Piros óriás, fekete óriás
Magyar népmese
Egyszer volt egy bíró. a bírónak pedig volt egy katona korú fia, akit Pistának hívtak. Azt kérdi egyszer Pista:
- Édesapám, a kis keskeny földbe mit fog vetni?
Azt mondja az apja:
- Nem tudom, kedves gyermekem, már gondoltam azt is, hogy dinnyét kellene bele vetni.
Azt mondja a legény:
- Én is azt gondolom, édesapám, hogy abba dinnyét kell vetni. De már én hajnalban megyek, és vetem is el! - Mert ezelõtt a dinnyét hajnalban vetették, nem nappal, az volt a jó dinnye, amit akkor vetettek.
No, hajnalban felkel Pista, felmegy a padra a dinnyemagért, lehozza.
- Na, édesapám, én már megyek - mondja -, ki van szántva a kis keskeny föld?
- Ki, fiam, mehetsz!
Ahogy a kis keskeny földjük végéhez ért, látja Pista, hogy egy nagy fekete ember meg egy nagy piros ember vet: a nagy fekete ember az egyik felét veti befele, a piros ember meg a másik felét veti befele térden. Az egész kis keskeny földet felfogták a térdükkel, olyan nagy derék emberek voltak. Megijedt Pista, nem mert odamenni. Várja, hadd menjenek el. Elveti a két óriás a dinnyét.
- Na, kivájok egy bokrot, megnézem, hogy mit vetettek ezek.
Kivájja, hát nem ilyen szemû dinnyemagok voltak, mint a hosszabbik ujjam, hanem olyanok, minta tenyerem. Egy bokorba két szem dinnyemagot vetettek. õ meg kivett egy bokorból két dinnyemagot, eltette a zsebébe. Végigment a földjükön, mikor már elment a két óriás. Az a keskeny, hosszú föld mind dinnyével volt bevetve. Hazamegy. Azt mondja az apja:
- Hamar elvetetted, fiam!
- El ám az a két óriás, egy fekete ember meg egy piros ember!
- Kicsodák?
- Bizony, édesapám, tessék megnézni, ilyen szemû dinnyemagokat vetettek - mutatja az apjának. - De soha ki ne menjen édesapám arra a földre, mert megölnek bennünket azok az óriások. A kalapjuk is olyan nagy, hogy ami a szõlõskertben meggy vagy cseresznye terem, az éppen csak egy kicsit töltené meg. Megijedtem, édesapám!
- Mit tegyünk, fiam, legfeljebb elleszünk a nélkül a föld nélkül.
Múlik az idõ, egyszer csak a faluban a dinnyét kapálják. Azt mondja Pista magában:
"Istenem, már kimennék megnézni a földet, de félek attól a két nagy embertõl. Azért én csak kilopódzom!
Kimegy Pista a dinnyeföldre, és látja, az egész hosszú föld be van futva dinnyeindával. De olyan levelei vannak a dinnyének, mint egy lepedõ. Levett egy levelet, összehajtogatta szépen, a hátára vette, hazavitte megmutatni az édesapjának.
- Na, édesapám, ezt a dinnyelevelet nézze meg!
Mikor az udvarra letették, széjjelbontogatták, hát az egész udvar tele volt vele.
- ó, kedves gyermekem, még ilyet sose láttam!
Egyszer látja Pista, hogy már a faluban hordják a dinnyét, hozzák hazafelé.
- Istenem, kimennék arra a dinnyeföldre, de nagyon félek! Azért kimegyek!
Kiment hát Pista a dinnyeföldre. Látja, hogy eszi a két óriás a dinnyét. õ egy bokorba mindig belebújt, mikor kinn volt a két óriás. Nagy dudvás volt, õ meg leült abban. Látja Pista, hogy a fekete óriás sárga bélû dinnyét evett, a piros óriás meg piros bélû dinnyét. Otthagyták a dinnyehajat. A két óriás felállott, mennek hazafele. Míg be nem értek az erdõbe, Pista odament, a piros óriás dinnyehéját átvitte a fekete óriásnak a földjére, a fekete óriásét meg idehozta a piros óriás dinnyéjébe. Szóval megcserélte a dinnyehéjakat. Annyi dinnye volt ott, hogy nem tudta számát, szeretett is volna hazavinni egyet.
- Csak hát nem bírom - azt mondja -, akkorát. Hazamegyek, kihívok két embert, hozunk két csapófát, felborítjuk a szekeret, aztán a csapófával elviszünk egy dinnyét!
