Drozdik Orsolya (Külföldön: Orshi Drozdik), (Abda, 1946. február 15. – ) magyar grafikus.
Performanszokat, installációkat, fotókat, rajzokat, szobrokat, festményeket készít.
Életrajz:
1970-77-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei: Iván Szilárd, Raszler Károly. 1976-77-ben a Rózsa nevű posztkonceptuális művészeti csoporttal dolgozott együtt.
1978-ban elindult nyugati országokba és a tengeren túlra, hogy tapasztalatokat szerezzen. 1978-79-ben Amszterdam-ban, 1979-80-ban Kanadában, 1980-tól New Yorkban élt. 1975–től műveiben a nők reprezentációjának kérdése foglalkoztatta. Individuális mitológia[1] (1975-77) című performansz-, fotó-, rajz- és ofszet sorozatában foglalkozik először a nőiség ábrázolásának problematikusságával, későbbi munkásságának is központi kérdése marad ez a téma.
Munkáiban a női test a kritikai tereket kijelölő, meghatározó vonatkoztatási rendszer. A nőiség ábrázolási módszerét nemcsak művészeti, de tudományos diskurzusban is elemzi. A Biológiai metaforák[2] (1983-85), festmény installációjában saját belső testrészeit, - egy kommunista párttitkár és egy amerikai üzlet ember portréjával -, saját ironikus önarcképeivel állítja ki. 1983-tól természettudományi és orvosi múzeumokban készített Disztópium Infinit 1984-2002 című sorozatfotóit a Kaland a Technikai Disztópium-ban című installációsorozatban dolgozza fel. Ebből a szisztematikusan gyűjtött és elemzett anyagból építi fel a hiányzó tudósnőt, Edith Simpsont, mint saját, 18. századi „pszeudó perszonáját”. A Népszerű Természetfilozófia (1988) című installációja a valóság és igazság tudományos reprezentációját dekonstruktív módszerrel elemzi, a Morbid Condition (1989) a nő testének 18.-19. századi természettudományos és orvosi diskurzusát vizsgálja. A Fragmenta Naturae (1990) Linné növényekre - társadalmi modell alapján - kidolgozott szexuális taxonómiai rendszerét, nőnézőpontú posztmodern kritikai módszerrel elemzi. Az 1990-es években, Az Én fabrikálása (Manufacturing the Self)[3] című installációi sorozatában ismét a női test ábrázolási kérdéseivel foglalkozik.
Műfajai: performansz, installáció, fotó, festmény, szobor, rajz, rézkarc, ofszet. [4]
Művészetének stílusát a konceptuális művészet, a posztkonceptuális művészet és a posztmodern művészeti irányzatokba sorolják.
Ars poétikája:
"A nő nézőpontja mindig a legfontosabb volt a munkáimban. Installációim posztmodern feminista stratégiákra építettek. Az írást és a vizuális tevékenységemet nem választom szét, számomra ugyanannak a dolognak különböző megfogalmazásai ezek. Amit nem írok meg verseimben, azt megrajzolom, amit nem rajzolhatok meg, elbeszéléssé alakítom, ha elkeseredem, gipszbe öntöm sebeimet, és így telik az életem."[5] (Drozdik Orsolya)
Társasági tagság:
Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztáy
Díjak:
Kondor Béla ösztöndíj (1976) Prince Bernard díj, Amszterdam (1985) The Pollock-Krasner Foundation, Inc. ösztöndíj USA, (1990) The Gordon Matta-Clark ösztöndíj, USA (1990) Cartier Foundation díj, Franciaország (1991)[7] CAVA ösztöndíj, Miami, FL USA (1993-95) Gottlieb Foundation ösztöndíj, USA (2001) Munkácsy-díj (2003)
Katalógusok:
