Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!


Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor (5475)
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg (3011)
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség (3489)
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer (460)
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy (890)
RSS feliratkozás: Festmény Festmény (3254)
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc (579)
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer (623)
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap (1345)
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár (1032)
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver (805)
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak (1785)
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy (438)
RSS feliratkozás: Óra Óra (829)
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség (1288)
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme (1658)
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia (4362)
RSS feliratkozás: Szobor Szobor (549)
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg (1067)
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály (1052)
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak (252)


Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv (1886)
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség (282)
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia (191)
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet (57)
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv (427)
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű (368)
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény (1838)
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD (918)
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv (369)
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv (894)
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár (155)
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm (227)
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat (1643)
RSS feliratkozás: Sport Sport (176)
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv (517)
RSS feliratkozás: Történelem Történelem (589)
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv (565)
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz (250)
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv (613)


Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Az Ozsvát testvérek

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

Az Ozsvát testvérek

Gyűjtötte: Benedek Elek


Ennek előtte több száz esztendővel két Ozsvát testvér lakott a Korlátkő várában. Övék volt a vár s a várnak környékén, ameddig a szem ellát, még azon is messze túl minden föld Pozsony és Nyitra vármegyében. János, az idősebbik, már rég házasember volt. Péter, a kisebbik, még fiatal legény. Együtt gazdálkodtak, nem osztozkodtak meg a rengeteg nagy uradalmakon, gondolták: ráérnek arra akkor is, ha Péter is megházasodik.

Egyszer azonban kiüt a háború, bejött a török az országba, s amerre elhúzódtak, kő kövön nem maradott. Véres kardot hordoztak végig az országban. Felzúgott a vészkiáltás: Talpra, magyar! Mondta Péter a bátyjának:

- Bátyám! Te már eleget ontottad véredet a hazáért. Feleséged is van, maradj itthon. Elég, ha én elmegyek a törökre. Ha ottmaradok a csatatéren, legyen tiéd s maradékaidé az én részem, ha pedig visszatérek szerencsésen, majd megosztozkodunk testvériesen.

Hát János bizony jó szívvel is maradott otthon. Elég része volt a háborúból. Péter pedig felült lovára, s indult embereivel a csatába.

Telt-múlt az idő, elmúlt több esztendő, s Péter nem tért vissza. De az embereiből többen hazakerültek, s hírül hozták Jánosnak, hogy az öccse elesett a csatában. Hát, ha elesett, János nem tehetett egyebet, kezére vette az egész birtokot. Messze földön nem volt olyan gazdag ember, mint ő. Hanem egyszer egy zarándok jött Jánoshoz, s azt mondta:

- Uram, nem igaz, hogy az öcséd meghalt. Csak megsebesült, s fogságba hurcolták a törökök, ott szenved a belgrádi várban, szomorú rabságban. Ha nagy váltságdíjat küldenél érte, hazaeresztenék.

Hitte is, nem is János ezt a beszédet, de amint esztendő telt esztendő után, olyan erősen megszokta a rengeteg nagy gazdagságot, hogy nem akarta elhinni a zarándok beszédjét. Nem is tudakozódott az öccse után, nemhogy váltságdíjat küldött volna érte. Pedig Péter csakugyan nem halt meg, igaza volt a zarándoknak, ott sínylődött a belgrádi várban, szomorú rabságban.

Hanem egyszer, úgy tíz esztendő múlva, a magyarok visszavették Belgrád várát a töröktől, Péter kiszabadult a nagy, nehéz rabságból, s ment haza egyenest Korlátkő várába. Éppen este érkezett meg, hallotta messziről, hogy nagy hejehuja, dínomdánom van a várban.

Belép Péter a nagyszobába, s hát éppen akkor koccintják össze az aranyserlegeket a vendégek. Egyszeriben elhallgatott a muzsika, vége szakadt a nagy vigasságnak. Minden szem az ismeretlen jövevényre tekintett - vajon ki lehet? Mit akar?

Senki sem ismerte meg Pétert, még a bátyja sem. No, ez nem is volt csoda, testéről szakadott le rongy, az arca, szeme be volt esve a sok éhezéstől, a sok sanyargatástól.

- Jó estét, bátyám! Jó estét, urak! Ugye, nem ismertek?

De bizony megismerték mindjárt a hangjáról. A vendégek nagy örvendezéssel ugráltak fel az asztal mellől. Szaladtak Péterhez, s mit volt mit nem tenni Jánosnak - ő is nagy örömet mutatott: keblére ölelte az öccsét.

- Édes öcsém, lelkem, öcsém! Azt hittem, hogy meghaltál! Csináltattak neki mindjárt langyos feredőket, felöltöztették fényes vitézi ruhába, s folyt tovább a dínomdánom, vége sem szakadt egy hétig. Hanem mikor a vendégek elszéledtek, Ozsvát János kedve egészen megváltozott. Szótalan, rosszkedvű lett, s mostohán válaszolt Péternek minden szavára. Ha Péter a birtokelosztást emlegette, csak az volt a válasza:

- Ráérünk arra még!

