1930-ban született Répcelakon, háromgyermekes munkáscsaládban. Mivel édesanyja nagyon
korán betegségben elhunyt, 7 éves koráig a nagyszülőknél nevelkedett. Ezután a Csepeli
Vasműben kohászként dolgozó édesapja vette magához. A nyolc elemi elvégzése után 1945- ben lakatostanuló lett, 1948-tól a Csepeli Vasműben dolgozott. Kitanulta a fémgyalus szakmát
is.
1950-ben és 1951-ben sztahanovista kitüntetést kapott. 1956. október 25-én a Tompa utca 10. sz. ház pincéjében tartózkodó felkelőkhöz csatlakozott, akik hamarosan parancsnokként ismerték el. Megszervezte a környék fegyveres őrzését, az üzlethelyiségek védelmét. Ő irányította a harcosokat a szovjetek ellen. A fegyverszüneti tárgyalásokból is kivette a részét: a Corvin közben, a Kilián laktanyában, majd a
Parlamentben is tárgyalt.
A fegyverszüneti időszakban kapcsolatba került a DISZ vezetőivel: Petrák Lajossal, Almásy
Ferenccel, akik az MDP-től és a DISZ Központi Bizottságától azt a feladatot kapták, hogy szervezzék meg a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget: csoportokba beépülve, a lehetőségek szerint minél többet nyerjenek meg az újraszerveződő kommunista párt támogatására. Petrák
és Almásy befolyásolta, sőt, részben irányította Bárányt.
Bárány felkelő-parancsnoki pozícióját átmenetinek tartotta, addig, ameddig az új karhatalom
át nem veszi a rendfenntartás irányítását. Az önbíráskodást mindig igyekezett
megakadályozni, október 25-én a tömeg által lefegyverzett rendőröket igyekezett megmenteni a népharagtól, október 28-án egy honvédségi gépjárműn tartózkodó tiszteket, legénységet mentette meg, október 31-e táján pedig a IX. kerületi tanácsházán Bojtor György tanácselnök
letartóztatását akadályozta meg.
Ellentmondóak a források abban a tekintetben, hogy részt vett-e a november 4-ét követő
fegyveres ellenállásban. November 10-e körül már jelentkezett a csepeli gyárban dolgozni,
ahol beválasztották a gépgyári munkástanácsba és a Csepeli Forradalmi Ifjúsági Szövetség
vezetőségébe. Innen delegálták őt, mint ifjúsági küldöttet a Csepeli Központi
Munkástanácsba.
November 15-én megpróbált Ausztriába szökni, de három nappal később a magyar határőrök
elfogták, és Szombathelyre vitték. Hazatérése után Csepelen beválasztották a gépgyár
munkástanácsába, ezzel egyidejűleg elkezdte szervezni a Forradalmi Ifjúsági (Ifjúmunkás)
Szövetséget, amely hamarosan elnökévé választotta. December elején részt vett a jogi kar
MEFESZ-gyűlésén, ekkor került kapcsolatba a Központi Honvéd Kórházban működő,
„Bástya” konspirációs nevű csoporttal. Az egykori corvinista Nagy József bevonta őt egy
7
fegyveres szervezkedésbe. Az illegális mozgalom célja a forradalom vívmányainak a
megőrzése lett volna. Jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtöttek össze. Bárányt
azonban 1956. december 10-én letartóztatták, s bár 1957. január 22-én szabadlábra helyezték,
április 20-án ismét bebörtönözték. A „Nagy József és társai” per V. rendű vádlottjaként I.
fokon a Tutsek-tanács (1958. május 22.), II. fokon a Borbély-tanács (1959. február 14.)
halálra ítélte. Az ítéletet 1959. február 18-án végrehajtották.