Drozdik Orsolya, Az Alteregók prelűdje, katalógus, Budapest Galéria, Budapest, 1984 CEPA, Adventure in Technos Dystopium, Orshi Drozdik, CEPA jurnal, Buffalo, 1988, USA Strange Attractors: Signs of Chaos, New Museum of Contemporary Art, New York, NY, USA, 1989. Laura Trippi írásával. Tierra Encantada, Kansas City Art Institute, Kansas City, MO, USA, 1990. Susan Hapgood esszéjével. New Art, Harry N. Abrams Inc. New York, 1990 Adventures in Technos Dystopium - Kaland a Technikai Disztópiában, Ernst Múzeum, Budapest, 1990. Annie Novanta, Galleria Communale d’Arte Moderna, Bologna, Olaszország, 1991, Renato Barilli írásával. The Interrupted Life, New Museum of Contemporary Art, New York, NY, USA, 1991. Beelden In De Keopel, Arnhem Múzeum, Arnhem, Hollandia, 1991. Anneke Oele and Eleanor Heartney esszéjével. The Body - A test, The Renaissance Society at the University of Chicago, Chicago, IL, USA, 1991. Science Fiction, List Visual Art Center, Massachusetts Institute of Technology, MIT, Cambridge, MA, USA, 1992. Essays by Jan Avgikos, Kathy Kline, Helaine Posner and John Tower.[8] Manufacturing The Self, The Non Self, Maubuisson Abbey, Herblay, Franciaország, 1993. Time and Tide, The Tyne International Exhibition of Contemporary Art. Mike Collier, Corinne Diserens, Brian Hatton, írásaival, Newcastle, Anglia, 1993. Boundary Rider, Sydney biennálé (Sydney Biennial), Anthony Bond kurátor, Sydney, Ausztrália, 1992-1993. Manufacturing the Self; Body Self/Medical Erotic, Orshi Drozdik in Peter Kilchmann Gallery, Zürich, Svájc Anderson Gallery[9], Commonwealth University, Richmond, VA, USA, 1994. John Welchman, Rene Amman irásaival. Sao Paulói biennálé (International Biennal Sao Paulo), katalógus, Sao Paulo, Brazília, 1994 Le corps pathologique; Orshi Drozdik, La salle Blanche, Museé des Beaux-Arts de Nantes, 1995 március, Nantes Franciaország, Jonas Storsve esszéje.[10] Kunst Hallék: nyitó kiállítás a felújított Műcsarnokban, Műcsarnok Budapest,1995 Body (A test), New South Wales Contemporary Art Museum, Sydney, Anthony Bond írásával [11], 1997 Sarajevo 2000 Ludwig Múzeum, Bécs, Ausztria, Hegyi Loránd és Néray Katalin írásával, 1998 La Casa, Il Corpo, il Cuore, Museum Moderner Kunst, Stiftung Ludwig, Wien, Bécs, Ausztria, Hegyi Loránd és Néray Katalin írásaival, 1999 Modern Magyar nőművészet, szerk. Keserű Katalin, Kijárat Kiadó, 2000. Budapest Kortárs Gyűjtemény a Ludwig Múzeumban, Ludwig Múzeum, lumú, Budapest 2001 Drozdik, Orshi: Adventure and Appropriation. Kaland az appropriáció/kisajátítás után, Retrospektív katalógus 1975–2001. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2002 Orshi Drozdik, Passion After Appropriation, Szenvedély az appropriáció után, Kortárs Művészeti Múzeum és Művészeti Pavilon, 2003, Zágráb, Horvátország Esszék, cikkek, könyvek [szerkesztés] Drozdik, Orshi: Adventure in Technos Dystopium. Budapest, 1990, Ernst Múzeum. Drozdik, Orshi: Manufacturing The Self: Medical Erotic. Manufacturing the Self: Body Self. Peter Kilchmann Galéria, Zürich és Anderson Galéria, Richmond, Virginia, 1994, Commonwealth University. Drozdik Orsolya: Kulturális amnézia, avagy a történelmi seb. In Balkon, 1995. január, 4–7. o. Drozdik Orsolya (szerk.): Fátyol alatt, feminista tanulmányok. Kézirat. 1995, 1996. Drozdik Orsolya: A történelmi seb. Az én fabrikálása. A testi én. In Balkon, 1995. október–november, 21–24. o. Drozdik Orsolya (szerk.): Sétáló agyak. Feminista tanulmányok, Budapest, 1998, Kijárat Kiadó.[12] Drozdik, Orshi: Adventure and Appropriation. 1975–2001. Budapest, 2002, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. Drozdik, Orshi: Individuális Mitológia, Konceptuálistól a posztmodernig, Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 9639567795[13] Drozdik Orsolya: Vallomás |