Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem
(1572. március 20.–1613. március 27.)
Báthory-családból való erdélyi fejedelem több alkalommal 1586 és 1602 között, valamint a sziléziai Racibórz és Opole hercege 1598-ban. Báthory Kristóf vajda és Bocskai Erzsébet egyetlen felnőttkort megért fia. Zsigmond még gyermek volt, amikor apja kérésére az erdélyi országgyűlés 1581-ben vajdává nevezte ki nagybátyja, Báthory István fejedelem (1571-től lengyel király) mellett. Nagykorúvá válásáig a fejedelmi tanács, majd 1585-től Ghiczy János kapitány kormányzott a nevében. Nagybátyja 1586-os halálát követően vette át a fejedelmi címet.
Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem
Az Országgyűlés 1588-ban nyilvánította nagykorúnak, de csak azt követően, hogy beleegyezett a jezsuiták kiutasításába az országból. V. Szixtusz pápa kiátkozással sújtotta, ám tilalmát 1590-ben végül feloldotta, a jezsuiták pedig visszatérhettek Erdélybe. A katolikus vallás erős támogatójaként hamar népszerűtlenné vált a protestánsok körében. Csatlakozott a Szent Ligához az Oszmán Birodalommal szemben, ám mivel tervéről nem tudta meggyőzni az Országgyűlést, így 1594 júliusában átadta a kormányzást unokaöccsének, Báthory Boldizsárnak. Azonban Bocskai István kapitány szervezésében hamar visszatért a fejedelmi trónra, az ellenzéki főurakat és unokaöccsét pedig elfogatta, majd meggyilkoltatta. További törökellenes lépésnek számított, hogy feleségül vette Mária Krisztierna osztrák főhercegnőt, II. Rudolf német-római császár unokahúgát. Házassága, feltehetően homoszexualitása miatt, sosem került elhálásra.
Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemmel és Ștefan Răzvan moldvai fejedelemmel szövetkezve legyőzte a törököket Gyurgyevónál. A diadalt azonban sorozatos török győzelmek követték, ezért Zsigmond 1598-ban lemondott II. Rudolf császár javára, kárpótlásul pedig megkapta Racibórz és Opole hercegségeit. Bocskai rávette, hogy még az év végén térjen vissza, ám mivel nem tudott megállapodni a törökkel, ezért 1599-ben lemondott unokatestévre, Báthory András bíboros javára. Lengyelországban telepedett le, ám az Erdélyt fosztogató zsoldosok és oszmán martalócok hírére egy lengyel sereggel visszatért, ám mivel pozícióját nem tudta megerősíteni, 1602-ben végleg lemondott az erdélyi trónról a császár javára. Csehországban telepedett le, ahol egy császár elleni összeesküvéssel is megvádolták és tizennégy hónapra a prágai börtönbe zárták. Végül Libochovice városában hunyt el 1613. március 27-én, negyvenegy éves korában.
