Születésnapi újság Ajándék újságok 12 14 oldalas szülinapi újság gólyahír
Csodaszarvas régiség- Könyv Portál
Csodaszarvas Kulturális és Műkereskedelmi Portál: online piactér antik műtárgy  kortárs régiség könyv
Belépés | Regisztráció
Keresés az Antikrégiség.hu Piactéren Részletes keresés >>>
Kövesse az Antikrégiség.hu Portált Facebookon!!


Régiség kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik bútor Antik bútor (5570)
RSS feliratkozás: Bélyeg Bélyeg (3027)
RSS feliratkozás: Egyéb régiség Egyéb régiség (3666)
RSS feliratkozás: Ékszer Ékszer (448)
RSS feliratkozás: Ezüst, fémtárgy Ezüst, fémtárgy (950)
RSS feliratkozás: Festmény Festmény (3322)
RSS feliratkozás: Grafika, rézkarc Grafika, rézkarc (592)
RSS feliratkozás: Hangszer Hangszer (645)
RSS feliratkozás: Képeslap Képeslap (1362)
RSS feliratkozás: Lámpa, csillár Lámpa, csillár (1112)
RSS feliratkozás: Militária, fegyver Militária, fegyver (848)
RSS feliratkozás: Műszaki tárgyak Műszaki tárgyak (1799)
RSS feliratkozás: Néprajzi tárgy Néprajzi tárgy (427)
RSS feliratkozás: Óra Óra (837)
RSS feliratkozás: Papírrégiség Papírrégiség (1274)
RSS feliratkozás: Pénz, érme Pénz, érme (1711)
RSS feliratkozás: Porcelán, kerámia Porcelán, kerámia (4488)
RSS feliratkozás: Szobor Szobor (650)
RSS feliratkozás: Textil, szőnyeg Textil, szőnyeg (1138)
RSS feliratkozás: Üveg, kristály Üveg, kristály (1067)
RSS feliratkozás: Vallási tárgyak Vallási tárgyak (265)


Könyv kategóriák:
RSS feliratkozás: Antik könyv Antik könyv (1892)
RSS feliratkozás: Életmód, egészség Életmód, egészség (275)
RSS feliratkozás: Gasztronómia Gasztronómia (159)
RSS feliratkozás: Gazdaság, üzlet Gazdaság, üzlet (57)
RSS feliratkozás: Gyerekkönyv Gyerekkönyv (424)
RSS feliratkozás: Idegen nyelvű Idegen nyelvű (388)
RSS feliratkozás: Irodalom, regény Irodalom, regény (1814)
RSS feliratkozás: Lemez, CD, DVD Lemez, CD, DVD (942)
RSS feliratkozás: Műszaki könyv Műszaki könyv (369)
RSS feliratkozás: Művészeti könyv Művészeti könyv (917)
RSS feliratkozás: Nyelvkönyv, szótár Nyelvkönyv, szótár (154)
RSS feliratkozás: Régi diafilm Régi diafilm (226)
RSS feliratkozás: Régi újság, folyóirat Régi újság, folyóirat (1667)
RSS feliratkozás: Sport Sport (176)
RSS feliratkozás: Tankönyv Tankönyv (518)
RSS feliratkozás: Történelem Történelem (588)
RSS feliratkozás: Tudományos könyv Tudományos könyv (565)
RSS feliratkozás: Útikönyv, földrajz Útikönyv, földrajz (254)
RSS feliratkozás: Vallási könyv Vallási könyv (621)


Galéria: online tárlatok
RSS feliratkozás: Festmény kiállítás Festmény kiállítás
RSS feliratkozás: Fotográfia kiállítás Fotográfia kiállítás
RSS feliratkozás: Iparművészet Iparművészet
RSS feliratkozás: Kerámia kiállítás Kerámia kiállítás
RSS feliratkozás: Szobor kiállítás Szobor kiállítás
RSS feliratkozás: Textil kiállítás Textil kiállítás
RSS feliratkozás: Történelmi kiállítás Történelmi kiállítás
Segítség:
Hogyan adjak el?
Hogyan vásároljak?
Kövessen minket!
Kövesse az Antikrégiség.hu TV adásait a YOUTUBE-on!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Twitteren!!
Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!! Csatlakozzon az Antikrégiség.hu közösségéhez és kövessen minket a Facebookon!!
Hirdetések
Csodaszarvas ebolt

Antikrégiség.hu Mesetár - Nyika

Vissza az összes meséhez
 
Megosztás
Oldal felvétele a könyvjelzők közé Tovább küldés emailben Nyomtatás

Nyika

Gyűjtötte: Benedek Elek


Volt egyszer egy híres tolvaj pásztorember, s annak egy fia: Nyika volt a neve. Ez még az apjánál is híresebb tolvaj volt. Nem is maradt sokáig az apjával egy gazdaságon, elindult szerencsét próbálni, Meg sem állott, míg a király városába nem ért, s ott sem kérdezte senkitől, honn-e a király, nincs-e honn a király, ment egyenest a királyi palotába, királyi palotában a király színe elé. Ahogy belép a nagy szobába, kérdi a király:

- No, fiam, mi jóban jársz?

