Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem 1542-1551
(1540. július 7.–1571. március 14.)
Az első erdélyi fejedelem (Princeps Transsilvaniae et Partium Regni Hungariae eidem annexarum – Erdély és Magyarország hozzákapcsolt részeinek fejedelme).
János Zsigmond Szapolyai János magyar király és I. Zsigmond lengyel király leányának, Jagelló Izabellának a fiaként született, s már szeptemberben Magyarország királyává választották.
Apja I. János király, anyja Jagelló Izabella királyné. 1541-ben Szulejmán szultán a keleti országrészt adta neki uralkodásra, de mivel csecsemő volt, helyette anyja, Izabella, illetve Fráter György kormányzott. Bár a Szent Korona és a koronázási jelvények 1551-ig anyja birtokában voltak, nem koronáztatta meg fiát. A száműzetésben töltött 1551 és 1556 közötti időszakot leszámítva tényleges hatalma pedig Erdélyre és változó méretű tiszántúli területekre (Partium) terjedt ki, mivel az ország középső és déli részét a török, nyugati és északi részét pedig Habsburg Ferdinánd, majd fia, Miksa uralta. A történelem egyetlen unitárius vallású uralkodója
János Zsigmond erdélyi fejedelem
János Zsigmond igen művelt ember volt, nyolc nyelven olvasott és beszélt, a magyaron kívül lengyelül, olaszul, németül, románul, latinul, ezen kívül valamelyest görögül és törökül is. Kimondottan szép férfi volt, alkata közepes, haja szőke, bőre finom, arca hosszúkás, ajka vékony volt, részben apjától, részben anyjától örökölve. Szenvedélyes könyvbarát volt, támogatta Bakfark Bálint erdélyi tartózkodását, és zenekedvelő lévén ő maga is jól játszott lanton, orgonán és fuvolán. Szerette a táncot, a zenét és az éneket. Karcsú testalkata ellenére sokat vadászott, lándzsát vetett és jó céllövő volt.
Műveltségén kívül híres volt türelméről és igazságosságáról. Órákon keresztül képes volt hallgatni a különböző felekezetű papok hitvitáit. Részben talán ezzel, másrészt viszont korának vallási reformmozgalmai, konkrétan a protestantizmus térnyerésével és politikai szerepének felértékelődésével összefüggésben értelmezhetőek sorozatos felekezetváltásai is. 1562-ben elhagyta a katolikus vallást, előbb lutheránus (evangélikus), később kálvinista (református) hitre tért, végül 1569-ben annak az unitárius egyháznak a híve lett, amelyet az 1568. évi tordai országgyűlésen a már korábban egyenjogúsított lutheri (1557.) és kálvini irányzat (1564.) mellett a bevett keresztény hitfelekezetek közé emeltek. A vallásszabadság ilyetén hivatalos elismerése a korban egyedülálló volt.
