A francia háborúk során a kiválóan vezetett franciákkal szemben komoly szerep jutott a magyar huszárságnak. Az egyéni vitézség ugyan nem volt képes a háborúk sorsát eldönteni, de egy-egy összecsapás kimenetelét mégis meghatározhatta. Nagy György, a 3. (Ferdinand d’Este) huszárezred őrmestere 1795. augusztus 22-én Augsburgnál, a Lech folyó hídjánál bámulatos hőstettel tüntette ki magát. A cs. kir. sereg egy osztály lovassága a folyó túlpartján Landsperg felé indult, amikor a francia haderő teljes lovassága a folyón átvezető híd felé tört elő. A híd védelmére elegendő erő nem volt, ám Nagy György őrmestert ez egyáltalán nem zavarta. „...megvetvén minden üres bölcselkedést, egyedül önbátorságában, s néhány önként vállalkozott bátor huszárok hívségében bízván, feltalálta azon módot, mely efféle kétséges körülményekben ritkán szokta megcsalni a merész reménységet.” Tizenkét huszárt maga mellé véve a hídhoz vezető töltésen az ellenség elé sietett, közülük többeket levágott. Az elesett emberek és lovak pillanatok alatt elrekesztették az utat, s az utánuk jövők összetorlódtak, közülük sokan a töltés korlátjait áttörve a mélybe zuhantak. Nagy György huszárai közül négyen elestek, mire a bátor őrmester visszavonulást rendelt el. Amikor azonban a franciák eltakarították útjukból a halottakat, s újabb támadásra indultak, Nagy György visszafordult, s „újra halált, rémülést terjesztett.” Nagy az első sorban vagdalkozott, s közben maga is több vágást kapott. 23 sebből vérzett, s már majdnem lebukott lováról, amikor Okenka Gábor közhuszár mellélovagolt, s lovával együtt átvezette a hídon. A huszárok hősiessége megtette hatását. A derékhadtól nehézlovasság érkezett, s ez biztosította a folyó túloldalán rekedt lovasság és a huszárok visszavonulását.