- Én bizony idejöttem felségedhez, ha valami hasznomat vehetné.

- Hát aztán, mit tudsz, fiam?

- Az apám mesterségét folytatom, felséges királyom.

- Ugyan, mi az apád mestersége?

- A' bizony, meg ne haragudjék, felséges királyom, tolvajság. Hét országban nincsen ebben párom.

- Ejnye, ilyen-olyan teremtette - pattant fel a király -, hogy mertél tolvaj létedre szemem elé kerülni?! No, megállj! Hát majd mindjárt kipróbállak, hogy olyan ügyes tolvaj vagy-e, amilyennek magadat mondod. Éppen most szánt tizenkét béresem negyvennyolc ökörrel, ha azokat világos nappal el nem lopod tőlük, karóba húzatom a fejedet.

- Jól van, felséges királyom - mondta Nyika -, egyszeriben megpróbálom.

Azzal kiment a mezőre, s ott addig járt-kelt, keresgélt, hogy egy csomó fogolymadárfiút fogott, s egy sánta nyulat. Akkor szépen arra sétált, ahol a király béresei szántottak, nem nagy távolságra eleresztette a sánta nyulat, s el a fogolymadárfiúkat. Meglátják ezt a béresek, egyszeriben félbehagyják a szántást, s utána a madárfiúknak meg a sánta nyúlnak. A madárfiúk még nem tudtak jól repülni, hol a földön szaladtak, hol a föld felett repültek, s a nyúl is csak lassan sántikált elébb-elébb. Uccu, mind elszaladt a tizenkét béres, Nyika pedig elindítja a negyvennyolc ökröt, s ekéstül behajtja a király udvarába.

Kint ült a tornácban a király, s lekiált Nyikának:

- No, fiam, még ilyen tolvajt sem láttam napom csillagjában! Hanem, hallod-e, most meg azt mondom neked, hogy van az istállóban egy deres szőrű, csillagos homlokú paripa, ha ma éjjel azt el nem lopod: karóba húzatom a fejedet.

- Ne féljen, felséges királyom, én ellopom, ha egy regiment katonával őrizteti is - mondta Nyika.

Hiszen a király nem állított egy regiment katonát a paripa mellé, azt mégiscsak szégyellette volna, hanem állíttatott az istálló ajtaja elé két istrázsát s az istállóban a paripa mellé négy katonát, hogy kettő fogja a fékszárát, egy a paripa farkát, egy pedig üljön a paripára.

Jól van, hazamegy Nyika az apjához, ottan felöltözik elébb koldusgúnyába, erre vesz egy aranygombos mentét; aztán egy kettős kulacsnak az egyik felét megtölti álomporos borral, a másik felét álomporos pálinkával. Vitt magával egy kócmadzagot is a tarisznyában, de még jó puha cipót is, de még jó paprikás szalonnát is, s úgy ment este a király udvarába. Megy egyenest az istálló ajtaja elé, ott, mintha ő volna a király, az istrázsákra förmed, hogy így meg úgy, nyissák ki a szemüket, nehogy túljárjon az eszükön Nyika, s hogy szavát ne felejtsék, még jól pofon is veri az istrázsákat erről s túl, aztán bemegy az istállóba. Ahogy belépett, lehányta magáról a királyi mentét, s odatipegett a katonákhoz öreg koldus képében. Mondta reszketős hangon:

- Az Isten áldja meg, vitéz urak, adjanak szállást itt az istállóban egy öreg koldusnak, mert különben megvesz az isten hidege!

A legények adtak jó szívvel, s Nyika leült a hídlásra, elővette a tarisznyát, elkezdett falatozni, s közben úgy tett, mintha jókat húzott volna a kulacsból.

- Mi van a kulacsban, öreg? - kérdi egy katona.

- Ebben pálinka s bor. Isznak-e, vitéz urak? Meg sem mertem kínálni.

- De bizony csak kínáljon, mert jólesik, úgysem ad elég italt a király.

Na bezzeg, ettek-ittak a katonák, amennyi csak beléjük fért.

