Egy vízalatti régészettel foglalkozó nemzetközi csoport pompás felfedezést tett a hajdani Thonisz-Hérakleión ókori kikötőváros mára a tengerfenéken nyugvó romjai közt: egy korábban nem látott egyiptomi hajótípusra bukkantak, amelyet eddig kizárólag Hérodotosz leírásából ismertünk.
Kr. e. 450 körül a „történetírás atyjaként” is ismert Hérodotosz görög történetíró ellátogatott Egyiptomba. Az útról szóló későbbi beszámolójában, amely részét képezi „Történelem” című fő művének, részletesen beszél egy „barisz” néven ismert hajóról, amelyet állítása szerint az egyiptomiak a Níluson való áruszállításra használtak. Leírása szerint a vízi járműnek egyetlen kormánylapátja volt, amely egy, a hajótesten kialakított nyíláson át ért a vízbe, árboca akáciából készült, vitorlái pedig papiruszból. Hérodotosz művét az ókori írások újra-felfedezése óta számtalan kutató olvasta, azonban senki sem talált bizonyítékot arra, hogy ilyen hajó valóban létezett ekkoriban Egyiptomban – egészen mostanáig.
Egy csoport kutató a mai Alexandria városának partjaitól mintegy 6,5 kilométerre a Földközi-tenger fenekén lévő ókori kikötőváros, Thonisz-Hérakleión vizsgálata közben tett hatalmas felfedezést: 70-nél is több hajóroncsra bukkantak. A régészek szerint ezek egyike, egy igen jó állapotban megmaradt példány, szinte szó szerint megegyezik a Hérodotosz által leírt „barisszal”.
A 17-es hajóként listázott lelet eredetileg akár 28 méter hosszú is lehetett. Félhold alakú hajótestének 70 százaléka fennmaradt, vaskos deszkái pedig akáciából vannak, és hosszú fa vezetőbordák fogják össze őket. „Hérodotosz azt írta, a hajóknak nagy belső bordáik vannak. Senki sem tudta igazán, ez mit jelent” – mondta el Damian Robinson, az Oxfordi Tengeri Régészeti Központ igazgatója. „Ezzel a felépítéssel korábban nem találkozott a régészet. Aztán felfedeztük ezt a konstrukciót ezen a hajón, és teljesen az, amiről Hérodotosz beszélt.”
Mielőtt Kr. e. 331-ben megalapították volna Alexandriát, Thonisz-Hérakleión (a város egyiptomi, illetve görög neve) volt a világ egyik első számú kikötővárosa, amely az egész görög világból Egyiptomba érkező hajókat fogadta. Az Amun-Gereb isten óriási temploma köré épült város napjaink Velencéjére hasonlított összetett csatornahálózatával. Nem élhette túl azonban egy sor természeti katasztrófa csapásait, amelyek miatt először a központját adó sziget süllyedt a tengerbe a Kr. u. 2. században, majd utolsó részeit a 8. században nyelte el a víz.
A város romjait 2000-ben fedezte fel az Abu Kir-öbölben egy, az Európai Vízalatti Régészet Intézménye alá tartozó kutatócsoport, amelyet Franck Goddio francia régész vezetett. A mostani feltárások nem csupán az említett hajók, de aranypénzek, szobrok és a város nagy templomának megtalálását is eredményezték. Alexander Belov régész hajóroncsszakértő, aki Goddióval is dolgozott, nemrég könyvet adott ki eredményeikről, „A 17-es hajó: egy barisz Thonisz-Hérakleiónból” című műben Belov az egyiptomi és a mediterrán hajóépítési hagyomány közé helyezi a hajót, és feltérképezi a roncs és a Hérodotosz által leírt hajó közötti egyezéseket.
A „történetírás atyját” számos alkalommal megvádolták már azzal, hogy több kitalált dologról írt, mint valódiról, ez az eset azonban nem tartozik ezek közé. Hérodotosz maga nem utazott el a legtöbb helyre, amelyről írt, ehelyett utazók beszámolóira hagyatkozva írt a távoli vidékekről. Ritkán azonban igazolódnak a leghihetetlenebbnek tűnő beszámolói is: ez történt az 1990-es években is, amikor kiderült, mire is gondolt, amikor Ázsia messzi földjeinek „aranyásó hangyáiról” írt.
Hérodotosz arról írt, a hangyák, amelyek „nagyobbak egy rókánál, de nincsenek akkorák, mint egy kutya”, aranyat ásnak elő a földből. A leírást sokáig nem tudta mire vélni a történetírás, mígnem Michel Peissel francia néprajzkutató a Himalájában rá nem bukkant a megfejtésre: egy India és Pakisztán határánál lévő elszigetelt fennsíkon élő mormotákról volt szó, melyek a fennsík földjébe járataikat ásva valóban aranyport hoznak a felszínre – annyit, hogy a helybéliek több ezer éve összegyűjtik a mormotaodúk körül. Mint kiderült, egyszerű félrefordításról lehetett szó, mivel az ókori perzsa nyelven a „mormota” szó tükörfordításban „hegyi hangyát” jelent. A teljesen véletlen és váratlan felfedezés a „barisz” hajóhoz hasonlóan azt bizonyítja, Hérodotosz igyekezett a valóságra törekedni írásaiban.