Mintha csak éles késsel a húsába vágtak volna, úgy fájt Ozsvát Jánosnak, ha arra gondolt, hogy meg kell osztozkodni Péterrel. Volt a várban egy öreg kulcsárné, aki dajkája volt Jánosnak, s azért olyan nagy volt a hatalma a várban, mintha éppen ő lett volna az úrasszony. Mikor Péter hazakerült, már nem élt a János felesége, s ez az öregasszony parancsolt a cselédeknek. Minden úgy történt, ahogy ő akarta. János is csak reá hallgatott.

Azt mondja egyszer Jánosnak az öregasszony, mikor csak ketten voltak a nagy ebédlőszobában:

- Hallod-e, uram, ha én a te helyedben volnék, bizony nem szomorkodnám, segítenék magamon.

- Hát mit csináljak? - kérdezte János.

- Mit csinálj? Pusztítsd el az öcsédet!

- Nem, azt nem teszem - mondotta János -, sohasem lenne a lelkemnek nyugodalma.

- Ó, te bolond, te, hiszen neked semmit sem kell tenned! Van nekem olyan porom, hogy abból csak egy csipetnyit tegyek a poharába, tudom, nem kell megosztozkodni vele ezen a világon.

János egy kicsit mintha habozott volna, aztán hirtelen azt mondta az öregasszonynak:

- Hát jól van, tégy úgy, amint jónak látod.

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, s belépett Péter. Hallott valamit a beszédjükből, de nem értette meg világosan, hanem amint az arcukra tekintett, mindjárt látta, hogy miben fő a fejük. Szörnyű haragra gerjedt, s mondta a bátyjának:

- Látom, hogy mit forraltok ellenem, most igazságot tehetnék a kardommal, de nem teszem! Megállj, te gonosz lelkű testvér! Megyek a királyhoz, az majd tesz igazságot.

Ozsvát János nagyot kacagott.

- Hát eredj a királyhoz, mit bánom! Vagyok én akkora úr, mint a király.

Péter csakugyan elment a királyhoz, előadta panaszát. A király meghallgatta kegyes szívvel, s egyszeriben kiküldette az embereit az Ozsvát testvérek birtokára, hogy osszák kétfelé igazságosan.

Kimennek a király emberei, üzenetet küldenek Jánosnak is, hogy jöjjön, legyen ott az osztálynál. Éppen egy rengeteg erdőnek a közepén mérték ki a határt a király emberei, de János is odament fegyveres emberekkel, s mondta kevélyen:

- Nem engedelmeskedem sem törvénynek, sem királynak, hacsak az ördög ide nem jő, s az nem csinál határt!

Abban a pillanatban rettentő nagy fergeteg kerekedett. Zúgott-búgott az erdő, ég-föld elsötétedett, s ím, egyszerre jön egy szörnyű nagy fekete ördög, magasabb volt a legmagasabb fánál, tüzet okádott a szájából; az ördög előtt meg egy akkora eke, mint egy ház, s az ekét az öregasszony húzta.

- Hí, elé, hí! - kiabált az ördög. S nagyokat rittyentett acélostorával.

Az asszony szörnyű jajgatással húzta az ekét. Hasadt a föld az ekevas nyomán, olyan mély gödör maradt utána, hogy három templom is belefért volna egymásra rakva. S kétoldalt a földből, mit az ekevas kiszántott, két magas hegy kerekedett.

Aztán egyszerre csak megvilágosodott az erdő, lecsendesedett a fergeteg, s nagy álmélkodással látják az emberek a mélységes mély barázdát, s hogy Péter a király embereivel az egyik, János pedig az ő embereivel a másik hegyre került.

Átkiáltottak a király emberei:

- Az ördög megcsinálta a határt, János! Belenyugszol-e?!

- Belenyugszom - szólt át János csendesen, megadással.

Azzal megfordult, s ment haza Korlátkő várába. Hát amint a vár kapujához ér, mit látnak szemei? Ott fekszik összetörve-zúzva a vén dajka. Körülötte állanak a várbeli népek, s rémüldözve fogadják Ozsvát Jánost.

- Jaj, uram, nagyuram, mi történt! Itt volt az ördög, eke elé fogta az öregasszonyt, s ím, nézze, lássa, így került vissza!

De ettől a pillanattól kezdve Ozsvát János is megváltozott erősen. A szíve ismét visszafordult az öccséhez, s nem irigyelte többé tőle igazi jussát.

Kibékültek, s éltek azután egymással igaz testvéri szeretetben.

Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Festő nevének megfejtése
Mit tudtok erről mondani?
Mit tudtok erről mondani?
Mit tudtok erről mondani?
segítség kérés festő szignójának a megfejtésében
Porcelan jelzes
Mennyit érhet?
Mennyit érhet?
Mennyit érhet?
porcelán monogram
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrisebb hírek:
További hírek >>
Legfrissebb fórum témáink:
Festő nevének megfejtése
Mit tudtok erről mondani?
Mit tudtok erről mondani?
Mit tudtok erről mondani?
segítség kérés festő szignójának a megfejtésében
Porcelan jelzes
Mennyit érhet?
Mennyit érhet?
Mennyit érhet?
porcelán monogram
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?
Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár
Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© 2017 Antikrégiség.hu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei