Kernstok Károly (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 9.) magyar festő
Élete:
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte. 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, 1893–1895-ben a párizsi Julian Akadémián tanult. 1896-ban hazatért és három évig a Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. 1906-ban Párizsba utazott, ahol megismerkedett az új stílus irányzatokkal. 1907-ben alapítója lett a Nyolcak csoportjának. 1919-ben a Tanácsköztársaság művészetpolitikai, és a képzőművészeti szabadiskola vezetője volt. A bukás után Berlinbe emigrált, ahol 1926-ig élt, majd visszatért Budapestre, de ideje nagy részét Nyergesújfalun töltötte. Gyakori vendég volt a Szolnoki Művésztelepen is. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) művésztanácsának elnöke volt.
Munkássága:
Kernstok Károly sírja Budapesten. Farkasréti temető: 41-2-39.Kernstok Károlyt a modern festői törekvések egyik fő képviselője, kétségkívül a XX. század elejének legnagyobb jelentőségű, meghatározó egyéniségű, új utakat kereső festője. Pályafutásának kezdetén még naturalista képeket festett. Párizsi utazásai a kor ottani új törekvéseivel ismertették meg, ezek az új irányzatok nagy hatással voltak rá, meghatározták későbbi festészetét.
Kifejezésmódja egyedi, alakjai szinte szoborszerűek. Korai műveiben még a színek harmóniáján van a fő hangsúly. Hamarosan megjelennek művein a rajzos elemek, a tömör formák, az erőteljes színek. Párizsban csatlakozik a Vadak (Fauves) csoportjához. Ez a csoport volt a kubizmus előfutára. Jogosan emlegetik mint a Nyolcak csoportjának legjelentősebb képviselőjét. Akkoriban Párizs volt a művészetek forradalmi csomópntja. Kernstok a többi magyar művésszel együtt innen hozta be Magyarországra az ottani törekvéseket, mint a kubizmus vagy a fauvizmus. Mindezek későbbi képein is látszódnak. Műveiben egyre gyakrabban jelenik meg az erőteljes vonal, a kemény formák, szinte plakátszerű ábrázolási mód. Alakjai atlétaszerűek, erőteljesek. Az I. világháború ideje alatt visszatér a líraibb képekhez, ahol közeledik az expresszionista stílushoz. 1912-ben a debreceni vármegyeháza számára festett üvegablakokat. Későbbi képei eltávolodtak a kor vezető stílusirányzataitól: rajzos felfogású figurális kompozíciókat festett, amelyek stílusukban a klasszicizmus felé közelednek. Grafikai munkássága is igen jelentős.
Legtöbb alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak művei a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott s a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett, továbbá magántulajdonban.
Kiállítások:
1911, Művészházban
1917, Ernst Múzeum
1922, Kassai Múzeum
1928, Ernst Múzeum
1951, Fővárosi Népművelési Központ, Emlékkiállítás
Főbb művei:
Agitátor, 1897
Hajóvontatók, 1897
Szilvaszedők, 1901
Lovasok a vízparton, 1910
Zivatar, 1919
Szép Heléna elrablása, 1933
Sírbatétel, 1934
Társasági tagság:
MIÉNK
Nyolcak
KÚT
Díjak:
1898, Ráth-díj
Irodalom:
Körmendi Andor: Kernstok Károly (Budapest, 1936)
Horváth Béla: Kernstok Károly (Művészettörténeti Értesítő. 1961. 2–4. sz.)
Horváth Béla: Kernstok Károly dokumentumok (Művészettörténeti Tanulmányok. 1959–1960. Budapest, 1961)
Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest. 1962)
Lyka Károly: Kernstok Károly. (Élet és Tudomány. 1962. 33. sz.)
Kernstok Károly (Budapest, 1873. december 23. – Budapest, 1940. június 9.) magyar festő
