Magony István huszonöt éves szögvári kubikus mondta, hogy a nagyapja elmesélte Rúzsa Sándor bebörtönzésit. Sándor az akkori megyeháza börtöniben raboskodott, és az udvaron fölállított akasztófa várta, mint halálra ítéltet. Beke Kálmán szögvári komisszártul utolsó kívánságának azt kérte, hogy adja oda a komisszáros neki a pipáját, és a kedvenc lovára ülve ëgy pipadohányt elszívhasson. A komisszáros odaadta neki a saját tajtékpipáját, Sándor pedig szép csöndesen körbe ellovagolgatott és pípázott, majd ëgy hirtelen vágtába ugratta a saját lovát, oszt átugratott a kűkerítésön, amely belülrül nem vót túl magas, de kívül, a kurcai nádas vötte körbe, és öt-hat méter mélységbe zuhant. Ingoványos vót, a Beke Kálmán így kiáltott föl: – Sándor, a pipám
