MÁTYÁS KIRÁLY MEGLECKÉZTETI AZ ELBIZAKODOTT TUDÓST
– Galeotto Marzio nyomán –
Élt az esztergomi érsek palotájában egy szerzetes, aki azt híresztelte magáról, hogy az egész hittudomány a kisujjában van. Ez a szerzetes, akit Gattus Jánosnak hívtak, annyira elbizakodott, hogy egyszer azt találta mondani:
– Hallom, hogy Hunyadi Mátyás, a magyarok királya is foglalkozott a hittudománnyal. Szívesen elbeszélgetnék vele, mert még ő sem kérdezhet tőlem olyant, hogy én arra meg ne feleljek.
Ez annyiban maradt.
De történt egyszer, hogy Mátyás Esztergomon át vette útját, és megszállt az érsek úrnál.
Az érsek úr kitűnő lakomát készíttetett a király tiszteletére, és Gatíus Jánost is meghívta, hogy őfelségének örömet szerezzen. Ugyanis mindenki tudta, hogy Mátyás szeret lakoma közben tudósokkal vitatkozni.
Gattus pedig lakoma közben hányaveti módon viselkedett, az ételtől és a sok italtól nagyon nekibátorodott, fitogtatta tudományát, s azt állította, hogy nincsen olyan bonyolult kérdés, amelyre ő meg ne felelne.
De Mátyás király jól ismerte a hencegőknek ezt a fajtáját, és mindig ügyesen elbánt velük. Gattust is biztosította róla, hogy nagyon tiszteli jártasságát, aztán feltett neki egy kérdést, amelyre még addig választ senkitől sem nyert:
– Hogyan lehetséges, hogy Krisztus urunk nem mérte igaz mértékkel a jutalmat, amikor Péter és János apostol érdemét nem vette tekintetbe? Péter elárulta, megtagadta, esküvel erősítette, hogy Krisztust nem ismeri, mégis a pápaság méltóságával tüntette ki; Jánost pedig, aki mindhalálig hű maradt hozzá, jutalom és kitüntetés nélkül hagyta. Mit jelent ez? Azt jelenti-e, hogy a tanítványok csak kerüljék az üldözést, meneküljenek a kínzások elől, és tagadják meg a Krisztust? Ezt kérdezem, és várom a magyarázatot.
Gattus János hosszan és körülményesen újra elmondta, amit a királytól hallott, aztán elhallgatott. Izzadt, vörösödött, de csak nem tudott a kérdésre megfelelni. Végre azt mondta:
– Az isteni titkok okait feszegetni balgaság.
De Mátyás ragaszkodott hozzá, hogy kérdésére választ kapjon. Erre Gattus azt mondta:
– Felséges király! Én az összes könyvtárakat ismerem, minden hittudományi tanítás a kisujjamban van, ezért mondhatom: erre a kérdésre senki sem adhat választ. Ez isteni titok.
Erre Mátyás király előhozatta Szent Jeromos egyik munkáját, fellapozta, és olvasta, amint következik:
– “Krisztus tizenkét apostola közül azért választott ki egyet, s tette valamennyi fejévé, hogy a viszálykodásnak elejét vegye. De miért nem Jánosra esett a választása, aki ártatlan volt? Ebben a kor határozott: Péter volt az idősebb.”
Az egyházatya szavaihoz Mátyás ezt fűzte hozzá:
– A bűnös, áruló és szökevény Pétert azért teszi Krisztus az ártatlan János elébe, hogy bűnösöknek reményt nyújtson a bocsánat elnyerésére. Mert a bűnös és áruló Péter, aki mint feleséges ember ismerte az emberi gyengeséget, könnyebben bocsánatot és feloldozást adhat a bűnökbe merült embereknek, és kegyesebben bánhat a megtérő bűnösökkel. Nagyon is világos tehát, hogy miért nem János, hanem Péter lett az egyház feje, s te, Gattus János, mindezt az isteni titkok közé soroltad. Tudatlanságodat leplezni próbáltad, s ez nem méltó sem hozzád, sem egyetlen tudóshoz.
Ezekkel a szavakkal a lakoma véget ért, és Mátyás király éles elméje nagy bámulatot keltett.
