Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) magyar festő és grafikus.
„ Vajda életműve a magyar avantgárd művészileg legmaradandóbb tette. ”
– Németh Lajos művészettörténész
Élete:
1927-1930 között a Képzőművészeti Főiskolán Csók István volt a mestere. A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán mutatkozott be egy csendélettel. A Munka című lap (Kassák Lajos avantgárd folyóirata) művészeti csoportjához csatlakozott. 1930–34 között Párizsban megismerkedett a legújabb irányzatokkal.
1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron dolgozott, a népi képzőművészetet kutatta. Képein a népi motívumok, a szerb egyházművészet jegyei, absztrakt, és szürrealista formák egységes rendszerben jelennek meg. Kiállításait barátai (például: Korniss Dezső, Trauner Sándor, Kepes György, Schubert Ernő) segítségével tudta csak megrendezni. A KÚT visszautasította képeinek kiállítását. A szentendrei művésztelepnek nem volt tagja, de képei hatottak a művésztelep festőire. Főleg Korniss Dezső ápolt Vajdával jó kapcsolatokat, együtt kutatták a népi képzőművészet motívumait.
1940-ig a rontó szellemek, az arctalan maszkok halált idéző többértelmű lények víziói jelennek meg műveiben, miközben egyre súlyosbodó betegségével és a vészterhes háborús fenyegetéssel küzd.
Tüdőbaja miatt a budakeszi tüdőszanatóriumba kényszerült, ott is halt meg 1941-ben. 1943-ban emlékkiállítás mutatta be életművét.
Művészetének összefoglaló jellemzése:
"A képi gondolkodás területén Vajda Lajos forradalmian új dimenziókat nyitott a magyar képzőművészetben. Szellemi érlelődésének színhelyei: Szerbia, Szentendre, a budapesti Képzőművészeti Főiskola, Kassák Lajos ún. Munka-köre és 1930-34 között Párizs. Korai kubista szerkesztésű művei után Párizsban fotómontázsokat készít. 1935-36-ban Korniss Dezső festőművésszel együttműködve - Bartók és Kodály munkásságát példaként tekintve megszületik az ún. szentendrei program, melynek lényege a szintézisteremtés múlt és jelen kultúrája, keleti és nyugati gondolkodás között. A városban és környékén végzett motívumgyűjtő körútjaikon Vajda a montázs elvére épülő konstruktív szürrealista módszerrel a jelekké egyszerűsített hétköznapi és szakrális tárgyakat népi motívumokkal szerkeszti egységbe, mint az a Szentendrei házak feszülettel című képén látható.
Vajda elindul magányos útján a lélek mélyrétegei felé. Útját humánus arcukat rémmé maszkírozó figurák, gyilkos fogakat eresztő növények, soha nem látott, borzongató tájak kísérték…."
Ismertebb festményeiből és grafikáiból:
* Kalapos önarckép (1924) (Ceruza, papír, 210 x 170 mm.) (magántulajdonban) * Film (1928) (konstruktivista kompozíció, magántulajdonban) * Fics (1928) (konstruktivista kompozíció, magántulajdonban) * Konstruktivista csendélet (1928) (magántulajdonban) * Csendélet gyertyával és virágos kancsóval (1928) (Ferenczy Múzeum, Szentendre). * Csendélet patkóalakú asztalon (1934) (Pasztell, papír, 89,8 x 62,4 cm.) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre) * Szigetmonostori ablak 1930-as évek közepén (konstrutivista kompozíció, Vajda Lajos Múzeum, Szentendre) * Kapu (1935) (konstruktivista kompozíció, Vajda Lajos Múzeum, Szentendre) * Fekete önarckép (c.1935) (Olaj, pasztell, karton, 63 x 45 cm.) (magántulajdonban) * Két nővér (1936) (Olaj, karton, 72,3 x 63,2 cm.) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre) * Liliomos önarckép (1936) (Pasztell, papír, 84 x 62 cm.) (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) * Pettyegetett ház (1936) (Olaj, papír, 44,5 x 50 cm.) Ferenczy Múzeum, Szentendre[2], Szentendre) * Ikonos önarckép (1936) (Pasztell, papír, 90 x 60 cm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Templomtornyok kikötőmotívumokkal (1936) (Ceruza, papír, 320 x 310 mm.) (magántulajdonban) * Templomtorony (1936-37 (Tempera, papír, 339 x 155 mm.) (MNG) * Életfa önarckép (1937) (Ceruza, papír, 255 x 220 mm.) (magántulajdonban) * Kollázs a festő alakjával (1937) (Tempera, karton, 65 x 53 cm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Madaras kollázs (1937) (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre) * Szentendrei házak feszülettel (1937) (Tempera, papír, montázs, 460 x 620mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Barna rácsos maszk 1938 (Vajda Lajos Múzeum, Szentendre) * Maszk holddal (1938) (Pasztell, papír, 86 x 60 cm.) (magántulajdonban) * Szörny kék térben (1939) (Pasztell, ceruza, akvarell, papír, 94,5 x 63 cm.) (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) * Perui múmiafej (1939) (Tus, ceruza, papír, 637 x 905 mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Őshegy (1939) (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár) * Szem gyökérrel (Egyszemű) (1940) (Szén, papír, 900 x 1260 mm.) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Ősnövényzet (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Sodrás (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Gyökérvilág (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre) * Tömör formák kevés fehérrel (1940) (Ferenczy Múzeum, Szentendre)
Emlékezete:
* 1972-ben Szentendrén fiatal képzőművészek fe Lugossy László és ef Zámbó István indítványozására létrehozták az avantgárd művészettel foglalkozó Vajda Lajos Stúdiót. Alapító tagok még: Matyófalvi Gábor, Holdas György, Aknay János. * 1986-ban megnyílt tiszteletére a Vajda Lajos Emlékmúzeum, Székesfehérvárott a Deák Gyűjteményben is találhatók képei.
Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) magyar festő és grafikus.
