Kovács Margit keramikus, szobrász életművét átfogó kiállítás nyílik 2012.október 14-én a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban; a tárlat anyagának nagy részét már jó ideje nem láthatta a közönség.
Herpai András művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta, hogy ez a tárlat kicsit személyesebb hangvételű a szentendrei állandó kiállításnál. „Ezzel lehetőség van kissé közelebb hozni Kovács Margit reflektív, mindenre nyitott, kedves személyiségét is az érdeklődőkhöz” – jegyezte meg a kurátor.
A művész 1972-ben ajándékozta műveit a magyar államnak és Szentendrének, ahol a nevét viselő múzeum 1973 óta várja a látogatókat.
A békéscsabai tárlat témái a változatos életművet tükrözik, vannak vallásos munkák, a népi életből vett jelenetek, ókori, biblikus jelenetek, faliképek, körplasztikák, zsánerjelenetek, emellett berendeztek egy enteriőrt a műhelyéből és a lakásából vett bútorokkal és eszközökkel. A tárlat ideje alatt filmet vetítenek a szentendrei állandó kiállításról és láthatók a művész díjai, elismerései is.
Az ismertebb alkotások közül Békéscsabán látható lesz például a Kék menyasszony és a Titkot leső angyal is. A kiállítás 2013. február 3-ig látható Békéscsabán, de azt tervezik, hogy ha más múzeumok is igénylik, akkor újabb helyszínre költözhet – tette hozzá a kurátor.
Kovács Margit (1902–1977) a 20. századi magyar kerámiaművészet egyik legjelentősebb mestere volt. Művészetében központi teret kapott a figurális ábrázolás. Az 1930-as években vallásos tárgyú faliképeket és agyagkivágásokat készített elvont, stilizált formanyelven, majd több figurális épületkerámiát és népművészeti ihletésű figurák egész sorát korongolta, amelyekben a falusi embert és a századvégi kispolgárt ábrázolta elnéző humorral. Az 1950-es években a népi, paraszti világot változatos zsánertémákkal megjelenítő kerámiákat alkotott. Az 1960-as években alakjain mind nagyobb szerepet kapott az elmúlás gondolata. Alkotásai számos más hazai és külföldi múzeumban megtalálhatók. Kovács Margit művészete elismeréseként 1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat, majd 1953-ban érdemes, 1959-ben kiváló művész címmel tüntették ki. Munkásságát rangos külföldi díjakkal is elismerték.
