Jankó János (idősebb Jankó János; Tótkomlós, 1833. október 1. vagy november 3. – Budapest, 1896. március 29.) festő, rajzoló, karikaturista. Jankó János néprajztudós apja.
Életpályája:
Szarvason járt gimnáziumba és rajztanítással is foglalkozott. Pesten állította ki első életképeit. 1864-től Bécsben tanult, ahol hamar felfigyeltek karikatúráira és a magyar élclapok hívására 1866-ban Pestre jött. Rajzait ettől kezdve a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Istók és Üstökös közölte. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 000-re becsülik. Zsánerképein a parasztság életét mutatja be romantikus realizmussal.
Csokonai a lakodalomban, (1869)
Jellegzetes Jankó rajz, a korabeli élclapbanAz Üstökös számára Jókai Mórral közösen készített képes történetei a magyar képregény előfutárainak tekinthetők. Az elsőket Jókai még saját maga rajzolta, később már csak vázlatokat adott Jankónak. Visszatérő figuráik voltak Gömböcz és Csukli, valamint Magyar Miska és Német Miska. Régi mese a közös szamárról című, eredetileg a Hazánk és a Külföld 1867. februári számában megjelent történetét a Papírmozi képregényantológia 2. száma közölte újra 2007-ben.
Első képei:
Búsuló betyár, 1854
Felköszöntő a kocsmárosra, 1855
A menyasszony üdvözlése, 1855
Magyar parasztmulatság, 1860
Jankó János (idősebb Jankó János; Tótkomlós, 1833. október 1. vagy november 3. – Budapest, 1896. március 29.) festő, rajzoló, karikaturista. Jankó János néprajztudós apja.
