ZÁCS FELÍCIÁN MEGSEBESÍTI ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ÚRASSZONYT
– A Képes Krónika nyomán –
Károly király erős kézzel fékezte meg az urakat, azután békét teremtett az egész országban. Békességben élt a nép, és lassan-lassan megbékültek a legyőzött urak is. De azért a hamu alatt ott izzott a parázs: a megbékült urak hamar a kardjukhoz kaptak.
Fényes udvartartást vezetett Erzsébet királyné úrasszony, Károly király felesége. Ennek az udvartartásnak legfényesebb csillaga Zács Klára volt, a híres Zács Felícián lánya.
Mindenkinek szemébe tűnt ez a szép lány, az udvar csillaga, hogyne tűnt volna fel Kázmér lengyel hercegnek, aki gyakran megfordult az udvarban. Szóltak is egymással – ennél több nem történt, mert Erzsébet királyné úrasszony erősen ügyelt az udvarhölgyek erényére. No de ennyi is elég a pletykának, a gyalázkodó rágalmazásnak! Rágalmazni kezdték Zács Klára hófehér erényét, s addig rágalmazták, amíg a rossz hír Zács Felícián fülébe is eljutott.
Zács Felícián csak nemrégen békült meg a király udvarával, hiszen azelőtt a felvidéki Trencsényi Csák Mátét szolgálta. Ahogy a rágalmazó pletykát meghallotta, mintha eszét vesztette volna, rohant fel a királyhoz, aki családjával éppen ebédnél ült.
A királyi család a visegrádi vár alatt levő házban ebédelt, amikor Felícián kirántott karddal rájuk tört, hogy meggyilkolja őket.
A király jobbját emelte fel védelmére, Felícián kardja megsebesítette a kezét. Azután Felícián a királynéra rohant, és jobb kezéről négy ujját levágta. Ó, jaj, arról a jobb kézről, amely a szegényeknek oly sok alamizsnát adott, amely a templomoknak, oltároknak és papoknak drága bársonyruhákat készített!
Amikor Felícián a király két fiára akart támadni, a fiúk nevelői elébe álltak. A fiúk, Lajos és Endre elfutottak, de a két nevelő holtan terült el a padlón.
Ekkor János, a királyné úrasszony étekfogója Felíciánra úgy rárohant, mint valami fenevadra, csákányával nyaka és lapockája közé csapott, átszúrta, és földre terítette.
Meghallották a zajt a király őrt álló katonái, berohantak a szobába, és Felíciánt szörnyű kardjukkal ízenként összevagdalták. Fejét Budára küldték, kezeit és lábait más városokba szállították.
Iszonyatos büntetéssel sújtották az egész családot. Felícián egyetlen növendék fia, akit hűséges szolgája segített, menekülni próbált, de elfogták. Mind a kettőt ló farkára köttették, úgy végezték ki, holttestüket pedig a kutyák elé vetették.
Zács Klárát is kivonszolták a királyi palotából, és amiért akaratlanul is okozója volt a merényletnek, szörnyűségesen megbüntették. Az orrát és az ajkait levágatták, nyolc ujját a kezéről lemetélték, csak a hüvelykjei maradtak meg. Több város és falu utcáján meghordozták lóháton, és a szerencsétlennek félholtan is ezt kellett mondani:
– Ilyen módon bűnhődik, aki a királyhoz hűtelen!
Felíciánnak egy másik lánya is volt, ezt Sebének hívták. Ennek is fejét vették, férjét örökös fogságra ítélték. Fiait egy tengeri szigetre a keresztesekkel elvitették, hogy a hazai földet többet sohase lássák. Végül Felicián nemzetségéből még sok nemest felkoncoltak.