- Hej - mondta az egyik -, csak most jönne ide az a világhíres tolvaj Nyika, emberére találna!

- Van esze - mondta Nyika -, hogy nem jő ide. Bizonyosan világgá futott.

Addig s addig hajtogatták a kulacsot a legények, hogy mind elálmosodtak, s ott, ki álltó, ki ültő helyében el is aludtak. Egyéb sem kellett Nyikának, annak a két legénynek, akik a kötőféket tartották, kócmadzagot nyomott a markába, annak, aki a paripa farkát fogta, egy seprűt a kezébe, s azt, aki a paripa hátán ült, a kezénél fogva kötéllel a gerendához kötötte, s azzal a paripát kivezette. Elébb azonban magára vette a királyi mentét, elküldötte az istrázsákat, hogy már úgysem jön el az a huncut Nyika, s elvágtatott a deresen, mint a sebes szél.

Virradat felé ébredezni kezdenek a legények is, s megszólal, amelyik a gerendára volt kötve.

- Hé, gyújtsatok világot, mert én nem a deresen ülök!

- Hát min ülnél - mondja a második -, itt van, fogom a farkát.

- Mink is a kötőféket!

- De így s de úgy, gyújtsatok világot, s vegyetek le innét engem!

Na, világot gyújtanak, s hát csakugyan: volt deres, nincs deres.

- Hej, hóhérom teremtette, ellopá Nyika!

Eközben megvirradt, s Nyika nagy kevélyen bevágtatott a király udvarába a deres szőrű paripán.

A király most is ott ült a tornácban, s lekiáltott:

- No, fiam, még ilyen tolvajt sem láttam napom csillagjában! Hanem, hallod-e, ne örvendezz még, mert ha két hét alatt a pokolból haza nem hozod az öreganyámat, karóba húzatom a fejedet.

Hazamegy Nyika az apjához, s mondja, hogy mit kíván a király.

- No, akkor vége is az életednek, mert az ördögök mégiscsak többet tudnak, mint te.

- Azt nem hiszem - mondta Nyika.

- Eredj hát, próbáld meg!

- Arra még jól ráérek, apó!

Ahogy ezt beszélik, látja Nyika, hogy egy szegény ember két juhot hajt az erdő felé. Mondja az apjának:

- Abból a két juhból én ma tokányt eszem, apó!

- Abból nem.

- Én igen, apó. Csak szaladjon kend előre az erdőbe, s rakjon jó tüzet, a többi az én gondom.

Elmegy a vén tolvaj, s Nyika térül-fordul a faluban, hol, hol nem, egy ökörfarkat szerez, jó messzire elejébe kerül a juhos embernek, az ökörfarkat egy süppedékes helyen elássa, hogy csak a bojtja látszott ki, cövekkel, kővel jól leveri, hogy csak úgy könnyen ne húzhassák ki, s mikor a juhos ember közeledett, elkezdett torkaszakadtából kiabálni:

- Hé, emberek, hé! Erre, erre! Elsüllyedt az ökröm, a drága ökröm! Jaj, jaj!

Szalad a juhos ember, hagyja a két juhát, kérdi, mi történt. Mondja Nyika, hogy mi, s csak arra kéri, fogja meg az ökör farkát, míg segítségért szalad a faluba, mert ketten úgysem tudják kihúzni. A juhos ember fogta nagy hűségesen az ökör farkát, Nyika pedig ezalatt elhajtotta a két juhot a tűzhöz, ott megnyúzták, megsütötték, s úgy jóllaktak, hogy a hasuk puffogott, mint egy dob.

- No, apó - mondta Nyika -, én most jóllaktam egy hétre, kettőre, megyek a pokolba a király öreganyjáért.

- Eredj, fiam, eredj, jó utat, hol sár nincs!

Elindult Nyika, s mindjárt az erdőben fogott két süldő nyulat, hóna alá vette, s bement a faluba. Ott vett két girhes-görhes lovat, egy fakó szekeret s kenderhámot, a kováccsal csináltatott egy vasbotot, két zsákot teleszedett mindenféle tört cserépdarabokkal, s úgy indult a pokol tartománya felé. Hanem a lovak többet mentek hátra, mint előre, fogta magát, acélt, kovát, taplót rántott elé, tüzet csiholt, s tüzes taplót dugott a lovak fülébe. Haj de vágtattak a gebék árkon-bokron át, mintha szemüket vették volna, s még estére sem kelt az idő, ott voltak a pokol tornáca előtt. Nyika most leemelte a két zsák cserepet, a pokol kapuja elé öntötte, s a vasbottal ütni kezdette a cserepet, ahogy csak bírta. Volt csörömpölés, kongás, zúgás, de olyan, hogy majd megbolondultak belé az ördögök, s ahány volt, mind kiszaladt a kapuba. Kérdik nagy ijedve Nyikától:

- Mit akar itt kend?!

