Bosnyák Gábor Mezőtúron született 1930-ban. Nagyszülei nehéz körülmények között nevelték. Elemi iskoláit Mezőtúron kezdte, az erdélyi Nagysajóban folytatta, majd jóval később, 1954-ben fejezte be azt. Előbb gazdasági cseléd volt, a háború végétől pedig kubikusként dolgozott Budapesten. 1950-ben kapta meg a katonai behívóját. A belső karhatalomhoz vezényelték. Ismét kubikusnak állt, a forradalom kitörésekor a Mechanikai Műveknél dolgozott. Nős volt, házasságából egy fia született.
A forradalom első napjaiban aktívan nem vett részt az eseményekben. Mindent megváltoztatott azonban, amikor forradalmárok igazoltatták őt a Rákóczi téren. „Amikor ÁVH-s szolgálatos voltam, az ottani körülményeimmel meg voltam elégedve. Amikor azonban onnan elkerültem, olyan helyzetbe jutottam, hogy felkeltette bennem a fennálló rendszer elleni gyűlöletet. Ez a gyűlölet tudata adta meg a lökést ahhoz, hogy (...) mikor az első fegyveres igazoltatóimmal találkoztam, elhatároztam, hogy közéjük állok és harcolok a rendszer megdöntéséért” -vallotta később. A Práter utcai felkelőkhöz csatlakozott, akik október 24-től használták gyülekező helyként a helyi általános iskolát. Amikor október 30-án a csoport nemzetőrséggé alakult, Bosnyák a katonai tapasztalatai miatt a 7., később a róla elnevezett rajnak lett a parancsnoka. A Bosnyák-raj november 3-ig a Szabad Nép székházában adott kapuőrséget, illetve járőrszolgálatot látott el a környéken, a József körút elején. Részt vettek ÁVH-sok és pártfunkcionáriusok őrizetbe vételében, amire az önbíráskodás megelőzése érdekében volt szükség. Október 30-án ott voltak a Köztársaság téren, a pártház ostromában azonban nem vettek részt. Másnap, amikor megkezdődött a kutatás a pártház alatti titkos kazamaták után, Bosnyák csoportja volt az egyik, aki a munkálatokat biztosította. November 4-én, amikor a szovjetek katonai beavatkozása megkezdődött, Bosnyák Gábor Óbudán volt, mivel parancsot kapott egy államvédelmi tiszt megfigyelésére. A házkutatás alatt a rádióból értesült a támadásról, erre letette a fegyvert és hazament. A Práter utcai parancsnokságot egy akna becsapódása után november 5-én kiürítették, a nemzetőrök összeolvadtak más corvinista csoportokkal és november 8-ig súlyos harcokat vívtak a szovjet túlerővel szemben.
A szabadságharc leverése után Bosnyák Gábor is visszatért a civil életbe. A Közlekedésépítő Vállalatnál kapott munkát, azonban hamar a hatóságok látóterébe került, hiszen több, a forradalom alatt készült fényképen is szerepelt fegyverrel a kezében. 1957. május 27-én tartóztatták le. Első fokon a Fővárosi Bíróság Fekete László vezette népbírósági tanácsa 20 év börtönbüntetésre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel miatt 1957. október 21-én. Másodfokon ügyét a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette tanácsa tárgyalta, amely ítéletét halálbüntetésre súlyosbította. Bosnyák kegyelmi kérvényét elutasították, az ítéletet pedig 1958. április 24-én végrehajtották.