Szántó Piroska, Vas Istvánné, (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. – Budapest, 1998. augusztus 2.) magyar festő, grafikus, író.
Élete:
Tanulmányait az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán kezdte 1931-ben, majd 1932-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő volt. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak 1939-1940 táján megalakuló jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte.
Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. A természettel kialakított bensőséges kapcsolat a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a Cantata Profana című nagyméretű gobelinjében.
Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az 1950-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerülnek.
Bár művészi gondolkodását már korábban is jellemezte az a tendencia, hogy sorozatokban dolgoz fel egy-egy témát, az 1960-as évektől kezdődően azonban mindez felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Így születtek például az 1960-as évek elején a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta az 1960-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, málladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját.
Hasonló élményekben és a háborús emlékekben gyökerezik a bajóti asszonyokról az 1970-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora. Az 1970-es években indította Szántó Piroska életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek című sorozatát, mely 2 jól körülhatárolható csoportra bomlik. A sorozat korai darabjain indázó vonalakkal rajzolt, arany, ezüst, fekete és fehér színekkel, dekoratívan festett, csurgatással készült, a csontvázukig lemeztelenített, ölelkező figurák mind tematikailag, mind stilárisan a szecesszióban fogant előképek továbbgondolásai. A sorozat második csoportjának darabjai a művészi pálya utolsó évtizedében keletkeztek, és a korai művek hűvös izzásával szemben – a posztmodern festészettől is megérintve – színekben gazdagabban, és az ún. tupfolással készült képein pedig matériában is érzékibben jeleníti meg egymásnak feszülő párjait. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988- ban. Irodalmi értékű elbeszéléseiben életének fordulópontjairól vall és kortársainak állít emléket.
Mesterei:
* Vaszary János
Egyéni kiállításai:
* 1946 Európai Iskola kt., Budapest * 1957 Csók Galéria, Budapest (kat.) * 1958 Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár * 1963 Csók Galéria, Budapest (kat.) * 1966 Dürer Terem, Budapest * 1967 Művészklub, Kecskemét * 1968 Certaldo (OL) * 1970 Műcsarnok, Budapest (gyűjt., kat.) * 1971 Műcsarnok, Győr * 1974 Szerelmesek, Művésztelepi Galéria, Szentendre (kat.) * 1977 Műcsarnok, Budapest (kat.) * 1980 Várszínház Galéria, Budapest * 1981 Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely * 1982 Szentendrei Képtár, Szentendre (gyűjt., kat.) * 1984 Gulácsy Galéria, Budapest * 1985 Madách I. Művelődési Központ, Vác * 1986 Keresztény Múzeum, Esztergom * 1987 Szombathelyi Képtár, Szombathely (gyűjt., kat.) * 1990 Szentesi Művelődési Központ Kisgaléria, Szentes * 1992 Liebende, Blumen, Collegium Hungaricum, Bécs (kat.) * 1993 Certaldo * 1996 Barcsay Iskola Galéria, Szentendre * 1997 Városi Könyvtár, Győr * 1998 Bálint Zsidó Közösségi Ház, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások:
* 1945 Szociáldemokrata Párt Képzőművészeti Társasága és meghívott vendégei, Ernst Múzeum, Budapest * 1946 A Magyar Képzőművészetért mozgalom I. kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest * 1948 "Mi magunk", Európai Iskola XXXIII. kiállítása, Budapest, Üllői u. 11. * 1958 Exposition des Peinture, Sculpture et Arts Graphiques Hongrois d'aujour d'hui, Antwerpen * 1959 Képzőművésznők nemzetközi kiállítása, Műcsarnok, Budapest * 1964 Szocialista Képzőművészek Csoportja 1934-1944, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
* 1966 Magyar képzőművészeti kiállítás, Petit Palais, Párizs
* 1969 Mai magyar egyházművészet, Róma * 1973 Európai Iskola, Csók Képtár, Székesfehérvár * 1982 Szocialista grafika 1918-1945, Szombathely * 1984 Az (ismeretlen) Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Budapest Galéria, Budapest * 1996 Genius loci (Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon), Szentendrei Képtár, Szentendre * 1997 A cirkusz világa a magyar művészetben, Kassák Lajos Múzeum, Budapest.
Művei közgyűjteményekben:
* Ferenczy Múzeum, Szentendre * Fővárosi Képtár, Budapest * Janus Pannonius Múzeum, Pécs * Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza * Magyar Nemzeti Galéria, Budapest * Szombathelyi Képtár, Szombathely * Szántó Piroska Emlékszobája (Budapest Várkert rakpart 17.).
Díjai:
Szántó Piroska és Vas István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 31-3-74. Fekete Tamás alkotása.
* Munkácsy Mihály-díj (1958, 1971) * Certaldó Ezüstérem (1965) * Munka Érdemrend arany fokozata (1973) * Érdemes művész (1973) * Kossuth-díj (1983) * Szocialista Magyarországért (1983) * Kiváló művész (1985) * Pro Urbe (1992) (Vas Istvánnal) * Déry Tibor-díj (1998)
Művei:
* Bálám szamara (1982) * Golgota (1987) * Forradalmi szvit (1989) * Akt (1994) * Bálám szamara és a többiek (1997)
Szántó Piroska, Vas Istvánné, (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7. – Budapest, 1998. augusztus 2.) magyar festő, grafikus, író.