- Kápolnát építek a pokol kapuja elé, hadd legyen világosság a ti országtokban is!

- Jaj, csak azt ne tegye kend, adunk inkább egy szekér aranyat!

- Nem kell nekem az aranyatok, csak adjátok ide a király öreganyját, hadd viszem haza.

Odaadták jó szívvel, csak megszabaduljanak Nyikától.

Felülteti Nyika a vén boszorkányt a szekérre, elindul vele, de alig haladnak egy jó futamodásnyira, meggondolkoznak az ördögök, hogy mégsem kellett volna megijedni egy embertől. Utána szalasztanak egy fickó ördögöt, hogy hozza vissza a király öreganyját. Mondja az ördög Nyikának:

- Hé, atyafi, adja vissza az öreg nannyót, meggondoltuk a dolgot!

- Nem adom én! - mondta Nyika.

- Tudja mit, atyafi? Fussunk verset. Ha én elhagyom kendet, akkor visszaviszem nannyót.

- Mit?! Hogy én veled verset fussak? Hiszen egy héthetes öcsém van, s az is jobban fut, mint te.

- Lássuk csak!

Azzal Nyika elereszti az egyik süldő nyulat, uccu neki, megfutamodik az, utána az ördög, de bizony nem érte utol.

Az ördög nagy szégyenkezve visszament, Nyika pedig vitte tovább a király öreganyját. De alig haladtak egy puskalövésnyire, szalad megint az ördög egy hétmázsás buzogánnyal, s mondja Nyikának, hogy próbáljanak még egyet, melyik dobja magasabbra a buzogányt.

- Hát dobjad! - mondta Nyika.

Megforgatja az ördög a buzogányt, s úgy feldobja, hogy éppen a csillagos égig repült, s hét nap telt belé, míg visszaesett.

- No, most dobjad te!

Nyika is megfogta a buzogányt, de meg sem tudta emelinteni, csak nézett, nézett az égre sokáig.

- Mit nézed annyit az eget? - kérdi az ördög.

- Mit-e? Nézem a bátyámat, ha meglátnám.

- Hát a te bátyád ott van?

- Ott bizony, a Szent Dávid kovácsa. Neki hajítom fel, hogy verjen vele tüzes istennyilát, s hajigálja le az ördögökre!

Hej, könyörgött az ördög, csak hagyja a buzogányt, inkább vigye a király öreganyját.

- Hát azért! - mondta Nyika, s otthagyta az ördögöt.

Na, több ördög nem is szaladt Nyika után, s megérkezett szerencsésen a király udvarába.

Hiszen volt ijedség, mikor a király meglátta az öreganyját. Már messziről kiabált Nyikának:

- Vidd vissza, te ördögfajzat, vidd vissza a pokolba!

- Nem viszem én! Felséged parancsolta, hogy elhozzam, én elhoztam.

Akkor a király könyörgésre fogta a dolgot, Nyikának ígérte a fele királyságát, csak vigye vissza a vén boszorkányt.

Fogta magát Nyika, elékapott egy nagy seprűt, azzal erről s túl jól meglegyintette a vén boszorkányt, arra aztán nagy forgószél kerekedett, jött egy garabonciás diák, az, mint valami hintóba beleültette a király öreganyját, s hipp-hopp! meg sem állott vele a pokolig.

De alig vitte el a vén boszorkányt a garabonciás diák, a király megbánta az ígéretét. Szerette volna valahogy s mint elpusztítani Nyikát.

Volt az udvar közepén egy muzsikáló kút, s ennek a szépen szóló kútnak elromlott a muzsikája.

- Hallod-e, Nyika - mondta a király -, ezer ördög van tebenned, csináld meg az én szépen szóló kutamat!

- Jó szívvel, felséges királyom.

A kút volt vagy száz öl mély, s Nyika lement a fenekéig, hadd lássa, hol a hiba. Azonközben a király lehozatott egy huszonhét mázsás harangot a toronyból, s azzal a kutat szépen beborították.

- No, Nyika, jere ki, ha tudsz!

Mikor már mind azt hitték, hogy Nyika a kútba veszett, egyszer csak megbillen a harang, s hát kipattan a kútból Nyika, fején a haranggal.

Akkor levette a fejéről a harangot, mint egy kalapot, s köszönt:

- Adjon isten jó napot, felséges királyom!