Úgy is lett. Elment Pista haza, megfogadott két jó erõs embert.
- Gyertek velem dinnyéért!
Kimentek, felborították a szekeret, két csapófával egy dinnyét ráhengerítettek a szekérre, ráállították.
- Na, üljünk fel hamar, menjünk innen elfele!
Hazavitték nagy nehezen a dinnyét. Kidoboltatja a bíró, hogy az egész falu menjen az õ udvarára, senki el ne maradjon, mert õ most újdonságot akar mutatni az embereknek. Odagyûlnek, hát milyen karéjt lehetett vágni abból a dinnyébõl?! Mert egy-egy karéjt adott egy családnak kóstolásul.
- Na, megálljatok - azt mondja -, most már magunknak is vágok le, aztán a többit megint széjjelosztom - mondta a bíró. Igazságos ember volt.
Másik vasárban Pista azt gondolta, hogy ki kéne menni a dinnyeföldre, de csak magában. Megy, látja, hogy ki kéne menni a dinnyeföldre, de csak magában. Megy, látja, hogy a két óriás is ott van. Pista megint leült a helyére, a bokorba. Mondja a piros óriásnak:
- Te etted meg a dinnyémet, itt a héja!
Azt mondja a fekete óriás a piros óriásnak:
- Nem igaz, te etted meg a dinnyémet, mert itt a héja!
Úgy összeveszett a két óriás, hogy az erdõig verekedtek. Az erdõig eltaszították egymást verekedve. Akkor mind a kettõ megfogott egy-egy nagy szálfát, fél kézzel kihúzta, úgy esett a másiknak. Megölték egymást, de úgy, hogy egyszerre haltak meg. Pista figyelt a bokorból. Látja ám, ott ül délig is, a két óriás meg sem mozdul.
"Én istenem, teremtõn, vajon odamenjek-e vagy sem? Ezek megölték egymást. De én félek odamenni."
Aztán mégis azt gondolta:
"Bizony, odamegyek én! Ha élnének, akkor már mozognának! De egyik se mozog!"
Megy Pista a két óriáshoz, épp az erdõnek az árkába esett mind a kettõ. Odamegy lábujjhegyen, figyeli õket. Nem tudja, hogy alusznak-e, vagy meg vannak halva.
Nem szólott semmit, visszafordult. Kidoboltatta mindjárt a faluban, hogy valamennyi erõs ember ott lakik, kifele mind az õ dinnyeföldjükre. Mentek is mind. Ki mivel, ütõfával és más egyébbel. Pista ment elöl, fenyeget hátulra, hogy csendesen menjenek, csendesen lépjenek. Odamentek vagy hatan, az óriások meg sem mozdultak. Akkor Pista elkiáltotta magát:
- Jöhet mindenki! Meghaltak!
Ástak egy nagy gödröt az erdõárokba.
- Na, most a dinnyét hordjuk haza.
Az egész falu hordta, annyi dinnyéjük volt.
"Istenem ,én ezt a két óriást erre láttam, hogy jöttek-mentek. Megyek, megkeresem az ösvényüket" - gondolta Pista.
Ahogy megy, rátalál az ösvényre, ahol a két óriás jött-ment a dinnyeföldre.
- Na - azt mondja -, nem tudom, van-e ott még több óriás, vagy nincs, de már mindegy, egy az élet, egy a halál, én továbbmegyek.
Látja, hogy van az ösvény végén egy szép kastély. Benézte Pista, de nem mer, fél.
"Ha meghalok, meghalok" - gondolja aztán.
Odament. Látja, hogy valamennyi búza, gabona termett a világon, ott mindennel színig van a barlang rakva.
- ó, istenem, még sose láttam ennyi búzát, gabonát. Hát mikor csépelték el ezt ketten?
Pista bement a kastélyba is. Hát ott meg a világon minden volt. De több óriással nem találkozott, és hazament.
- Na, édesapám, hívjuk az egész falut. Annyi terményt még maga nem látott, mint ami ott van. Hordjuk haza!
Ment is mindenki. Végre hazahordták a dinnyét is, vitte Pista egyesével faluról falura árulni. Amerre elvitte, mindenki megcsodálta.
- De hogy vegyünk meg ekkorát? - mondták a népek. - Hisz úgyse tudjuk megenni, a dinnye meg nem jó, ha áll két-három nap, hát nem tudjuk megvenni.
Na, Pistáék otthon úgy-ahogy elemésztették a dinnyét. hazahordták a sok terményt is. A mai napig élnek, ha meg nem haltak.
|
