Édesapja ifj. Schalkház Lipót a Kassai Schalkház. – Szálló tulajdonosa korai halála miatt, édesanyja, mint igazgatósági tag dolgozott tovább a részvénytársasággá alakított szállóban. E jövedelméből tartotta el három gyermekét. Sára Kassán született, iskoláit tanítónői diplomája megszerzéséig itt végezte. Egy esztendőt tanított, majd könyvkötészetet tanult, 1919-től pedig különböző felvidéki magyar lapokba írogatott, még újságírói igazolványát is megszerezte. 1929 – ben elhívatást érzett és a tanítói és szerkesztői pályát feladta, belépett a Szociális Testvérek Társaságába.
A Szlovákiai Katolikus Leányifjúsági Mozgalom országos vezetőjévé vált. Brazíliai missziós küldetése a második világháború következtében elmaradt. 1942-ben, amikor a németbarátság következtében sokan visszavették eredeti német nevűket, ő a saját nevét Salkaházira magyarosítatta.
1942–44 között Budapestre helyezték, ahol a Katolikus Dolgozó Lányok és Nők Országos Szervezetének központi vezetője volt. A mozgalom lapjának szerkesztője, három év alatt 5 otthont alapított. Elkezdte a magyar Munkásnő Főiskola építését. A Szociális Misszió munkásnő-otthonaiban s a Balaton melletti üdülőben a német megszállás után az üldözötteket rejtegette. A Sára testvér vezetése alatt álló budapesti Bokréta utcai otthonban rejtőzőket 1944 dec. 27-én feljelentették. A nyilasok zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, köztük Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen hazaérkezett, kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg, mindenkiért felelősséget vállalt. Mint az otthon felelős vezetőjét elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mindanyiukat – mezítelenre vetkőztetve- a Dunába lőtték. A kivégzés előtti percekben Sára testvér gyilkosaira nézett, majd letérdelt és égre emelt tekintettel széles, nagy keresztet vetett magára.
Halála előtt egy évvel különleges dolgot kért feljebbvalóitól. Égett benne a vágy, hogy felajálhassa életét „azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a Testvérek üldöztetése következne be.” Nagy nehezen az engedélyt megkapta és az életfelajánlás – teljes titoktartással – a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943 szeptember végén vagy október elején megtörtént, a budapesti anyaház Szentlélek kápolnájában. Felajánlásával az Isten ismeretlen szándékaira mondott határozott igent, abban a biztos hitben, hogy a szenvedés és az áldozat hozzátartozik ahhoz az élethez, amelyet az Isten maga is megosztott az emberrel. Sára testvér tette nem a bátorság, hanem a hit megnyilatkozása. A missziós lelkület, az egységteremtés, a jóság és a szociális szeretet megtestesítője volt.
Boldog Salkaházi Sára
Egyházjogi szempontból teljesen indokoltan kezdeményezték boldoggá - avatási eljárását.
Felajánló imájából idézzük:
„fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek és gyengék életéért és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínzatástól, fenyegetéstől, főként pedig a hűtlenségtől: Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt. …Ó édes Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon nemét, amely Neked tetszik, az összes vele járó gyötrelmekkel, fájdalmakkal és szenvedésekkel együtt. Ámen.”
Az üldözött embertársai iránti szeretetében hite segítségével és hősiességével eljutott az önfeláldozásig. Áldozatot az tud hozni, akiben szeretet van.
