boltba, a kereskedő meg azt mondta a szolgájának: "Mérj ki számára egy dirhemért cukrot."
De közben szemével intett egyet a szolgának. Ez elvette az asszony batyuját, kiöntötte belőle a rizst, helyébe homokot öntött, és cukor helyett kavicsokat rakott közé, aztán összekötötte a kendőt, és visszaadta az asszonynak. Mikor aztán az asszony eltávozott a boltostól, és kendőjével hazafelé tartott, azt hitte, hogy rizs és cukor van a batyujában. Otthon átadta a kendőt férjének, aki homokot és kavicsot talált benne, és amikor az asszony odahozta neki a fazekat, megkérdezte tőle: "Azt mondtam talán, házat akarok építeni, hogy homokot és követ hoztál?"
Az asszony odanézett, és mindjárt tudta, hogy ez a boltos szolgájának a műve; és ő most itt áll a fazékkal! Azt mondta a férjének: "Kedves férjem, valami történt velem, ami úgy felizgatott, hogy fazekat hoztam szita helyett." - "Mi izgatott úgy fel?" - kérdezte a feleségét. Az asszony így felelt: "Kedves férjem, a bazárban a dirhem, amit adtál, kiesett a kezemből, és szégyelltem magamat az emberek előtt, hogy megkeressem, de a dirhemet se hagytam volna ott szívesen, ezért felszedtem a homokot azon a helyen, ahol a földre esett, hogy itthon kirostáljam, el akartam hát hozni a szitát, és a fazekat hoztam helyette." Felkelt, elhozta a szitát, odaadta férjének ezekkel a szavakkal: "Szitáld meg te, a te szemed jobb, mint az enyém."
A férj nekiült, szitálta a homokot, amíg egész arca meg a szakálla teli lett porral, és sejtelme sem volt arról, milyen ravaszul fogott ki rajta a felesége, és hogy mi történt vele a bazárban.
Ez is egyik példája az asszony sokféle hamisságának, és tartsd szemed előtt, amit a magasztos Alláh mondott, hogy: "...valóban nagy a ti ravaszságotok", és azt a mondását - magasztaltassék a neve! -, hogy: "A sátán ravaszsága vajmi gyenge vala."
Mikor a király a vezír szavait hallotta, amelyeket kielégítőknek és helyeseknek talált, és amelyek megfékezték indulatát, fontolóra vette Alláh csodajeleit, világosság ragyogott fel eszének és elméjének égboltján: lemondott szándékáról, hogy kivégezteti a fiát.
A negyedik napon ismét megjelent a leány a király előtt, megcsókolta a földet, és így szólt: "Ó, boldogságos és bölcs belátású király, világosan feltártam előtted jogos kívánságomat, de te zsarnok módon bánsz velem, és elmulasztod, hogy megtorold a rajtam esett sérelmet, mert sértőm a te fiad, akit szíved szeret; de majd Alláh - magasztaltassék a neve! - meg fog segíteni ellene, ahogy egy királynak fiát a vezírje ellen megsegítette." - "Hogy volt az?" - kérdezte a király.
A leány ezt mesélte:
|
