A középkori Magyar Királyság keleti határa jóval a Kárpátokon túl nyúlt, egészen a Dnyeszterig, amely vidéket egészen a 15. századig birtokoltunk. Ennek nyomaival még ma is találkozhatunk néhány helynévben.
Lackfi András (1310 körül – 1359) erdélyi vajda. Nevéhez fűződik az Erdélybe betörő tatárok felett 1345-ben aratott páratlan győzelem.
Lackfi András apja, Kerekegyházi Lack középbirtokos, birtokai Arad és Csanád vármegyében voltak. 1345–1352 között székely ispán, 1350–1352 között nápolyi helytartó, 1353–1354 között macsói bán, 1355–1356 között soproni ispán, 1356-tól 1359-ig erdélyi vajda volt.
A hazai történelemkönyvek a magyarok legkisebb vereségét is katasztrófának állítják be, ezzel szemben világraszóló győzelmeinket rendre eltitkolják. Az iskolai tankönyvekben nem olvasunk a 907-es pozsonyi csatáról vagy a székelyek 1345-ös győzelméről, amikor is Lackfi András vezetésével a magyar hadak először győzték le a félelmetes Arany Horda seregét.
A tatárverő hős Lackfi András felmenői
Székely havasokban
A magyarok páratlan győzelme Lackfi András nevéhez fűződik. Mivel a tatárok rendszeresen zaklatták a magyar határvidéket, a székely ispán az 1340-es években hadat üzent a Moldva környékén garázdálkodó tatároknak. A csatáról beszámolt a dubnici krónika, ebben egy csodát is említenek, eszerint a székelyek segélyhívására hirtelen megjelent az akkor majdnem háromszáz éve halott Szent László király, aki egy fejjel kimagaslott a tömegből és ő segítette győzelemre vinni a székelyeket. Olyan volt, mintha szent királyunk a Hadak útján tért volna vissza, mint korábban Csaba királyfi.
A tatárok ellen ez volt az első nagy európai győzelem, bár a magyar hadak Kun László vezetésével már 1285-ben már kiűzték a tatár erőket. A 13. század végén a tatár hadak akkor még „csak” elhagyták a magyar területet, de Lackfi győzelme után az Arany Horda visszavonta seregét egészen a Dnyeszter-folyó vonala mögé, később pedig a támadó székely hadak egyes tatár erőket a Fekete-tengerig vetették vissza. Amikor a történettudomány elemzi, hogy kik gyengítették meg először az Arany Hordát, akkor máig Dimitrij moszkvai nagyfejedelem 1380-as kulikovói csatájáról esik említés. Az orosz fejedelmnek akkor már nem volt nehéz dolga, hiszen a magyarok negyven évvel korábban megroggyantották a félelmetes kánság katonai erejét.
Dragos, a vajda
Nagy Lajos kihasználta ezt a győzelmet és az 1340-es években visszaszerezte uralmát a moldvai részek felett. 1342-ben Kara Bogdán néven emlegeti a keleti tartományt, a Magyar Királyság egyik részét. A tatárok elleni győzelem után lovagkirályunk újraszervezte a magyar civil és egyházi közigazgatást a Kárpátok keleti végein. 1347-ben királyunk arról számol be VI. Kelemen pápának, valamint a kalocsai érseknek küldött levelében, hogy kinevezte Nemtei Tamást püspöknek. Bélteki Drágfit pedig vajdának nevezte ki, aki korábban Máramaros első embere volt. Az ő feladata volt, hogy egy védelmi vonalat alakítson ki az Arany Horda ellen és további keleti terjeszkedést készítsen elő.