- Na, Nyika - mondta a király -, még ilyen erős embert se láttam napom csillagjában. Most még csak egyet tégy meg, s akkor a leányomat is neked adom. Azt parancsolom, hogy ma éjjel lopd el a feleségem kicsi ujjáról a gyűrűt.

- Én el!

Jól van, besötétedik, s Nyika agyagból, tökből s kenderkócból egy olyanforma embert csinál, amilyen ő maga, s szépen odatámasztja a király hálószobájának az ablakához. Meglátja ezt a király, fogja a puskáját, s durr, lelövi.

Hej, volt öröm! Mégiscsak elpusztult az az istentelen Nyika, nem kell, hogy nekiadja fele királyságát s a leányát. Kiszalad az udvarra, fölkapja Nyikát, azazhogy az agyagból formált embert, hátraviszi a csűr mögé, hogy eltemesse. Nem szerette volna, ha kitudódik, hogy ő pusztította el Nyikát. Csak azt várta Nyika, befutott a királynéhoz, s mondja neki:

- Feleség, add ide a gyűrűdet, hadd kopogtatom annak a tolvaj Nyikának a fogához.

A királyné azt hitte, hogy csakugyan az ura beszél hozzá, s a gyűrűt odaadta Nyikának.

Nagy későre jő a király is, csak úgy csorgott róla a verejték.

- Na - mondja -, jól megizzasztott az a tolvaj még halálában is.

- Mit csinált?

- Megizzasztott. Jó mély gödröt ástam neki, s eltemettem.

- Hát a gyűrűt hozzákocogtattad-e a fogához?

- Miféle gyűrűt?

- Hiszen elkérted tőlem!

- Én-e, te?!

- Te hát!

- Én nem, tudd meg!

- No bizony, ha nem, akkor nem is Nyikát lőtted meg. Elvitte a gyűrűt.

Bezzeg hogy úgy volt. Jött is Nyika reggel a gyűrűvel, s mondta:

- Felséges királyom, itt a gyűrű, most már többet nem tréfálok, nekem adja-e a leányát?

Mit volt mit tenni, a király Nyikának adta fele királyságát s a leányát, különben azt is ellopta volna.

Csaptak olyan lakodalmat, hogy... Folyt a sok bor s a pálinka, hogy... Én is úgy laktam, hogy...

Holnap legyen Nyika a ti vendégetek!
Legfrissebb mozgóképes hírünk:
Legfrissebb fórum témáink:
Mennyit érhet antikvár, régi könyvem?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Etkeszlet
Kerámia jelzés, azonosítás
Ékszer beütés
Festő nevének megfejtése
Segitség kérés!
Keramia jelzes
Porcelán monogram
 
RSS feliratkozás: Hírek ÖSSZES HÍRRSS feliratkozás: Árverési hírek ÁRVERÉSI HÍREKRSS feliratkozás: Kulturális hírek KULTURÁLIS HÍREKRSS feliratkozás: Történelmi hírek TÖRTÉNELMI HÍREKRSS feliratkozás: Mozgóképes hírek VIDEÓKRSS feliratkozás: Antikrégiség.hu Mesetár MESETÁRRSS feliratkozás: Naptár időpontok NAPTÁR
Legfrisebb hírek:
További hírek >>
Legfrissebb fórum témáink:
Mennyit érhet antikvár, régi könyvem?
Kik rejtőznek a szignók mögött?
Porcelán monogram
Etkeszlet
Kerámia jelzés, azonosítás
Ékszer beütés
Festő nevének megfejtése
Segitség kérés!
Keramia jelzes
Porcelán monogram
Antikregiseg.hu műkincsportál: Régiségbolt és Antikvárium egy helyen
Csodaszarvas műkereskedelmi portál

Honlapunkról
Hogyan adhatok el?
Hogyan vásárolhatok?Ingyenes hirdetésfeladás!

Regisztráció
Elfelejtett jelszó
Írjon nekünk!
Hírlevelet kérek

Művész adatbázis
Művészeti fogalomtár
Antikrégiség.hu Mesetár Antikrégiség.hu Akadémia

Videók
Árverési hírek
Kulturális hírek
Történelmi hírek

KÖVESSEN MINKET: Facebook KÖVESSEN MINKET: Twitter KÖVESSEN MINKET: Youtube KÖVESSEN MINKET: Google+ KÖVESSEN MINKET: Pinterest
© 2017 Antikrégiség.hu | Hírlevél | Elérhetőség | Üzletszabályzat | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Antikrégiség.hu adatvédelmi elvei