SZURMAY SÁNDOR báró altábornagy
(Boksánbánya, 1860. december 19. – Budapest, 1945. február 26.)
Magyar hősök - Szurmay Sándor
Szurmay Sándor polgári család gyermekeként tanult a Ludovika Akadémián. Innen hadnagyi rangban került a m. kir. honvédséghez, majd a bécsi hadiakadémia elvégzése után a vezérkarhoz. 1914-ben már altábornagy volt, s előbb a 38. honvéd gyaloghadosztály, majd egy kisebb hadseregcsoport parancsnokságát kapta. E csoport parancsnokaként feladata az Ung folyó völgyének védelme volt az orosz haderő ellen. Sikeres harcok után 1914 decemberében csapataival Galíciába vonult, s részt vett a Nowy Sąncznál végrehajtott támadásban. Nem sokkal Szurmay csapatainak elvonulása után az oroszok elfoglalták az Uzsoki-hágót, abban a szándékban, hogy a hóolvadás után ennek birtokában indítanak támadást Magyarország belső vidékei ellen. A hágót tehát mindenáron vissza kellett venni. A cs. és kir. 3. hadsereg parancsnoksága ezért elrendelte, hogy Szurmay csapatai térjenek vissza Magyarországra. Szurmay 1915. január 22-én indította meg a támadást. Súlyos harcokban az Uzsoki-hágó január 27-re a magyar csapatok kezére jutott. Az oroszok hónapokon át újabb és újabb tá- madásokat indítottak a hágó birtokbavételére. Szurmaynak azért is nehéz dolga volt, mert a balszárnyán álló hadtestek a Kárpátok lánca mögé szorultak vissza. Maga Szurmay háromszor is parancsot kapott állásai elhagyására, de mindannyiszor kérte, hogy hagyják jelenlegi helyén. Az utolsó komoly támadást április 24-én verte vissza, ezt követően ellentámadást indított, s ezzel alapvetően hozzájárult a gorlicei áttörés sikeréhez. Az Uzsoki-hágó visszavételéért és hősies védelméért megkapta a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, majd a bárói címet. 1917-ben honvédelmi miniszterré nevezték ki, s egészen az 1918-as összeomlásig ő töltötte be ezt a pozíciót.
